Ki áll az Osakai Pengék élén? - Joe Smith és Kyou Heidan

-…és egy! És egy! És egy és kettő és három és négy! – hallatszik a nappaliból a hang, éppen edzek, valami új izommegmozgató nyavalya, mert már kezdek berozsdásodni. Nem nekem való ez az otthon ülés, de épp nincs jobb dolgom, sajnos. Semmi munka nincs a magamfajta családon kívülieknek. A Vongola is mondta, hogy keres, aztán a nagy szart keres, nem csatlakoztam hozzájuk, onnantól kezdve le vagyok szarva. Így megy ez manapság, sajnos. Mindenki a saját érdekeit nézi, senki nem törődik a másikkal, mindenkit csak a pénz hajt, a karrier, a dicsőség. Aztán mik ezek? Semmik. Az a probléma, hogy manapság csak a pénzzel többet el lehet érni, mint a becsületességgel és a kedvességgel. A mai emberek mind fogyasztók, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Szegénység, bűnözés, éhezés? Ez ma már senkit nem érdekel. Mi izgatja az embereket? A színes magazinok, televízió, az ötszáz csatorna, egy név az alsógatyán, Viagra, hajnövesztő. Ezek mennek a mai világban. Nem akarok mindent megszerezni, nem akarok tökéletes lenni. Egyszerűen csak élek a világba, hagy jöjjön, aminek jönnie kell. Eldöntöttem, nem fogok többet gyilkolni. Keresek egy rendes munkát, meg minden, aztán majd eléldegélek magamban. Befejezem a tanulmányaim, majd idővel keresek magamnak egy szép kis asszonyt esetleg. Tervek vannak.

*csengőszó*
-No, ki az? – szólok ki az ajtón.
-Bizonyos Joe Smith-t keresek. – hallatszik vissza egy férfihang. Kinyitom az ajót, egy öltönyös férfi áll az ajtómban. – Levél, Mr. Joe Smith számára. – nyújt felém egy borítékot, majd miután átveszem, le is lép. Hoppá! Ugyanaz a címer! Már láttam valahol… De hol? Hát persze, a Vongola! No, mit akarnak ezúttal? Feltépem a borítékot és elolvasom a levelet.

Kedves Mr. Joe Smith!

Lenne Ön számára egy munka, ha nem bánja. Osakában több késelés is történt, ami zavarja az ott végzett munkánkat, ezért elküldtük oda az egyik emberünket, akivel megszakadt mindennemű kapcsolatunk. Szeretném megkérni, hogy utazzon el Osakába, és járjon utána a dolgoknak. Az osakai rendőrkapitányságon várja Önt majd a kapitány, aki beavatja a részletekbe, onnantól szabad kezet kap. Ja, és még valami. Önnel tart majd egyik emberem is, kérem vigyázzon rá, még nem találom elég érettnek, nehogy valami galibát okozzon. Körülbelül olyan idős lehet, mint Ön, a kapitányság előtt fogja várni.

Tisztelettel:

Sawada Tsunayoshi

Ejha, nem semmi. Hol vannak a késeim? Hát ez egy pokolian jó ajánlat, visszaemlékezve az előző munkámra a Vongola gondozásában, hát kész aranybánya volt. Mit is mondtam az erkölcsös életről? Pokolba vele! Hát rengeteg pénz a tét! Ráadásul ha most jobban elmélyítem a kapcsolatunkat a Vongolával, később többször fognak keresni, ergo rengeteg munkám lesz, ami egyenlő a rengeteg pénzzel is. Teljesen jó. Gyorsan letusolok, összepakolok, majd elindulok Osakaba, vonattal. Nem hosszú út, talán egy óra kb. de a muzsika azért itt is odateszi magát rendesen. Néhány srác el is megy inkább mellőlem, mert nem bírja a hazait. Pedig ezek aztán az igazi zenék, az öreg srácok tudták a dolgukat akkoriban. Most meg már, mindegyik gyenge kula, de ha nagyon akarnának, még ma is odatennének. Csak sajnos nem akarnak, ők már gazdagok, meg van mindenük, nincs szükségük arra, hogy koptassák a szájukat a pénzért. Nem úgy, mint nekem. Nekem bezzeg vér tapad a kezemhez, csak azért, hogy eltartsam magam. Nem túl szép meló, de valakinek ezeket is meg kell csinálnia…
Megérkezem Osakába, metróval elmegyek a kapitányságig, majd észreveszek egy tagot, kb. olyan idő lehet, mint én, és lerí a szeméről, hogy vár valakit. Hát, akkor csak engem várhat, odamegyek hozzá…

- Nem felejtettünk el valamit? – kérdezte Nancy egy átlagos szombati bevásárlás után, hazafelé menet. Hihetetlen… szinte mindig megkérdezi, hogy nem-e felejtettünk el valamit mikor úgyis tudja, hogy minden megvan. Hát igen, nők.
- Hát minden itt van, ami a listán is, szóval nem hiszem. – válaszoltam vissza. Hazafele menet még így is megálltunk pár helyen, mert eszébe jutott valami. Hihetetlen ez a női logika.
Mikor haza értünk két fekete kocsi állt a ház előtt. Első gondolatom az volt, hogy Tsuna küldött valakiket valami fontos ügyben. És igen, így is volt, két fickó állt az ajtó előtt, Vongola logóval az öltönyükön.
- Üdvözöljük Kyou-san! – hajoltak meg előttem, aminek teljesen nem láttam értelmét.
- Nah de uraim, erre semmi szükség. Elvégre még csak egy senki vagyok, de ha főnök is leszek, erről le fogok szoktatni mindenkit.
- Ööö… rendben, értettük… - mondták ezt is egyszerre. Majd beinvitáltam őket a nappaliba, leültek és egyből a lényegre törtek. - Nos Kyou-san... Igazából Tsuna küldött minket. Egy küldetésről lenne szó.
- Óó vagy úgy? – majd megkértem Nancyt, hogy hozzon az uraknak valamit inni. Meg is hozott két pohár finom koktélt, majd ő is leült mellém meghallgatni, hogy mire is kérnek az urak. Megfogadtuk, hogy semmi titkolózás, ezért az ilyesmit sem fogom eltitkolni.
- Nos arról lenne szó, hogy Osakaban az utolsó két hétben késelések történtek. Az egyik emberünk akiket odaküldtünk odaveszett. – mondták elkeseredett arccal. – Tsuna azt szeretné, hogy ön menjen megpróbálni rendet tenni. Igazából egy társat is keresett magának akivel Osakaban fognak találkozni, persze ha elfogadja ezt a küldetést. – ekkora Nancyre néztem, aki kicsit féltve nézett rám de bízva is bennem, hogy épségben haza jövök.
- Rendben, elfogadom. Röviden: elmegyek Osaka-ba, ott találkozok egy másik fickóval aki segíteni fog, meg kell keressük a bűnösöket és hazajönni? Sima ügy. – majd az egyik fickó egy borítékot húzott elő amiben egy repülőjegy volt első osztályra, még arra az estére. Gyorsan összepakoltam a fontosabb dolgokat, elbúcsúztam Nancytől és elindultam. A két fickó vitt el a repülőtérig ahol megkértem őket, hogy vigyázzanak Nancyre ameddig én nem leszek itthol. Közölték velem, hogy ezért is jöttek. Az út csupán két órás volt ezért az éjszakát egy ottani hotelben töltöttem érkezés után. Reggel mikor felkeltem az első célom a rendőrkapitányság volt, ahol a társammal kellett találkoznom és elkérni az eddigi kutatások eredményeit a rendőr kapitánytól. Egy padra ültem le a kapitányság előtt. Pár perc várakozás után egy kb. velem egy korú srácot pillantottam meg aki úgy tűnt, hogy felém jön. A társam volt az.

