Musashi Gekkou

Név: Musashi Gekkou
Nem: Fiú
Életkor: 18
Láng: Köd
Egyéni fegyver: Egy Musashi Katana,
Család: Chiavarone Famiglia
Jellem: Kiskora óta nagyon komoly természetű. Megfontolt és alapos, soha nem hagy félbe semmit. A barátain és ismerősein kívül nem bízik senkiben és a saját útját járja. Akit viszont barátjának tekint, bármi áron megvédi. Kitartó és soha nem adja fel.

Kinézet: Szőke félhosszú haj, kék szem, 172 cm magas, 64 kg, Általában terepmintás inget visel fehér pólóval és sötétzöld nadrággal.

Felszerelés: Musashi katana, Tessen (Harci Legyező), számos senbon, 2 gyűrű és egy nyaklánc melyen egy csillag van.

Előtörténet: Hogy mi a valódi nevem? Azt nem tudom. Ezt a nevet kaptam, mikor egy Buddhista templom előtt megtaláltak. Csak a nyakláncom, 2 gyűrű és egy Musashi Gekkou katana hevert mellettem. A katana alapján kaptam a nevem. Csupán ez a néhány holmi maradt a múltamból, semmi több. A szerzetesek befogadtak és felneveltek. Saichi szerzetes volt az én fogadott apám, de mindenkit nagyon kedveltem és jól éreztem magam. Boldog voltam, hogy van otthonom, de a múltam árnyai sosem hagytak nyugodni. Ezért nap mint nap megkérdeztem őket:
- Mikor adjátok át nekem a dolgaim?! Meg akarok tanulni harcolni, megtudni ki vagyok s miért tették ezt velem!
Azonban minden egyes nap ugyan azt a választ kaptam
- Még túl fiatal vagy ehhez! Egyébként sem tudnál semmire menni még ily fiatalon! Légy türelemmel. Eljön az idő, amikor megtudod ki is vagy! De addig a lelked kell megerősítened, fiam!
Ez nagyon dühített engem s nem értettem miért nem engedik, hogy megkapjam őket. Ám mikor is 8 éves lettem, megértettem, hogy nincs értelme naponta ezt tennem. Ezért elkezdtem imádkozni s követni a szerzetesek tanításait, gondolván, valamikor jól fog jönni. S valóban így történt. Mikor is egy éjjel, mikor Saichi szerzetessel imádkoztam, megmutatkozott az illúzió képességem. Épp az éjjeli imánkat fejeztük be és segítettem Saichi apámnak.
- Apám azt a Shakujot hova tegyem? – mutattam rá a Budhista botra
- Vidd be a raktárba majd én a helyére teszem.
- Rendben apám!
Ám amint megfogtam, a nyakláncom beleakadt s kiesett a nyakamból. Abban a pillanatban különös indigó füst kezdett gomolyogni körülöttem és hirtelen elájultam. 3 napon át voltam eszméletlen s mikor magamhoz tértem, nem emlékeztem mi történt velem. Apám elmesélte, hogy elájultam és hogy ezen túl tanítani fog engem, de kizárólag önvédelem céljából. Én nem értettem mi folyik itt, ezért kérdezősködtem.
- Apám, mi ez a hirtelen változás? Mi történt, hogy most tanítasz engem? Te magad mondtad, hogy nem állok készen!
- Fiam! Nem tudom mennyire fogod megérteni, amit most mondok neked. Fiatalabb koromban körbejártam a világot, rengeteg tapasztalatot szereztem és rengeteg dolgot láttam. Az a nyaklánc, amit viseltél, elzárta az erőd s most felébredt. Meg kell tanulnod irányítani, különben beleőrülsz. Az elméd nem képes kibírni ekkora irányítatlan erőt.
- M… Miféle erőt? Apám nem értelek…
- Te egy illuzionista vagy s köd lángok rejtőznek benned. Először meg kell tanulnod irányítani az illúzió képességed, majd edzened kell a lángjaid. A Shakujo volt a vezető közeg, ami miatt előjött az erőd, mert az egy nagyon erős spirituális bot.
Természetesen semmit nem értettem hisz még csak 9 éves voltam. De attól a naptól kezdve kőkeményen edzettem mind a mentális, mind a fizikai képességeim. Hosszú éveken át minden egyes nap fejlesztettem tudásom. Kezdetben csupán fakardokkal és fabotokkal, ám 12 éves koromban megkaptam a holmiijaim s onnantól kezdve azokkal gyakoroltam. 14 éves koromra képes voltam használni az egyik gyűrűmet, ám a másikat rejtélyes okok miatt nem. Így azzal a gyűrűvel fejlesztetem képességeim és rájöttem, hogy a nyakláncom elzárja az erőm egy részét. Így mikor nem edzettem, mindig magamon hordtam. Végül, mikor betöltöttem 18. életévem, elbúcsúztam apámtól, a szerzetesektől és a barátaimtól.
- Eljött az idő apám és mindenki! Mennem kell világot látni és kideríteni ki vagyok valójában! Mindent nagyon köszönök és egy nap még visszatérek meghálálni ezt! Sose feledem, amit értem tettetek és soha nem hátrálok meg!
- Jól beszélsz fiam! Menj hát utadra s találd meg múltad és ezzel életed új ösvényét is!
