A lélek nyugalma (Kami Nora, Taka, Kyou Heidan)

Az éjszakám nem volt kellemes mert egy kóbor kutya ugatott kint a házam előtt. Szerencsére volt olyan ügyes, hogy pont az éjszakám közepén sikerült oda ólálkodnia. Amikor neki kezdett azonnal felkeltem kimentem és egy érmét a homlokcsontba hajítva megszüntettem a zavaró tényezőt. Utána még begyűjtöttem az érmét megtisztítottam, és uzsgyi rohantam vissza aludni. Sajnos így már közel sem volt olyan kellemes. Be kellene ruháznom valami szigetelésre a házamban, mert ez így nem lesz fasza. Szinte minden este felébredek valami kis neszre. Mondjuk, egyszer szívesen kipróbálnám, hogy mi lenne, ha a házon belül hallanék motoszkálást. Biztosan kivégezném az illetőt. Mi az, hogy kivégezném. Előkapnám a két kaszát és egyetlen gyors keresztvágással, eltávolítanám a kezeit és a fejét az alaknak. Olyan nyugtató volt ebbe belegondolni. Nincs szükségem biztonsági rendszerre, hisz én magam vagyok a riasztó. Minden apró neszre felébredek, és ha olyan halkan képes közlekedni, hogy én ne vegyem észre, akkor megérdemli, hogy kiraboljon, és ha már felébredtem, akkor szerencsésebb esetben csak egy érmével végzek vele rosszabb esetben, pedig a kaszáimmal kezdem el kaszabolni. Jártak már betörők nálam de eddig egy se hagyta el élve a házat. Mondjuk egynek majdnem sikerült elkúsznia a küszöbig utána, meg már végül kivéreztettem. Másnap reggel, amikor csörgött az óra már egy levél várt a postaládában. Fogalmam nincs, hogy mi lehetett, de amikor megláttam rajta a pecsétet azonnal eszembe jutott a Vongola. Talán most meg kapom első küldetésemet elismert családtagként? A levélben ez állt:

Szervusz, Kami!

Rég beszéltünk, remélem, jól érzed magad, nem szűkölködsz semmiben. Szóval, nem is terelem a szót tovább, lévén, hogy tudom, mennyire türelmetlen is vagy. Lenne számodra egy feladatom. Van egy rokonom, aki úgy néz ki, hogy a következő főnöke lesz családunknak. Van számára egy feladatom, de szeretném, ha elkísérnéd, nehogy valami történjen. A pontos címet megtalálod a boríték belsejébe írva. Menj el hozzá és Ő tudni fogja, hogy mi a feladat. Annyit elárulok, hogy külföldre kell utaznod, szóval nem árt, ha rendesen összecsomagolsz.
Tsuna