-Szeva, látom vársz valakit és szerintem engem. Joe Smith vagyok. - nyújtom a kezem az idegen srácnak.
- Hmmm – néz rám - Szeva neked is. Hát ha a Vongola küldött akkor igen. Én Kyou Heidan vagyok - nyújtja a kezét felém.
-Van valami kérdésed hozzám? Mert ha nincs, akkor be is mehetünk, szerintem.
- Hát különösebben nincs. Majd idővel kiderül ami érdekel. - majd feláll és elindulunk be a kapitányságra. Ahogy belépünk, a recepció felé vesszük az irányt, ahol egy csinos hölgyemény ült. Itt az én lehetőségem.
- Elnézé... – még ki sem mondja, de bevágok elé.
-Hagyjad, pajti, majd én elintézem. - mondom neki, majd a recepcióshoz fordulok - Csókolom, őrmester kisasszony, de csinosnak tetszik ma lenni. Mit szólna egy vacsorához, velem? De persze a bilincset hozza magával, az még kellhet később. - rámutat a gyűrűsujjára - Ejj, de szép gyűrűje van magácskának... - kapcsolok - Ja, értem. Na, akkor csak a rendőrkapitányt keresnénk, kedves hölgyem.
- Kyou Heidan és Joe Smith? Takenaka úr már várta magukat, erre tessék. – majd elindul a lépcső felé. Felfelé menet végig a seggét stírölöm, miniszoknya, úúúristen! Bejelent a kapitánynál, aki mutatja, hogy foglaljunk helyet, majd belekezd a mondókájába.
- Mint már gondolom tudják, nem túl sokat tudunk az elkövetőkről. Becsléseink szerint négyen-öten lehetnek. Minden tetthelyen ez a felirat szerepelt a falon. – nyom egy képet az orrunk alá, amin a penge felirat olvasható
- Az áldozatoktól semmit nem vettek el és nem okoztak életveszélyes sérülést sem. Kihallgattunk néhány embert, de nem látták az elkövetőket. Minden esetben hátulról támadtak rájuk. Ami még érdekes, hogy van néhány személy aki eltűnt, valószínűleg őket is a "Pengék" ragadták el. Azt javaslom először a városban nézzenek szét. Minden bűneset a város határain belül történt.
-Jó, rendben, nem kell parázni kapitány uram. Bízza csak ide. Joe Smith majd mindent elintéz. Na meg izé... Szóval, Kyou Heidan meg Joe Smith megoldja a helyzetet!
- Köszönjük az információkat és, mint Joe barátom mondta, bízza csak ránk a dolgot.
-Lent várja önöket egy rendőrautó, ami elviszi önöket a szállodába. – majd lelépünk. Lent csakugyan vár minket a kocsi, ami beülünk, majd rögtön Kyouhoz fordulok.
-Te, pajti. A recepciós dögös suna volt, nem?
- Jah, nem volt rossz darab.
-Azt akkor izé. Te honnan jösz, meg miért jösz?
- Namimoriból jövök. Azért jöttem mert Tsuna megkért, és a mesteremnek nem fogok nemet mondani semmiképpen. Ráadásul amúgy is már unatkoztam. És te?
-Hogy én? Hát, én Tokióból jövök, mert megkért a Vongola főnök. Aztán elég jól fizettek a múltkor is, meg mégse hagyom cserbe őket.
- Ó, ha ennyire szeretsz nekünk melózni, akkor majd én is keresni foglak, készülj fel rá. – Mi? Ki vagy te ember, hogy itt ugráltatni fogsz?
-Te? Aztán, te ki vagy, hogy keresni fogsz?
- Még senki különös. De majd leszek. – Leszel, mi? Esetleg a vacsorám, ma este.
-Ki leszel akkor?
- Az aki téged keresni fog. – Anyáddal szórakozz.
-Ne idegesítsél már pajti.
- Jól van pajti. Nem feszítem tovább az idegeid. Eddig úgy van, hogy én leszek a következő főnök. Másszóval az, aki téged keresni fog. – Az szép munka.
-Ja, szóval ja. Értem. Respect és tisztelet, akkor.
Hirtelen lefékez a kocsi, majd kiszállunk. A rendőr bevezet minket egy hotelbe, majd ad egy kártyát, és tájékoztat a szobánk helyzetéről. Amint lepakolok, eszembe jut az a faja kis kocsma ott a sarkon. Kapok is az ötleten.
-Te, Kyou. Nincs kedved iszogatni egy kicsit?
- De van. Toljunk be egy pofa sört.
-Jó, zsír. Láttam egy kocsmát idefele jövet, itt a sarkon.
- Akkor mire várunk még? Nyomás!
Lemegyünk a kocsmába, ahol nincsenek tíznél többen, beállunk a pulthoz, ahol meglátom őt. Bizony, egy tizes skálán 9,2-es csaj a pultos. Hatalmas mellek, a bimbói meg köszöntek nekem, hogy: - Helló, Joey! Sziaszia! Helloszia!
-Szia, cica! Mit ajánlanál nekem, és a kedves barátomnak? Valami rövidet először, aztán egy korsó sört öblítésnek. - aztán kiönt nekünk valami gyilkos szeszt.