Ezzel elbúcsúztam mindenkitől és elindultam afelé az ország felé, ami a nyaklánc feliratán állt. Azaz Olaszországba. Amint megérkeztem, szállást kerestem, mivel apámtól kaptam pénzt és rengeteg nyelvre megtanított. Hamar megszálltam egy szállodában és kipihentem az út fáradalmait. Miután kipihentem magam, útnak indultam, hogy körbe nézzek. Lenyűgözött Olaszország szépsége és élettel telisége. De nem sokáig volt időm élvezni ezt a szépséget, mivel nem nyaralni jöttem, hanem hogy megtaláljam szüleimet és kiderítsem családom sorsát. Indulásom előtt apám egy levelet adott nekem, mely olaszul íródott és mint utólag kiderült, az igazi szüleim írták nekem. Tudták, hogy veszélyben vannak, ezért raktak ki annál a szentélynél, majd hazautaztak Olaszországba. A levél szerint egykori otthonom Szicília szigetén volt. Így hát felkerestem azt a területet amit írtak, ám nem találtam ott mást, mint kiégett épületeket. A helyiek elmondták, hogy itt nagy maffia háború dúlt és a szüleim a helyiek védelmében haltak meg. Sok év telt el, de még mindig sokszor emlegetik őket, mint hősöket. Némiképp megkönnyebbültem, ám még jobban utána szerettem volna járni a dolgoknak. A hivatalos szervek mind elzárkóztak és semmit sem mondtak. Az emberek pedig még mindig féltek, így többet nem tudtam meg. Ám annyit kiderítettem, hogy szüleim Márió és Viktória Rossi voltak. Továbbá az én anyakönyvi kivonatom is megtaláltam, melyben az a név állt, hogy Marco Rossi és Szicília szigetén jöttem a világra. Ám tudtam, nem vehetem fel valódi nevem, mert úgy nem maradhatok észrevétlen. Így maradtam Gekkou s attól a naptól kezdve családom gyilkosai után kezdtem kutatni. Hónapokon át nem jutottam semmire, mígnem a szállodámban egy nap épp kifelé igyekeztem és különös érzésem támadt. Amikor felpillantottam a szomszédos épületekre, megláttam 2 fegyveres embert, akik egy szőke hajú emberre céloztak nem sokkal előttem. Egy percet sem tétováztam s amint tüzet nyitottak, előkaptam a Tessent s kivédtem a golyókat. Abban a pillanatban rögtön felhúztam egy illúziót, hogy kimenekítsem őt.
- Áú! Mi történt? – Kérdezte az idegen.
- Főnök, jól vagy?! - Szaladtak oda a beosztottjai.
- I-Igen azt hiszem, hála ennek az idegennek! Egész jó kis illúzió! De mi volt az a legyező, amivel kivédted a golyót? – kérdezte.
- Ez az én egyik örökségem a tessen egy harci legyező japánból.
- Legyen bármi is, megmentettél! Köszönöm...
- Jajj elnézést! Elég faragatlan voltam! A nevem Musashi Gekkou! Örvendek a szerencsének! – tápászkodtam fel s eközben felsegítettem az idegent.
- Japánból jöttél, mi? Örvendek! Köszönöm még egyszer a segítséged! Úgy látom elég jó képességeid vannak s nem vagy rossz ember. Gondolkodás nélkül megmentettél egy vadidegent.
- Nem volt időm gondolkodni, hogy jó vagy rossz ember maga. Az élethez mindenkinek ugyan annyi esélye van, s ha ezzel megmentettem egy jó életet, az több mint elég köszönet.
- Érdekes felfogás! De ne magázz engem! A nevem Dino. Úgy látom, hogy egymagad vagy. Mi lenne, ha csatlakoznál hozzánk?
- Te vagy az a Dino? A Chiavarone család feje?
- Az lennék, bár nem tudtam, hogy ilyen híres vagyok. – kacagott fel hangosan Dino
- Örömest csatlakoznék, ne értsd félre Dino-san. Nincs bajom a maffiával, főleg nem a te családoddal. Ám nekem meg kell találnom a szüleim gyilkosait!
- Értem! Tudod megértelek, de talán mi tudunk neked segíteni!
- Tényleg segítenél?
- Mire való a család, ha nem erre? – kacagott fel ismét Dino, de most már az embereivel együtt.
- Nos, akkor velünk tartasz Gekkou? – nyújtotta kezét.
- Legyen hát! – bólintottam.
- Mától fogva Gekkou a családunk tagja! A Chiavarone család illuzionistája!
Így kerültem be a Chiavarone családba és attól a naptól kezdve újra volt hova tartoznom. 1 hónapja vagyok a család tagja, ahol is rengeteg mindent tanultam, habár csatában még nem vettem részt. Időközben kiderült, hogy azok akik merényletet kíséreltek meg Dino-san ellen, ugyan abból a családból vannak, mint akik a szüleimet is lemészárolták. Az ellenség neve még ismeretlen, ám új viharfelhők gyülekeznek a maffia világban s érzem, hogy hamarosan meglelem szüleim gyilkosait. A harcok még csak most kezdődnek!
Már alig várom! Megbosszulom szüleimet és megvédem a családom! Az igazi kalandjaim még csak most kezdődnek!