Eléggé hivataloskás szaga van amit nem szeretek de a munka az munka. Azonnal összepakolom a cuccomat. Persze az első az-az, hogy a gitártokomba bele rakom a kettő kaszámat, az érméimet és nagyjából ennyi. Felkapom a kabátomat alá, persze semmit nem és még a cigi is bele vándorol a zsebembe. Azonnal elindulok és meg keresem a címet, amit Tsuna leírt a levélben. Viszonylag gyorsan meg volt hisz nem is volt messze az én házamtól. Egy eléggé kellemes kinézetű házikó volt. Fene se gondolná, hogy egy ilyen aranyos kis helyen bárkinek is köze lehet egy ilyen hatalmas maffia szervezethez. Becsöngettem a házikóba és egy viszonylag jópofa srác nyitott ajtót. Beszarok, ha ő lesz itt a Boss. Elég komolytalannak tűnik az ilyesmihez pláne, hogy a Bossnak kicsivel több komolyság kellene és kevésbé „cuki” pofa.
- Üdv! Miben segíthetek? – kérdezi, azonnal amikor látja, hogy nem vagyok hajlandó azonnal megszólalni. Mondjuk enyhén pofátlanság volt de, mentségemre szóljon, elbambultam.
- Üdv? Ha minden igaz ebben a házban lakik valaki, akit támogatnom kellene. Hol találom?
- Mivel e mesés lakásban én és párom élek, azt hiszem engem keresel. – nyújtja felém a kezét - A nevem Kyou Heidan. Te pedig az lennél, akit Tsuna bízott meg, ugye jól mondom?
- Igen. Én Kami Nora vagyok. Remélem, nem alkalmatlankodok. Mikor lenne jó indulnunk? Gondolom a feleségétől is búcsúzkodik, még ha addig nem gond kint várok. – nyujtom vissza a kezemet és megrázom.
- Óó gyere csak be, nem esz meg senki. Nem kell sietni. –válaszolja udvariasan. Én csak előveszem a cigis dobozomat, és kicsit megrázom, hogy a figyelme oda terelődjön.
- Nem is az, hogy sietek, csak még lenne egy aprócska dolgom, amit nem lenne szerencsés, ha bent vagyok. – Sokszor volt már, hogy rágyújtottam mondjuk étteremben és elkezdtek piszkálódni, hogy mi az már, hogy ilyen faragatlan tuskó vagyok, hogy egy előkelő étteremben elkezdek cigizni.
- Azt elintézheted bent is egy kávé mellett. Gyere-gyere. – ezen mondjuk, meglepődtem. Nem igazán szokták az asszony neműek engedélyezni, hogy mi férfik a házban cigizzünk. Ha meg az ő neje igen akkor sikerült egy nagyon klassz feleséget kifognia.
- Bent illetlenség lenne. Feleséged biztosan nem örülne neki, ha összebagózom a házat. – mondom neki végül. Nagyon ritkán van olyan feleséget kifogni, aki nem bánja az ilyesmit.
- Ugyan az erkélyen is el tudod intézni. Ne kéresd magad. – mondja mosolyogva.
- Akkor én ki is vonulok az erkélyre. – azzal végül bementem és azonnal kiálltam az erkélyre. Azonnal neki láttam még a ciginek és elkezdtem figyelni a bentiek neszeit. Beszélgetések és pakolás hangja szűrődött ki. Mint ha egy teljesen átlagos család lakna itt, akinek semmi gondja nem akad épp. Amikor elkészült elindultunk a reptérre egy kocsival. Amikor átmennénk a fémdetektorok hirtelen beparázok, hogy mi lesz, ha megtalálják a kaszámat de, Kyou csak odament egy fazonhoz és beszélt vele valamit mire ő átvette a gitártokomat és Kyou egyik táskáját is. Mi átmentünk a fémdetektorokon és semmi bíp nélkül bent voltunk. Erre csak annyit mondott mosolyogva:
- Ez a Vongola hatalma. – a repülőút maga rohadt unalmas volt. Előkaptam az érméimet és elkezdtem zsonglőrködni velük. A végén már 16-ot dobáltam fel különböző alakzatokba. Amikor végre oda értünk geci meredek lépcsőkön kellett felmasíroznunk egy rohadt furcsa helyre ahol egy pelikánra hasonlatos kopasz fickó fogadott minket paplanba csavarva és azt mondta:
- Üdvözletem, fiatal Vongola, és kedves kísérője. A nevem Yuen barát, Taka már várja Önöket. Kérem, kövessenek. – azzal utána mentünk a paplanos bácsinak. Biztos egy szintén ilyen turbános tupákhoz megyünk. Mondjuk per pillanat, nem látom az eljövetelem célját. Remélem az első munkám nem csak álldogálás és dudorászás lesz.

- Drágám, leveled jött!
- Hadd találjam ki…Tsunától?
- Hát, hogy is mondjam? Eltaláltad. – lehet, hogy most az ember megkérdezi, hogy honnan tudtam, de a válasz egyszerű: Egy ember van aki leveleket küldözget nekem, mégpedig Tsuna az. Más mindent megtud mondani telefonon, interneten, de neeem, neki muszáj leveleket küldenie. A legjobb pedig az, hogy nem is üdvözlő levelek, hogy megkérdezze, hogy telnek szerény napjaim hanem, hogy melózni kéne. Komolyan mondom, ha ez is valami hülye meló lesz akkor Tsunát elküldöm melegebb éghajlatokra. No de akkor térjünk át a levél tartalmára.


Van számodra egy meglepetésem. Kapsz egy kis pihenőt, amit Takával fogsz eltölteni, a Himaláján az egyik szövetségesünk vendégeként. Lesz egy kísérőd is az útra, aki bármelyik pillanatban megérkezhet hozzád, és tájékoztatást fog kérni a küldetésről. Szóval, a feladat, hogy utazzatok el a Himalájához, ahol egy autó fog várni, aki elvisz titeket a helyszínre. Két repülőjegyet mellékeltem, gondolom már észrevetted. Aztá, csak óvatosan!