Rengeteg sör és feles után már érzem, hogy nem vagyok teljesen józan állapotban, de azrt iszom még. Egyre jobban tetszik ez a pultos csaj…
-Eeeeejjj... cicám... de kurva... jól nézsel ki. Azsanyádúristenit. Nincs kedved egy fóhró éhszakáhozs... velem? Kettesben, ... egy testben?
-Mi van te szargalacsin? Mit akarsz te a csajomtól? – terem mellettem egy kopasz kétajtós szekrény, gallér cápába, pólón alligátor. Igazi selyemrambó…
-Szevassssz, tezsvérem. A te nőd? Ledzsél rá büszke. Nagyon csinoss. Őszintén mondom... gyönyörű.
-Te patkány. Fogd meg a pénztárcádat, fizessél, aztán húzzál! Ne akard, hogy kidobjalak!
-Jaúlvan, pajti. Persze. Értemén. Nem szereted a konkourenciát. - matatok a zsebembe - Eeeeeejj. Van egy kis... para. Nincs egy... kanyi vassam se... – majd lelök a forma a székről. Kicsit fetrengek a földön, miközben hallgatom Kyou hülye szövegét.
- Nyugi van uraim!
- Te is kapni akarsz?
- Miért, kapott itt eddig valaki valamit?
- Ne pofázzá, mert a társad a padlón van. – na erre feltápászkodom.
- És szerinted azt ő annyiba fogja hagyni?
-Kiiiii van a padlón, pöcsöm...öccse? - majd odafordul aztán leosztok neki egy börtönpörgőt, amitől beesik a pultba, meg énis a lendülettől.
- Boldogulsz haver?
-Mint a .... szar. Hagyjad csak. széééééééjjel szedem őket. – majd felveszem nagy nehezen a boxerem és állon vágom a srácot, akinek kiesik ngy foga, meg eltörik az állkapcsa. Kiterül mint a cementeszsák… Nagy nehezen összeszedem magam, majd a kicsi szívem csücske pultoshoz fordulok.
-Na... cicám.. Töltsél csak Joe bácsinak még egy felest. - kitölti - Áhh.. fasza.. Te izé, Kyou. Azok ott.. a haverjaid? – mutatok rá a hat gorillára mögötte.
- Jah persze, méghozzá a legjobbak. Hát ugye milyen aranyosak? Nézd már, annak ott az aranyfogát én fizettem. Meg nézd csak a kopaszt...Nah az ő feje az én tükröm.
-Ja, jó. Akkor... gondolom... állják a mai piálsunkat is, nem?
- Persze. Ugye skacok? - majd hátrafordul - Hé cica, mennyit fizetnek a fiúk összesen?
- Sokat, de azt ti fog... – Kyou megfordul - Hallottátok fiúk? Nah mindenki elő a bukszával és perkálni. Gyorsan, gyorsan nem érünk rá. Este van már és mennék aludni. – majd a képébe hajol az egyik kopaszkutya.
- Menj máá innen, mert büdös a szád! Fújj, hess!
- Mit mondtál, apafej?
- Azt, hogy büdös a pofikád! - majd feláll és behúz neki egyet - Nem megmondtam, hogy menj előlem, mert büdös a szád?
-ŐŐŐŐŐŐJ! Bunyóóó! - Majd átvetem magam a pulton, és lerúgok vagy két kopaszt, amibe én is elesem, aztán fetrengek a földön. A maradékot Kyou lazán odaveri, nincs itt semmi probléma. Aztán kiveszi az egyik csóka pénztárcáját és odarakja a pultra.
- Tessék cica, itt van, remélem elég lesz. - és elhúzunk.
-Te, pajti! Bírlak ám téged, odabasztunk nekik! - nevetek
- Ajajaj, de még hogy! Ám te sem vagy rossz arc. – tolunk egy laza bütyköst. Hatalmas csóka ez az ember…
Nagy nehezen hazatántorgok, majd bedöglök az ágyba.
Reggel arra kelek, hogy behugyozom, ha nem megyek ki azonnal a wc-re. Odamegyek Kyouhoz, majd rárúgok egyet.
-Hé, nigger! Hol a wc? Mindjárt behugyozok...
- Ha elmondom lehúzod magad a WC-n te igen hülye?
-Öreganyád. De mondjad már.
- Fiam hotelbe vagyunk. Tudod, ahol minden szobának van egy budija. Menj már el az ajtóig, azt fordulj balra! Ott a budi! Nah csá, haggyá aludni.
-Jó kösz. – szaladok ki a wc-re… Ah, ez jól esett. Ki a tököm csenget? Nekünk? Kinyitom. Valami büfés csóka. Optimális, visszamegyek Kyouhoz, megint rárúgok egyet.
-Hé, pajti! Kell valami kaja? Itt van ez a rétinigger, tudod aki szokta hozni a cuccost.
- Kell. Jöhet minden.
-Jó. – fordulok vissza az ajtó felé - HÉLÓ! Jöhet ide minden szépen befele! – behozza a csóka a fincsi kajákat, aminek egyből nekiesek csámcsogok jobbra-balra, majd miután bepuszilom az eledelt, rám jön a kávéhiány…
-Patji. Kéne egy kávé.
- Hát nem ártana. Pocsék egy hotel ez, még kávét sem szolgálnak. Nah menjünk, asszem itt lent láttam egy kávézót.
-Zsír. – lemegyünk a kávézóba, ahol jön a kiscsaj, de ez most nem igazán érdekel, mert nagyon másnapos vagyok. Szóval, rendelünk két kávét aztán szevasz van. Hirtelen bejön két csóka, a szemközti asztalhoz, majd valami hülyeségről kezdenek el beszélgetni, nem igazán izgat a dolog, de az, hogy itt kiabálnak, az nagyonis. Mindjárt felállok és agyonverem a két csókát. Korán reggel itt kiabálnak. Majd hirtelen feláll az egyik, és mikor elmegy mellettünk elejt valami kendőszerű szart. Kyou fel is veszi, majd megmutatja. Valami pengés baromság áll rajta.
- Te is arra gondolsz amire én? – kérdezi.
-Hát, ha te arra gondolsz, hogy veszek egy Red Bull-t akkor igen. – intek a kiscsajnak, aki odajön hozzánk. - Szóval, egy Red Bull lesz még. – majd hoz nekem egy Red Bullt. - Köszi. Na, mire gondolsz?
- Arra te igenhülye, hogy emeld fel a segged és kövessük azt a fickót. A kendőn az áll, hogy "Penge". Kapcsolsz? – penge? A rohadt életbe! Penge! Na, akkor dzsaljunk.
-Akkor meg mire várunk? Szia! - köszönök el a pultostól
- Köszönjük, de most mennünk kell. A viszont látásra, szép hercegnő! – majd kimegyünk az ajtón, felszisszentve az öreg Red Bullomat és a forma nyomába eredünk…

- Szeva, látom vársz valakit és szerintem engem. Joe Smith vagyok. – nyújtotta a fickó a kezét.
- Hmmm - néztem fel a fickóra - Szeva neked is. Hát ha a Vongola küldött akkor igen. Én Kyou Heidan vagyok - nyújtottam én is a kezem.
- Van valami kérdésed hozzám? Mert ha nincs, akkor be is mehetünk, szerintem.
- Hát különösebben nincs. Majd idővel kiderül ami érdekel. - majd felálltam és elindultunk be a kapitányságra.
- Elnézé... - de még ki sem tudtam mondani egy szót sem mert Joe elém vágódott.
- Hagyjad, pajti, majd én elintézem. – mondta, majd odafordult a recepciós csajhoz - Csókolom, őrmester kisasszony, de csinosnak tetszik ma lenni. Mit szólna egy vacsorához, velem? De persze a bilincset hozza magával, az még kellhet később. – a csaj jelezte, hogy férjnél van, rámutatva a gyűrűs ujjára - Ejj, de szép gyűrűje van magácskának... – de hirtelen Joe is kapcsolt, hogy miért mutatja a csaj a gyűrűjét - Ja, értem. Na, akkor csak a rendőrkapitányt keresnénk, kedves hölgyem.
- Kyou Heidan és Joe Smith? Takenaka úr már várta magukat, erre tessék. – a hölgyemény felállt és bekísért minket a kapitány irodájába. Ahogy bementünk a kapitány kezet fogott velünk, leültünk majd ő elkezdte elmondani, hogy eddig mire is jutottak.
- Mint már gondolom tudják, nem túl sokat tudunk az elkövetőkről. Becsléseink szerint négyen-öten lehetnek. Minden tetthelyen ez a felirat szerepelt a falon. – majd egy képet mutatott, amelyik az egyik bűncselekmény helyszínén történt. A falra pedig fel volt írva, hogy „Penge”. - Az áldozatoktól semmit nem vettek el és nem okoztak életveszélyes sérülést sem. Kihallgattunk néhány embert, de nem látták az elkövetőket. Minden esetben hátulról támadtak rájuk. Ami még érdekes, hogy van néhány személy aki eltűnt, valószínűleg őket is a "Pengék" ragadták el. Azt javaslom, először a városban nézzenek szét. Minden bűneset a város határain belül történt.
- Jó, rendben, nem kell parázni kapitány uram. Bízza csak ide. Joe Smith majd mindent elintéz. Na meg izé... Szóval, Kyou Heidan meg Joe Smith megoldja a helyzetet!
- Köszönjük az információkat és, mint Joe barátom mondta, bízza csak ránk a dolgot.
- Lent várja önöket egy rendőrautó, ami elviszi önöket a szállodába. – Joe barátommal el is indultunk.
- Te, pajti. A recepciós dögös suna volt, nem? – kérdezte Joe.
- Jah, nem volt rossz darab.
- Azt akkor izé. Te honnan jösz, meg miért jösz?
- Namimoriból jövök. Azért jöttem, mert Tsuna megkért, és a mesteremnek nem fogok nemet mondani semmiképpen. Ráadásul amúgy is már unatkoztam. És te?
- Hogy én? Hát, én Tokióból jövök, mert megkért a Vongola főnök. Aztán elég jól fizettek a múltkor is, meg mégse hagyom cserbe őket.
- Ó, ha ennyire szeretsz nekünk melózni, akkor majd én is keresni foglak, készülj fel rá.
- Te? Aztán, te ki vagy, hogy keresni fogsz?
- Még senki különös. De majd leszek.
- Ki leszel akkor?
- Az aki téged keresni fog.
- Ne idegesítsél már pajti.
- Jól van pajti. Nem feszítem tovább az idegeid. Eddig úgy van, hogy én leszek a következő főnök. Más szóval az, aki téged keresni fog.
- Ja, szóval ja. Értem. Respect és tisztelet, akkor. – ekkor meg is érkeztünk a szállodába. Szép és rendezett volt az egész épület. Még a szobák is. Mikor felmentünk a szobába mindketten odacsaptuk magunkat az ágyba. Az unalom ment ezerrel, de Joe egyszer csak ezt megtörte.
- Te, Kyou. Nincs kedved iszogatni egy kicsit?
- De van. Toljunk be egy pofa sört.
- Jó, zsír. Láttam egy kocsmát idefele jövet, itt a sarkon.
- Akkor mire várunk még? Nyomás! – felpattantunk és lementünk. Tényleg volt egy kocsma vagy három épülettel arrább. Bementünk, nem voltak túl sokan, kb. heten. A pult túl oldalán viszont egy igen csinos kis hölgy volt. Hát most nah… vele szívesen megrontanám a 10 parancsolatot.
- Szia, cica! Mit ajánlanál nekem, és a kedves barátomnak? Valami rövidet először, aztán egy korsó sört öblítésnek. – majd öntött ott nekünk valamit ami elég durván marta a torkomat.

