Ugye azt tudjuk, hogy a bunyó után visszamentünk a hotelbe…Na de mi történt azután? Hát Joeval körülbelül semmi mert amiről én tudok az az, hogy három napon át egy huzamba csak aludt. Mint mondtam, én csak hármat tudok mert ennyinél voltam jelen. Már meguntam, hogy nem kelt fel ezért gondoltam elmegyek kicsit szórakozni meg hátha találok valamit ezekről a Penge akárkikről.
A bunyós este utáni negyedik napot egy boksz klubban töltöttem. Elég kigyúrt ferdeszemű fazonok társaságában voltam, de az igazság az, hogy kigyúrt test rövid ész. A fickók a verekedésről semmit sem tudtak csak annyit, hogy ütnek egy balost és az ellenfél kifekszik. Nos ennyi bizony nem elég egy verekedés során mert ugye el is kell kapni az ellenfelet azzal a balossal. Nagyon nem tudtak verekedni, mindet elvertem azok közül akik kihívtak. Jó kis edzés volt ez. A baj csak ott volt, hogy a múlt esti fazon nem csak kigyúrva volt de tudta is, hogyan használja ki az erejét. És ami ezt is megtetőzi az az, hogy körülbelül mindegyik tudja ezt a Pengék közül ezért lehet olyan dolgokhoz kell folyamodnunk, amit nem szívesen teszünk. Igen, a Végső Akarat pirulák lesznek a B terv.
A következő két napot én is a hotelben töltöttem, de ezúttal egy másik szobát vettem ki. Úgy hallottam a recepción, hogy Joe még mindig nem mozdult ki. Már azt hitték, hogy meghalt de megnyugtattam őket, hogy csak alszik mert nagyon berúgott pár napja és ő azok közé tartozik akik ezt téli álmot alvó medvék módjára heverik csak ki. Egyik nap elmentem ugyan abba a kocsmába ahol első nap jártunk Joeval. Gondoltam hátha ott vannak azok a pacákok megint és letesztelhetem, hogy tanultak-e abból, hogy idegen fickókkal ne nagyon kezdjenek ki. Nos igen, ott voltak de nem, nem tanultak a multkoriból. Odamentem a pulthoz és, mint ha semmi sem történt volna rendeltem két korsó sört. Az egyiket úgy, hogy elviszem Joenak. Oké volt minden, megkaptam a két korsó sört majd elindultam volna amikor az egyik melák elém állt. Hirtelen nem ismertem fel, de utána kapcsoltam, hogy a pultos csajszi pasija aki a legtöbbet kapott aznap este azért nem ismertem fel. Szegényből egy torzszülött lett. Közben felállt még a többi patkánya is de érdekes módon egyik sem szólalt meg. Hát ha nem akkor nem. Ott álltunk két percen át szótlanul, majd egyszer észrevettem Joet az ajtóba. Az az idióta csak beintett és továbbállt.
~ Te kis nyúl! Hogy szomorodnál össze ott ahol vagy! És én még sört akartam neked vinni. ~
És amiért Joe barátom ott hagyott, úgy gondoltam, hogy a sörre sem lesz szüksége. Fogtam a saját sörömet egy huzamra megittam a másik korsóval pedig fejbebasztam az előttem álló melákot, akit ezúttal még csúnyábbá tettem.
Öt perccel később.
- Igen biztos úr, el akarták venni a sörömet én pedig nem hagytam. Az már lopás lett volna, nemde? – mondtam az előttem álló vékony kis rendőrnek aki a falhoz szorított.
- Lopás, lopás de kérlek szépen te itt szétvertél öt embert, akiket háááá….. –néz rájuk – szerintem még az annyuk sem ismer majd fel.
- Háhá! Ez jó volt biztosúr! Pacsi? – nyújtom a kezem
- Nah húzz el gyorsan! – mondta, majd hátrébbállt és elengedett. Szaladtam kifele, de az ajtónál megálltam és a pultos csaj felé néztem:
- Hé bébi! Egy alkohol mentes lesz az úrnak! Írd a számlámhoz. – na igen, még ha lenne nekem olyasmi. Nem volt más dolgom, minthogy megverjem ma az utolsó embert. ~ Joe Smith, te utolsó féreg. Ne kerülj a szemem elé…~