Tsuna

Tehát, ahogy mondtam. Meló van. Miután a levelet elolvastam szinte azonnal csöngettek. Arra gondoltam, hogy a kísérőm lesz az, akit Tsuna megemlített a levélben.
- Kinyitom édes, engem keresnek! – kiáltottam Nancynek. Igazából nem is hallottam, hogy siet ajtót nyitni de mindegy. Ahogy kinyitottam egy igazi égimeszelő állt előttem, tuti meg volt két méter a srác.
- Üdv! Miben segíthetek? – kérdeztem.
- Üdv? Ha minden igaz ebben a házban lakik valaki, akit támogatnom kellene. Hol találom?
- Mivel e mesés lakásban én és párom élek, azt hiszem engem keresel. – nyújtottam a kezem felé és udvariasan bemutatkoztam - A nevem Kyou Heidan. Te pedig az lennél, akit Tsuna bízott meg, ugye jól mondom?
- Igen. Én Kami Nora vagyok. Remélem, nem alkalmatlankodok. Mikor lenne jó indulnunk? Gondolom a feleségétől is búcsúzkodik, még ha addig nem gond kint várok. – nyújtotta vissza kezét és kezet ráztunk, mint két igazi úriember.
- Óó gyere csak be, nem esz meg senki. Nem kell sietni. – invitáltam be. Nem értettem miért akar ennyire kint maradni, de majd elővett egy doboz cigit.
- Nem is az, hogy sietek, csak még lenne egy aprócska dolgom, amit nem lenne szerencsés, ha bent vagyok. – bírom a srácot, úgy látszik meg volt nevelve és tudja, hogy mit illik és mit nem .
- Azt elintézheted bent is egy kávé mellett. Gyere-gyere.
- Bent illetlenség lenne. Feleséged biztosan nem örülne neki, ha összebagózom a házat. – mondjuk igaza van, de minket igazán nem zavar. De hát ha bent nem akar, akkor ott a terasz is.
- Ugyan, az erkélyen is el tudod intézni. Ne kéresd magad. – mondtam egy széles mosollyal az arcomon.
- Akkor én ki is vonulok az erkélyre. – végre, sikerült behívjam nagy nehezen. Fölösleges lett volna kint álldogálnia a ház előtt, amikor a teraszon simán el tudja szívni és senki nem zavarja.
Pár perc alatt összepakoltam a cuccaimat és miután Nancytől is elbúcsúztam el is indultunk a repülőtér felé. Az úton arra gondoltam, hogy vajon van-e valami fegyvere a srácnak. Az a gitártok elég gyanús volt nekem. Ugye a repülőtér felett is van némi hatalmunk ezért ezt ki is használtam a kellemetlenségek elkerülése miatt. Carlos, aki a futószalagon lévő csomagokat ellenőrizte a mi emberünk volt. Odamentem és szóltam neki, hogy a srác velem van ezért bármi is van abba a gitártokba ne szóljon semmit. Ezután visszamentem Kamihoz, majd átmentünk a fémdetektoron. Halkan, mosolyogva csak ennyit mondtam: - Ez a Vongola hatalma.
Maga az út elég unalmas volt, mondjuk minden repülőút unalmas. Vagyis leszámítva akkor, ha terrortámadás történik no de azt nem hiányoltam. Bár részese lennék egyszer egy olyannak is. Biztos jó móka. Kíváncsi vagyok meddig bírnám tétlenül. Kami egész tehetséges volt zsonglőrködésben, érmékkel csinálta. Nem számoltam, hogy hánnyal játszadozott de olyan 15-20 között biztos megvolt az érmék száma.
Amikor megérkeztünk célunkhoz kicsit ideges lettem. Olyan baszott meredek lépcsőkön kellett felmásszunk, hogy olyat még nem is láttam. Elég rémisztő volt, de végül csak megmásztuk. Igazából nem is volt olyan rossz, csak maga a látvány fura és idegesítő. Már elmegy az embernek a kedve tőle mikor látja, pedig igazán érdekes. És még csak nem is annyira fárasztó, mint amennyire hiszi az ember. A lépcsők tetején egy ottani fazon várt minket. Valami szerzetes lehett, mert kopasz volt és valami furcsa paplant hordott.
- Üdvözletem, fiatal Vongola, és kedves kísérője. A nevem Yuen barát, Taka már várja Önöket. Kérem, kövessenek. – és azt tettük amit mondott, követtük.