Hát nem keveset ittunk az is biztos, a részegség már megvolt. Joe végig csak a pultos csajszit bámulta, mondjuk volt is rajta mit. De hát a bámulás nem volt elég neki, ezért elkezdett udvarolni is a maga módján.
- Eeeeejjj... cicám... de kurva... jól nézsel ki. Azsanyádúristenit. Nincs kedved egy fóhró éhszakáhozs... velem? Kettesben, ... egy testben?
- Mi van te szargalacsin? Mit akarsz te a csajomtól? – szólt a hátunktól egy nagy kopasz pacák. Ilyen motoros valaki volt, vagy mi. Olyan keménygyerek, akiket a csajok is csak a pénzért „szeretnek”.
- Szevassssz, tezsvérem. A te nőd? Ledzsél rá büszke. Nagyon csinoss. Őszintén mondom... gyönyörű. – mondta Joe, már-már hulla részegen. Éreztem, hogy itt bajok lesznek, de hát az is kell néha.
- Te patkány. Fogd meg a pénztárcádat, fizessél, aztán húzzál! Ne akard, hogy kidobjalak! – kiáltotta a kopasz pacák.
-Jaúlvan, pajti. Persze. Értemén. Nem szereted a konkourenciát. – elkezdett matatni a pénztárcája után - Eeeeeejj. Van egy kis... para. Nincs egy... kanyi vassam se... – erre a nagy kopasz pacák fogja Joet és lelöki a székről.
- Nyugi van uraim! – próbáltam állítani a csávót. Igazából nem az volt a szándékom, hogy leállítsam hanem, hogy inkább hergeljem.
- Te is kapni akarsz? – nézett rám összevont szemöldökével.
- Miért, kapott itt eddig valaki valamit? – mondtam nevetve.
- Ne pofázzá, mert a társad a padlón van. – erre hallottam, hogy Joe fészkelődni kezd, majd feláll.
- És szerinted azt ő annyiba fogja hagyni?
- Kiiiii van a padlón, pöcsöm...öccse? – Joe habozás nélkül olyat húzott nála, hogy még ő is utána repült. Egyenesen be a púlt hátához estek.
- Boldogulsz haver? – kérdeztem, de közben én még mindig csak a sörömet szürcsölgettem.
- Mint a .... szar. Hagyjad csak. széééééééjjel szedem őket. – nagy kínlódással felvette a boxerét és jól pofánvágta a fickót akinek az egyik foga kirepült, az álkapcsa meg eltört. Ezután felállt és közelebb ment a pultos csajszihoz.
- Na... cicám.. Töltsél csak Joe bácsinak még egy felest. – az úgy is tett - Áhh.. fasza.. Te izé, Kyou. Azok ott.. a haverjaid? – mutat rá a hátamnál lévő gorillákra. Megfordultam a székemen, hát lehettek vagy hatan.
- Jah persze, méghozzá a legjobbak. Hát ugye milyen aranyosak? Nézd már, annak ott az aranyfogát én fizettem. Meg nézd csak a kopaszt...Nah az ő feje az én tükröm.
- Ja, jó. Akkor... gondolom... állják a mai piálásunkat is, nem?
- Persze. Ugye skacok? – ezután hátrafordultam a csajszihoz - Hé cica, mennyit fizetnek a fiúk összesen?
- Sokat, de azt ti fog... – nem hagytam tovább beszélni, visszafordultam a fiúkhoz - Hallottátok fiúk? Nah mindenki elő a bukszával és perkálni. Gyorsan, gyorsan nem érünk rá. Este van már és mennék aludni. – de nem tették amit mondtam, hanem az egyik odahajolt a pofámba.
- Menj máá innen, mert büdös a szád! Fújj, hess! – csápoltam a kezemmel.
- Mit mondtál, apafej?
- Azt, hogy büdös a pofikád! – de mivel visszakérdezett és nem tette amit mondtam, felálltam és behúztam nála egyet, hogy kifeküdt - Nem megmondtam, hogy menj előlem, mert büdös a szád?
-ŐŐŐŐŐŐJ! Bunyóóó! – erre Joe, mint Superman kiugrott a pult hátától és lerúgott két fickót. Ebbe ő is a földre került és mivel részeg volt már felkelni sem tudott. A többi rám maradt. Simán legyűrtem őket. Miután mind megvolt lehajoltam az egyik mellett és a zsebéből kivettem egy köteg pénzt, amit odadobtam a pultos csajszinak.
- Tessék cica, itt van, remélem elég lesz. – ezzel fogtuk magunkat és elmentünk.
- Te, pajti! Bírlak ám téged, odabasztunk nekik! – nevetett Joe, közbe meg össze vissza ment a járdán.
- Ajajaj, de még hogy! Ám te sem vagy rossz arc. – toltunk egy laza bütyköst. Ezt is csak olyanokkal szoktam akik kiérdemlik. Jó barátokkal. Olyanokkal, mint Joe. Igaz még csak ma ismertem meg, de nagyon megkedveltem. Célunk a hotel volt. Felmentünk a szobánkba és ismét ágyba csaptuk magunkat. Ezúttal már unalom sem volt, pillanatok alatt elaludtunk.

Reggel arra ébredtem meg, hogy ez az eszement rámugrodt.
- Hé, nigger! Hol a wc? Mindjárt behugyozok...
- Ha elmondom, lehúzod magad a WC-n te igen hülye?
- Öreganyád. De mondjad már.
- Fiam hotelbe vagyunk. Tudod, ahol minden szobának van egy budija. Menj már el az ajtóig, azt fordulj balra! Ott a budi! Nah csá, haggyá aludni.
- Jó kösz. – ezután visszaaludtam de ha sikerült még 3 percet aludnom akkor jó. Joe megint rámugrodt. - Hé, pajti! Kell valami kaja? Itt van ez a rétinigger, tudod aki szokta hozni a cuccost.
- Kell. Jöhet minden.
- Jó. – mászott le a hátamról a kerge marha, én meg próbáltam feltápászkodni nagy nehezen. Mire sikerült a kaja már bent volt. Nekiültünk enni, habár Joe étkezési módszere egy disznóéra hasonlított.
- Patji. Kéne egy kávé. – hozta fel Joe.
- Hát nem ártana. Pocsék egy hotel ez, még kávét sem szolgálnak. Nah menjünk, asszem itt lent láttam egy kávézót.
- Zsír. – lementünk a kávézóba, ahol rendeltünk is két kávét. Idő közben bejött két pacák is aki leültek arréb pár asztallal. Egyszer csak elkezdtek veszekedni, az egyiknek egy idő után elege is lett, felállt és elindult. Mikor az asztalunk mellett ment el, kicsúszott a zsebéből egy kendő. Felvettem és láttam, hogy azt írja rajta, hogy „Penge”. Joenak is megmutattam.
- Te is arra gondolsz amire én?
-Hát, ha te arra gondolsz, hogy veszek egy Red Bull-t akkor igen. – intett a pincér csajnak. - Szóval, egy Red Bull lesz még. – pillanatok alatt ott is termett a Red Bull-al. - Köszi. Na, mire gondolsz?
- Arra te igenhülye, hogy emeld fel a segged és kövessük azt a fickót. A kendőn az áll, hogy "Penge". Kapcsolsz? – Joe gyorsan felpattant, biztos kapcsolt.
- Akkor meg mire várunk? Szia! – köszönt el a csajtól.
- Köszönjük, de most mennünk kell. A viszont látásra, szép hercegnő! – köszöntem el én is szépen, majd kimentünk az ajtón és elindultunk a fickó után.

Mikor kimentünk, a fickó már nem volt annyira közel, hála Joe gyors felfogásának. A fickó befordult egy saroknál, ennek köszönhetően sikerült közelebb kerülnünk, mert így feltűnés nélkül szaladni tudtunk. Joe valamivel lassabban szaladt, ezért be is szóltam neki.
- Te fiú! Energia italt ittál, és ilyen lassú vagy?
- Hülye vagy? Ha gyorsabban futok, kilötykölődik!
- Most azt akarod mondani, hogy az a pár csepp fontosabb?
- Bazmeg, kifizettem. Még jó, hogy fontosabb.
- Szard le! Ha kifröccsen, megkérem Tsunát, hogy fizessen neked még két ilyet csak gyere már gyorsabban.
- Faszom ebbe a rohanásba. - aztán elkezdett egy fokkal gyorsabban szaladni, így már közelebb került hozzám. Igaz, mire elkezdett szaladni komolyabban már odaértünk a sarokhoz ezért lelassítottunk és elkezdtünk lassan menni, mint két kulturált ember. - Nézd meg, nem elég, hogy kiment a fele, tiszta víz lett a gatyám is.
- Ne rinyálj már, majd megszárad! Nah de nézd csak, a fickó valamivel gyorsabban megy. Lehet, hogy észrevett?
- Le se szarom. Menjünk aztán csá. – a fickó erre hátranézett, de nem ijedtünk meg, hanem mentünk tovább rendesen. Ha furcsán reagáltunk volna, akkor tuti lebukunk. Egyszer csak észrevettem egy létrát, ami az egyik tömbház tetejére vezetett. Joenak nem mondtam semmit, letértem és elkezdtem felmászni. Hát a hülye fejével észre sem vette, hogy lekoptam. Abból előnyöm volt, hogy olyan környéken voltunk ahol a tömbházak tetejéről átlehetett ugrani a másikra, mert közel voltak egymáshoz. A tetőkről észrevétlenül tudtam figyelni. Semmi gyanús dolgot nem tett, csak párszor hátranézett. Nah de jött egy kis bökkenő, elfogytak a tömbházak amire át tudtam volna ugrani. A fickó átment az úton és az ott lévő tömbház sikátorába befordult. Nem tudtam gyorsan lemászni, mert a létra valamivel arréb volt. Észrevettem egy letört cement darabot és ledobtam Joe mellé. Felnézett, és intettem neki, hogy menjen gyorsan utána. Neki is indult én pedig gyorsan szaladtam a létra felé. Lemásztam és hát mit láttam? Joe épp áll felfele egy kocsi előtt.
- Te mi a szöszt csinálsz? Nem megmondtam, hogy kövesd?
- Ne idegesítsél, nem látod, hogy elütött a kocsi, bazmeg?
- Jó kutya bajod látom. Nah nyomás utána! - ezzel elkezdtünk szaladni utána, de már nem láttuk sehol sem a fickót.
- Na, és most mi legyen?
- Hát szerinted? Keresgélni fogunk szépen.
- Fasza. Amúgy, miért mentél fel a tetőre?
- Azért mert ott nem látott és nyugodtabban is tudtam figyelni.
- Aha, oké. Tudod mit? Lépj egyet hátra, és szó szerint baszd arcon magad!
- Cöhh.... Amúgy észrevetted, hogy megszáradt a gatyád?
- Ez hogy jön ide? Amúgy meg, tökmindegy, mert tiszta szutyok vagyok, miután elütött az az alpári tajnigger köcsög. Alig látott ki a volán mögül.
- Nos akkor ötlet? Hol kezdjük a keresést?
- Pontosan, arra. – mutatott előre. Mentünk mentünk, néztünk össze vissza de semmit sem találtunk. Joenak már elege volt. - Keresgélje meg a tököm a tagot, menjük vissza a városba aztán keressünk másik nyomot.
- Máris jobb ötlet! Nah gyere. - dobom fel a botomat a vállamra és indulok vissza a város felé.
- És mégis hol akarod kezdeni?
- Gyere, gyere. Van egy jó ötletem.

Az úti célom a kávézó volt, ahol a két fickó összeveszett. Reménykedtem benne, hogy a másik még ott van, mert azért olyan sok idő nem telt el amióta eljöttünk. Ahogy a kávézó előtt elmentünk megláttam, hogy még ott van bent, de már épp készült kijönni.
- Hey! Menj oda be. – mondtam Joenak, mutatva a kávézó melletti sikátor felé.
- Oks. – válaszolta röviden és egyből így is tett. Én megálltam a kávézó előtt telefonnál, úgy csinálva, mintha épp hívnák valakit. A fickó kijött és úgy tett, ahogy gondoltam. Arra ment amerre a sikátor volt ezért letettem a telefont és követtem. Amikor a sikátorhoz ért neki szaladtam és belöktem úgy, hogy földhöz csapódott. Joe felemelte és odaszorította a falhoz. Elővettem a kendőt a Penge felirattal és elkezdtem lóbálni a fickó előtt.
- Meséljen csak nekünk erről kicsit. – mondtam.
- M…mi…mit akartok? Mit ártottam nektek? – mondta rémülten. Igaz látszott rajta, hogy csak megjátssza magát.
- Ejnyje ejnyje…Hát nem figyel? Csak annyit kértem, hogy meséljen erről.
- De…dee…nem tudok semmit! – Joe erre megfogta a hajától és odacsapta a fejét a falhoz.
- Úgy hallottam, hogy ha valaki elfelejt valamit és beveri a fejét akkor eszébe jut. Nah mostmár ugye mesél nekünk?
- Esetleg kér még egy ilyet?
- Neee!! Kérlek ne bántsatok! Beszélek, csak ne bántsatok.
- Nocsak...az előbb még nem tudott semmit. – erre kapott tőlem is egy öklöst a szájára. – Ezt azért amiért hazudott, no de mostmár mondhatja. Jah mellesleg nem engedélyeztem a tegeződést.
- Ree…rendben. Tudják én sem vagyok túl informált, csak innen-onnan hallottam róluk egysmást. Gondolom az érdekli önöket, hogy ki a főnök. Ebben én sem vagyok biztos, de azt hallottam, hogy Aizawa Sora az. De mondom, ez nem biztos.
- No és ő meg már ki akar lenni? – kérdeztem.
- Nem tudják? Ő a város legbefolyásosabb családjának fia, szóval nem kiskutyák.
- Ohhó, már dehogynem. Nekünk ők csak reggelik, higgye el. Nah de esetleg tud még valamit? Értékelnénk, ha segítene.
- Nem, nem tudok semmit. Mint már mondtam, én nem vagyok annyira belevonva a dolgokba.
- Értem. Nos köszönjük a segítségét. Jah és ne feledje, ha jelenti ezt bárkinek is akkor magának annyi. Ráadásul azt is megjegyzem, ha nem Aizawa az, akkor önt fogjuk felkeresni, szóval jobban jár ha elkezd bővebb információkért kutakodni. – ezután Joe-ra néztem. – Engedd el és gyere. Meg kell látogatnunk ezeket a nagykutyákat. – de eszembe jutott, hogy azt sem tudom hol laknak, ezért azt még megkérdeztem a fickótól. Megadta a címet habozás nélkül, így el is mentünk a házhoz. Hát látszott, hogy a szőrük helyett is pénz van, mert akkora házuk volt, hogy csak nagyot néztem. Becsengettünk…

Ahogy zúzunk, észreveszem, hogy a tag kicsit elnyúlt tőlünk, de ez engem nem igen zavart, minek tébláboljak a nyomában, látom merre megy, bőven elég. De persze ez a barom Kyou, amint eltűnik a forma a sarkon, elkezd futni. Ügyelnem kell arra, hogy ne lötykölődjön ki a piám, így nem futok valami marha gyorsan, de persze, hogy a rétinigger belémköt.
- Te fiú! Energia italt ittál, és ilyen lassú vagy?
- Hülye vagy? Ha gyorsabban futok, kilötykölődik!
- Most azt akarod mondani, hogy az a pár csepp fontosabb?
- Bazmeg, kifizettem. Még jó, hogy fontosabb.
- Szard le! Ha kifröccsen, megkérem Tsunát, hogy fizessen neked még két ilyet csak gyere már gyorsabban.
- Faszom ebbe a rohanásba. – Majd elkezdek lazán sprintelni, miközben a gatyámra lötykölődik a drága nedű. Tuti lehúzom ezt a Tsunát vagy három Red Bullal, megy egy farmerral, ezek után. Amint elérünk a sarokra, megállunk és lazán sétálunk a forma után. Végignézek a gatyámon, hát… - Nézd meg, nem elég, hogy kiment a fele, tiszta víz lett a gatyám is.
- Ne rinyálj már, majd megszárad! Nah de nézd csak, a fickó valamivel gyorsabban megy. Lehet, hogy észrevett?
- Le se szarom. Menjünk aztán csá. – Erre a fickó hátrafordul, de nagy ívben szarok rá, fontosabb a gatyám meg a piám. Ahogy megyünk utána, hirtelen Kyou leválik, amit szemrebbenés nélkül viselek. Biztos hugyoznia kell. Én addig folytatom hadjáratom, mint egy személyes hadsereg. Kicsit leszakadok a tagtól, higgye csak azt, hogy egy faszalaza tag vagyok, aki éppen erre jön a zöldre. Ahogy kicsit elnyúlik a tag, érzem, hogy valaki megdob egy darab szarral. Felnézek a háztetőre, ez a barom Kyou ott áll egy tömb szélén s mutogatja, hogy ne maradjak le. Rohadjon meg. Kicsit szaporázom a lépteimet, amikor a tag átficcen a kurva széles úttesten, mire én utánavetem magam, de valami egészen furcsa helyzetben találom magam. Fekszem a földön, a nyakanon meg forró gumit érzek. Fejem fölött egy kis szar 1.5-ös motor ketyeg. Nagy nehezen feltápászkodom, beintek a sofőrnek, leporolom magam, és megpillantom velem szemben Kyout, aki persze most sem tudja megállni, hogy ne nyögjön be valami falusi faviccet. - Te mi a szöszt csinálsz? Nem megmondtam, hogy kövesd?
- Ne idegesítsél, nem látod, hogy elütött a kocsi, bazmeg?
- Jó kutya bajod látom. Nah nyomás utána! - ezzel elkezdünk szaladni utána, de már nem látjuk sehol sem a fickót.
- Na, és most mi legyen?
- Hát szerinted? Keresgélni fogunk szépen.
- Fasza. Amúgy, miért mentél fel a tetőre?
- Azért mert ott nem látott és nyugodtabban is tudtam figyelni.
- Aha, oké. Tudod mit? Lépj egyet hátra, és szó szerint baszd arcon magad!
- Cöhh.... Amúgy észrevetted, hogy megszáradt a gatyád?
- Ez hogy jön ide? Amúgy meg, tökmindegy, mert tiszta szutyok vagyok, miután elütött az az alpári tajnigger köcsög. Alig látott ki a volán mögül.
- Nos akkor ötlet? Hol kezdjük a keresést?
- Pontosan, arra. – mutatok előre. Keresgéljük össze-vissza, de azért egy idő után elpattan a húr mindenkinél, így nálam is. Belefáradtam a keresgélésbe, és ennek természetesen hangot adok. - Keresgélje meg a tököm a tagot, menjük vissza a városba aztán keressünk másik nyomot.
- Máris jobb ötlet! Nah gyere. – indul el én meg nézek hülyén utána.
- És mégis hol akarod kezdeni?
- Gyere, gyere. Van egy jó ötletem.

Tököm se tudja hova, de zúzunk. Kyou megy elöl, like a boss, én meg kullogok utána. Egyszer csak hirtelen feltűnik a kávézó, ahonnan kijöttünk. Szóval ide akart jönni a kis tróger. Na, szóval ott megyünk, aztán egyszer csak beszól nekem Kyou.
- Hey! Menj oda be. - mutat a kávézó melletti sikátor felé.
- Oks. – válaszolom, majd berajolok a sikátorba. Kyou odadzsal a telefonfülkéhez, aztán valamit szórakozik. Hirtelen kijön egy tag, akire rálök egyet, pontosan felém, énmeg megfogom aztán felkenem a falra, mint egy véka szart. Biztos van valami terve Kyounak. Hirtelen előkapja azt a pengés képet és elkezdi lóbálni a tag előtt.
- Meséljen csak nekünk erről kicsit.
- M…mi…mit akartok? Mit ártottam nektek?
- Ejnyje ejnyje…Hát nem figyel? Csak annyit kértem, hogy meséljen erről.
- De…dee…nem tudok semmit! – belebaszom a fejét a falba ennek hallatára.
- Úgy hallottam, hogy ha valaki elfelejt valamit és beveri a fejét akkor eszébe jut. Nah mostmár ugye mesél nekünk?
- Esetleg kér még egy ilyet?
- Neee!! Kérlek ne bántsatok! Beszélek, csak ne bántsatok.
- Nocsak...az előbb még nem tudott semmit. – erre Kyou álloncsapja.. – Ezt azért amiért hazudott, no de mostmár mondhatja. Jah mellesleg nem engedélyeztem a tegeződést.
- Ree…rendben. Tudják én sem vagyok túl informált, csak innen-onnan hallottam róluk egysmást. Gondolom az érdekli önöket, hogy ki a főnök. Ebben én sem vagyok biztos, de azt hallottam, hogy Aizawa Sora az. De mondom, ez nem biztos.
- No és ő meg már ki akar lenni?
- Nem tudják? Ő a város legbefolyásosabb családjának fia, szóval nem kiskutyák.
- Ohhó, már dehogynem. Nekünk ők csak reggelik, higgye el. Nah de esetleg tud még valamit? Értékelnénk, ha segítene.
- Nem, nem tudok semmit. Mint már mondtam, én nem vagyok annyira belevonva a dolgokba.
- Értem. Nos köszönjük a segítségét. Jah és ne feledje, ha jelenti ezt bárkinek is akkor magának annyi. Ráadásul azt is megjegyzem, ha nem Aizawa az, akkor önt fogjuk felkeresni, szóval jobban jár ha elkezd bővebb információkért kutakodni. – majd rám néz. – Engedd el és gyere. Meg kell látogatnunk ezeket a nagykutyákat. – Elengedem, aztán elindulok valamerre. Kyounak eszébe jut, hogy kéne a cím is, ezt elkéri a tagtól, majd zúzunk. Elérünk a keresett címre, oszt’ becsöngetünk…

Az ajtót egy fiatal kislány nyitotta ki, valószínűleg valaki a családból. Talán a Sora kishúga lehetett.
- Ööö szia kislány. A bátyád itthol van? – kérdeztem tőle.
- Igen, itthol van. Megyek és szólok neki. – ezzel bezárta az ajtót előttünk. Pár percre ismét hallottam, hogy nyílik az ajtó. Ezúttal egy huszonéves fickó nyitott ajtót, aki eléggé morcosan nézett.
- Igen? Tessék, mit akarnak? Ha lehet gyorsan mert fogytán az időm. – mondta sürgetve minket. Gyanús volt nekem ez a fickó.
- Állj állj, nem kell sietni. Csak néhány kérdést szeretnénk feltenni, amire őszinte és normális válaszokat várunk. Ha esetleg nem így lesz akkor abból csak baj lehet.
- Nah ide figye- - szólt volna a fickó, de intettem neki, hogy vegyen vissza, ha nem akar bajt.
- Nem, maga figyel most ide. Először is… Ugye hallotta, hogy mik történnek mostanság a városban? Tudja ezek a gyilkosságok.
- Persze, hogy tudom. De nem értem ezt miért tőlem kérdezitek? Ugyan annyit tudok, mint bárki más. Egyszerűen semmit. – mondta a fickó, de szerintem csak tette a hülyét. Ezután a farzsebemhez nyúltam ahol a kendőt tartottam. Elővettem és megmutattam neki.
- Nem ismerős ez a kendő? – kérdeztem.
- Hmm…mintha már láttam volna ezt a jelet, de valahogy nem ugrik be, hogy hol.
- Érdekes. Nem bánnám, ha gondolkodna rajta, hogy hol. Azért az elárulom, hogy ez azoknak a kendője akik ezeket a zavargásokat okozzák a városba. A Pengéké. – majd komolyra fordítottam a szót - Azt tudom, hogy az előző válaszai nem voltak valami őszinték. A képén látom, hogy többet tud ennél, tehát meséljen csak nekünk kicsit. Esetleg valami pletykákat nem hallott, hogy ki lehet a vezetőjük? Most komolyan, mi gondja származhat ennyiből?
- Nah hagyjatok engem békén! Semmi jogotok nincs ahhoz, hogy ilyesmit kérdezzetek tőlem. Tűnés innen! – ezzel becsapta az ajtót. Elhatároztuk, hogy megfigyelés alá vesszük a fickót, mert nagyon gyanús. Nem mentünk messzire a házától, egy utcával arrébról figyeltük felváltva.
Éjjel 11 felé Joe szólt, hogy látja a fickót kijönni a házból, de nem az ajtón, hanem az ablakon mászott ki. Lopakodva elkezdtük követni. Ő is óvakodva ment, de nem vett észre minket. Furcsa módon ugyan oda ment, mint az a fickó, akit követtünk a kávézótól de nyomon vesztettük. A bejárat a rejtekhelyhez egy sikátorban volt, néhány doboz hátánál szépen elrejtve. Volt fantáziájuk, de sajnos rajtunk az ilyesmi nem fog ki. Amikor odamentünk a dobozokhoz, hogy próbáljunk valahogy észrevétlenül mi is bejutni, valaki megbökdöste a vállamat. Hátrafordultam, egy gorilla méretű fazon állt előttem. Olyan aki kettőt gyúr, egyet lélegzik.
- Hé, ti kik vagytok? Nem igazán láttalak titeket eddig.
- Nyugi apafej. Újak vagyunk. A főnökötök épp most jött meg. Vele vagyunk, csak kicsit lemaradtunk, mert az autót el kellett intézzük. Érted? – igaz, csak tippeltem, hogy ő a főnök.
- Aha, értem. De van itt egy kis bökkenő. Akkor sem láttalak még titeket. A parancs az volt, hogy akit nem láttam még, nem engedhetem be.
- Nah ne csináld a fesztivált már! – erre a csávó nem szólt semmit, csak bekevert nálam egyet. Ezt nem hagytuk annyiba, elkezdtünk verekedni. Persze ketten elég könnyen letepertük a fickót, a baj csak ott volt, amikor két hasonló kaliberű skinhead megjelent és, mint két orszarvú nekünk jöttek. Fürgeségünknek köszönhetően el is ugrodtunk előlük, a két hülye pedig nekiment a falnak. Igaz, nem úgy néztek ki, mint akik meg is érezték a csapódást. Ekkor kezdődött a nagy bunyó. Adtunk is nagyokat, kaptunk is nagyokat, de élveztük Joe-val. A két pacák semmit sem tudott a verekedésről. Ezek tipikus „egy normális ütést adnak, az ellenfél kidől” emberek voltak, de hát mi ilyen normális ütéseket nem nagyon kaptunk. Sok olyan volt amit megéreztem, sérülésekből meg is gazdagodtunk, de a végén csak mi kerültünk ki győztesen. A harc végén nem mentünk be a rejtekhelyre mert ennyi sérüléssel nem hiszem, hogy el tudtunk volna bánni még egy-két tucat ilyennel. Az irányt egyenesen a hotel felé vettük.

Ahogy fityegünk ezerrel a háznál, kezd rámjönni az atomhullamásnaposság, aminek mellékhatása, hogy ilyenkor teljesen elvesztem a szavak feletti uralmamat, összekeverem a magánhangzókat a szavakban, vagy teljesen értelmetlen szavakat alkotok, egyébként értelmes társaik összeragasztásával, csonkításával, esetleg két különböző nyelv egy-egy szavát kombinálom, ezért úgy döntök inkább, hogy nemigen szólalok meg, amíg jobban nem leszek. Tehát, ahogy ott álldogálunk, egyszer csak egy kis aranyos suna nyitja ki az ajtót nekünk, csodálkozva néz ránk, azt sem tudja, hogy mi a rés, szerintem. Majd, a kínos csendet Kyou töri meg.
- Ööö szia kislány. A bátyád itthon van?
- Igen, itthon van. Megyek és szólok neki. – és becsukja az ajtót. Kisvártatva lépéseket hallok, majd a zár kattanását, ismét kinyílik az ajtó előttünk, egy kis cingár szotyipöcs gyerek áll velünk szemben, majd szétbassza az ideg, ez látszik is a beszédén.
- Igen? Tessék, mit akarnak? Ha lehet gyorsan mert fogytán az időm. – sürget minket ezerrel. Cöh, csicska…
- Állj állj, nem kell sietni. Csak néhány kérdést szeretnénk feltenni, amire őszinte és normális válaszokat várunk. Ha esetleg nem így lesz akkor abból csak baj lehet.
- Nah ide figye… - akar közbeszólni a gyerek, de egyből elkussol, miután Kyou leinti, én meg felhúzom a pulóverem ujját, hogy lássa a boxerem. Azért, na, tudja már, hogy mi nehéz arcok vagyunk, nem szarral gurítunk.
- Nem, maga figyel most ide. Először is… Ugye hallotta, hogy mik történnek mostanság a városban? Tudja ezek a gyilkosságok.
- Persze, hogy tudom. De nem értem ezt miért tőlem kérdezitek? Ugyan annyit tudok, mint bárki más. Egyszerűen semmit. – öreganyád temetésén hazudozzál nekünk te kis szaros. Kyou előcsapja a kendőt a farzsebéből, gondolom jól telibefingta, csak, hogy a csávó érezze a törődést.
- Nem ismerős ez a kendő?
- Hmm…mintha már láttam volna ezt a jelet, de valahogy nem ugrik be, hogy hol.
- Érdekes. Nem bánnám, ha gondolkodna rajta, hogy hol. Azért az elárulom, hogy ez azoknak a kendője akik ezeket a zavargásokat okozzák a városba. A Pengéké. – majd komolyra fordítotja a szót - Azt tudom, hogy az előző válaszai nem voltak valami őszinték. A képén látom, hogy többet tud ennél, tehát meséljen csak nekünk kicsit. Esetleg valami pletykákat nem hallott, hogy ki lehet a vezetőjük? Most komolyan, mi gondja származhat ennyiből?
- Nah hagyjatok engem békén! Semmi jogotok nincs ahhoz, hogy ilyesmit kérdezzetek tőlem. Tűnés innen! – majd ránkcsapja az ajtót, kattan a zár, mi meg állunk ott a ház előtt, mint két temetkezési vállalkozó, esetleg házaló ügynök az Avontól. Úgy határozok, csak így magamban, hogy felmegyek arra a szemben lévő gecimagas háztetőre és onnan fogom figyelni a tagot, de szerintem Kyounak is ez jutott eszébe, mert egyszerre indulunk meg az irányba, zúzunk mint a hurrikán, öcsém.
Tizenegy fele, látom, hogy az a balfasz káromkodások közepette próbálkozik kikászálódni az ablakán, ez egy igazi baromarcú. Miután nagy nehezen kikászálódik, tarkónbaszom Kyout, hogy figyeljen oda, és elkezdjük követni, mint a két kaszás. Megy össze-vissza a tag, nem tudom merre, mert nem látok lófaszt sem, olyan sötét van, de valamiért egy kicsit ismerős az egyik épület. Elhaladunk mellette, osonunk csendben, ninják módjára a tag után, komolyan mondom, mi vagyunk a helyi Chuck Norrisok, Jean-Claude Van Damme-al keverve. Nagy séta után elérünk valami raktárhoz, mellette sok dobozzal, raklappal, meg egy fasza kis targoncával. A csóka arrébblök két-három dobozt és eltűnik a sötétségben. Itt a mi időnk, elkezdünk osonni a bejárathoz, de egy teljes szekrénysor állít meg minket, szúrós, buta tekintettel.
- Hé, ti kik vagytok? Nem igazán láttalak titeket eddig.
- Nyugi apafej. Újak vagyunk. A főnökötök épp most jött meg. Vele vagyunk, csak kicsit lemaradtunk, mert az autót el kellett intézzük. Érted? – ekkora faszságot, a hülye is látta, hogy gyalog jött a srác…
- Aha, értem. De van itt egy kis bökkenő. Akkor sem láttalak még titeket. A parancs az volt, hogy akit nem láttam még, nem engedhetem be.
- Nah ne csináld a fesztivált már! – aztán elszabadul a pokol. Hatalmas csapások, ide-oda, kapunk, adunk. Rábaszok a csávóra egy börtönpörgőt, Kyou meg egy csukafejest, aztán ki is dől a tag. Faszán-lazán örülünk a sikernek, de bejön a képbe két komplett tömbház, aztán felbaszna minket a falra, mint két véka szart. Erről az a vicc jut eszembe, amikor meg a szar az úton, és találkozik a fossal. Megkérdezi a fos: „Hová mész, szar?” Mire a szar: „A rendőrségre, dolgozni” Fos: „Mehetek én is?” Szar: „Á, nem, oda csak kemény fiúkat vesznek be.” Tehát, félreugrunk, majd a két csokigolyó beleszalad a falba, mi meg felkészülünk a harcra (és vele a kudarcra..). Előcsaptam a boxert, és igazi börtönpörgőket osztogattam a két srácnak, de nem esett jól az ő ütésük, geci szarul voltam alapból, nem még, hogy itt szédülök az ütésektől. Kb. szarrá vernek minket, mire nemes egyszerűséggel lerúgom ellenfelem a lépcsőn, Kyou is okoz valamit, aztán elindulunk vissza a hotel felé. Tele vagyunk sérülésekkel, jót fog tenni egy kis pihenés, meg valami pia is, szerintem kell majd…

Felérünk a szállodába, majd én, személy szerint lefekszem aludni.

- Áztákurvá, de gecijót aludtam! – kelek fel reggel. Körbenézek, de Kyout nem látom sehol.
- Áh, biztos lelépett valahova. Leszarom. – mondom magamban, majd azért lemegyek a recepcióra megkérdezni, hogy nem látták-e szerencsétlent.
- Respect, pajti. Nem láttad a haverom? – kérdezem a recepcióstól.
- Nem, uram. De örülök, hogy felébredt, már azt hittük meghalt. – mondja a recepciós. Mi az anyjáról beszél ez a pulykatojás?
- Nem értem, miről beszél pajtás.
- Hát… Önnek sikerült hat napon keresztül aludnia – MENNYI?! Az igen… Akkor ezért nincs itt Kyou.
- Köszönöm az információt pajti! – majd felszaladok a szobámba. Van itt azért egy kis gubanc…
Kis gondolkozás után, arra kell jussak, hogy szarok az egészre, lemegyek a városba körülnézni, hátha megtalálom Kyout. Gondolom, ő a küldetést próbálja előrébb vinni, szóval csak megtalálom valahol.
Szóval, lemegyek az utcára, majd elkezdem keresztül-kasul keresni Kyout. Főleg sikátorokban, és ahhoz hasonló helyeken keresem, mert amekkora patkány, úgyis ott bújik meg.
Már négy órája keresem, de nem találom. Jó, leszarom, rohadjon meg, ahol van. Elindulok vissza a szállodába, velem nem basz ki…
Mielőtt megfordulok, valaki hátba talpal, aminek hatására elesem, mint egy zsák szar. Felállok, elejtek egy kurva anyád-ot, majd elvágom a torkát. Faszomat ebbe a városba, mindenki meg van zakkanva…

Még mielőtt elérek a szállodához, meglátom azt a kocsmát, ahol még első nap piáztunk, gondoltam benézek. Bemegyek, na és kit látnak szemeim? Hát Kyout. Megint balhézik a kis szaros, körbeveszi öt proteinbomba. Beintek neki, majd felmegyek a szállodába. Nem fogok miatta verekedni, így is fáj az összes csontom, meg kijött a reumám…

Ugye azt tudjuk, hogy a bunyó után visszamentünk a hotelbe…Na de mi történt azután? Hát Joeval körülbelül semmi mert amiről én tudok az az, hogy három napon át egy huzamba csak aludt. Mint mondtam, én csak hármat tudok mert ennyinél voltam jelen. Már meguntam, hogy nem kelt fel ezért gondoltam elmegyek kicsit szórakozni meg hátha találok valamit ezekről a Penge akárkikről.

A bunyós este utáni negyedik napot egy boksz klubban töltöttem. Elég kigyúrt ferdeszemű fazonok társaságában voltam, de az igazság az, hogy kigyúrt test rövid ész. A fickók a verekedésről semmit sem tudtak csak annyit, hogy ütnek egy balost és az ellenfél kifekszik. Nos ennyi bizony nem elég egy verekedés során mert ugye el is kell kapni az ellenfelet azzal a balossal. Nagyon nem tudtak verekedni, mindet elvertem azok közül akik kihívtak. Jó kis edzés volt ez. A baj csak ott volt, hogy a múlt esti fazon nem csak kigyúrva volt de tudta is, hogyan használja ki az erejét. És ami ezt is megtetőzi az az, hogy körülbelül mindegyik tudja ezt a Pengék közül ezért lehet olyan dolgokhoz kell folyamodnunk, amit nem szívesen teszünk. Igen, a Végső Akarat pirulák lesznek a B terv.
A következő két napot én is a hotelben töltöttem, de ezúttal egy másik szobát vettem ki. Úgy hallottam a recepción, hogy Joe még mindig nem mozdult ki. Már azt hitték, hogy meghalt de megnyugtattam őket, hogy csak alszik mert nagyon berúgott pár napja és ő azok közé tartozik akik ezt téli álmot alvó medvék módjára heverik csak ki. Egyik nap elmentem ugyan abba a kocsmába ahol első nap jártunk Joeval. Gondoltam hátha ott vannak azok a pacákok megint és letesztelhetem, hogy tanultak-e abból, hogy idegen fickókkal ne nagyon kezdjenek ki. Nos igen, ott voltak de nem, nem tanultak a multkoriból. Odamentem a pulthoz és, mint ha semmi sem történt volna rendeltem két korsó sört. Az egyiket úgy, hogy elviszem Joenak. Oké volt minden, megkaptam a két korsó sört majd elindultam volna amikor az egyik melák elém állt. Hirtelen nem ismertem fel, de utána kapcsoltam, hogy a pultos csajszi pasija aki a legtöbbet kapott aznap este azért nem ismertem fel. Szegényből egy torzszülött lett. Közben felállt még a többi patkánya is de érdekes módon egyik sem szólalt meg. Hát ha nem akkor nem. Ott álltunk két percen át szótlanul, majd egyszer észrevettem Joet az ajtóba. Az az idióta csak beintett és továbbállt.
~ Te kis nyúl! Hogy szomorodnál össze ott ahol vagy! És én még sört akartam neked vinni. ~

És amiért Joe barátom ott hagyott, úgy gondoltam, hogy a sörre sem lesz szüksége. Fogtam a saját sörömet egy huzamra megittam a másik korsóval pedig fejbebasztam az előttem álló melákot, akit ezúttal még csúnyábbá tettem.

Öt perccel később.

- Igen biztos úr, el akarták venni a sörömet én pedig nem hagytam. Az már lopás lett volna, nemde? – mondtam az előttem álló vékony kis rendőrnek aki a falhoz szorított.
- Lopás, lopás de kérlek szépen te itt szétvertél öt embert, akiket háááá….. –néz rájuk – szerintem még az annyuk sem ismer majd fel.
- Háhá! Ez jó volt biztosúr! Pacsi? – nyújtom a kezem
- Nah húzz el gyorsan! – mondta, majd hátrébbállt és elengedett. Szaladtam kifele, de az ajtónál megálltam és a pultos csaj felé néztem:
- Hé bébi! Egy alkohol mentes lesz az úrnak! Írd a számlámhoz. – na igen, még ha lenne nekem olyasmi. Nem volt más dolgom, minthogy megverjem ma az utolsó embert. ~ Joe Smith, te utolsó féreg. Ne kerülj a szemem elé…~