Nowis Seyen

Kellemetlen egy Vasárnap

Egyik vasárnap, amikor volt egy kis szabadidőm sétálgattam a városban. Szép idő volt sütött a nap. Minden nagyon békés volt. Egyszer csak jelzet a mobilom, amit a napokban vettem. Egy üzenet érkezett rá. Ismeretlen szám volt. gondolkodtam ki ismerheti a számomat, de csak Dr. Mika és páran a bázison, akiknek azért kellet megadni, hogy ha munka van, gyorsan el tudjanak érni. Biztosan többet tudok meg, ha elolvasom. Az üzenetben a következő állt. :
„Szükségem van rád, gyere sürgősen a most újonnan nyílt kávézóba, ami a bevásárló negyed végén van.”
- Ilyen üzenetet ki küldhetne nekem? Csak nem Dr. Mika szórakozik megint?
- Mindegy itt vagyok nem mesze, jobban teszem, ha sietek, és megnézem.
Párperc múlva már ott is voltam kávézónál. Elég nagy volt a tömeg. Szétnéztem nem láttam egyetlen ismerőst sem.
- Pedig ennek a helynek kellene lennie. –Alig kimondtam egyszer csak valaki örülten kiabálni kezd a neve. A hang irányába fordulok, egy kövér pasas integetett és kiabált vadul.
- Francba már emlékszem ki ez. Nem az volt, akire én vártam.
~ Amikor 17 éves volt és kellet egy kis pénz akkor találkoztam vele. Jó kapcsolatai voltak az alvilág fele és mindig talált valami melót. Már akkor sem kedveltem, de legalább a munkái jól fizettek. Mi is volt a neve?
- Én vagyok a te régi barátod Vonsangar Gokijima. Gyere új ide gyorsan. - Odamentem hozzá majd a következőt mondtam. :
- Barát mi? Azért mert néha meg csináltam neked egy-két munkát, még nem vagy a barátom.
- Amúgy is honnan tudtam meg a számom csak nemrég vettem meg a telefont.
- Számít az? -Kérdezte bizalmaskodó mosollyal.
- Igen mert akkor azt hiszem, máris cserélhetek telefont.
- Tudod, hogy jók az összeköttetéseim.
- Persze na nyögd ki mit akarsz, A vasárnapomat nem veled akarnám tölteni.
- Rendben-rendben értetem. Nem akarsz egy kis extra pénzt keresni?
- Jelenleg nem érdekelnek az ilyen ügyek, meg vagyok.
- Tudom, hogy ezzel kelet volna kezdenem. –Közelebb hajul majd sugdolózni kezd.
- Figyel, arról lenne szó volna egy kis feladat, amit el kellene végezni.
- Van az asztal alatt egy csomag. Azt kellene leszállítani öt állomással lejjebb lévő városba. Ott a posta 19/73-as csomag megőrzőjébe hagyni. A csomag mellet van egy hallom pénz. Bőven fedezi az utazást, oda-vissza Ami megmarad az mind a tied.
- Én is elvinném csak hát valami közbejött és tudod, hogy van ez…..
- Szóval, ha jól rakom össze, amit mondasz. Arról van szó, hogy elvállaltál egy zsíros melót, de nem tudtad senkivel sem elvégeztetni a problémás részét. Ezért magad indultál, hogy meg csináld, de forró lett a talaj és most kerestél egy balekot. Aki jelene esetben én vagyok. Hogy elvégezzem helyetted a melót. Te meg már leszedted a hasznod.
- Jól sejtem, hogy ez történt?
- Izé tudod, pár részlet nem stimmel, de lényegében.(hebeg-habog össze-vissza)
- Jól van rajta kaptál, neked ne tudok hazudni. Igen így van. Szóval segítesz?
- Előbb hagy nézem, menyivel akarod kiszúrni a szemem. – Majd lenyúltam az asztal alá a csomagért és belenézem.
- Felejts el! És már álltam is fel az aszattól.
- Vár renden. Csak mert rólad van szó. – Ekkor közelebb húzza magához a csomagot, majd a zsebébe nyúl. Aztán egy nagy marék pénz gyömöszöl a csomagba. Aztán kérdő hatalmas boci szemekkel néz rám.
- Bye - Majd sarkon fordulok, kezemmel a vállam föllőtt búcsút intek.
- Rendben értem te pióca, teljesen kizsigerelsz. – Majd a másik zsebébe nyúlt és egy nagyobb marék pénzt tüszkölt a csomagba elégé morcos arccal.
- Így megfelel te vérszívó?
- Megteszi, de fogadom, még mindig lehúzol. Elintézem ezt neked, de akkor elfelejtesz és soha nem hallok felőled.
- A részleteket meg találod a csomagban. Viszont azt ajánlom, siess. Negyed óra múlva indul a vonat. - Mondta gúnyos arccal.
- Oké értem. – Hatalmas mosollyal az arcomon. Majd így kiáltottam.
- Ez az ünnepelünk, hozzanak nekem 12 darabot a legdrágább tortájukból. Az úr fizet mindent. – Majd ezután illúzióba burkoltam magam és el is tűntem.
- Hé, mit csinál! Ne szórakozz velem! Te szemét!
- Ne kérem, téves rendelés! – Még hallottam, ahogy kiléptem az ajtón.
Sikerült fognom egy taxit. Gyorsan kin is voltam vele az állomáson. Éppen hogy csak sikerült elérnem a vonatott. Ott gyorsan beültem egy fülbe majd elkezdem átnézni csomagot.
~ Rendben itt egy térkép hova kell menni, itt van a kulcs a megőrzőhöz. Gondolom ez a kis pakk az, amit majd ott kell hagynom.
- Jól van, ha egy kis szerencsém van, akkor sima utam lesz, egy kis könnyű pénzért.
Ekkor érkeztünk meg a második megállóba. Amint kinéztem az ablakon, három gyanús kinézetű férfi szélt fel a vonatra.
~ Sejthetem volna, hogy nincs szerencsém.
~ Mivel mára csak egy laza sétát terveztem a város körül. Ezért nem hoztam magammal semmit sem, még a gyűrűmet is a szobámban hagytam.
~ Mondjuk ez jobb is így nem akarom, hogy a gyűrűmről felismerjenek, hogy a Vongolához tartozom.
~ Legalább csak hárman vannak így nem lesz gond és szerintem nem is tudják, hogy kit keressenek. – Egyszer csak a folyosóról hallom. :
- Erre gyertek! A készülék itt jelez valahol!
~ Mégis mi a franc ez a csomag, amit valamilyen „készülékkel” lehet felderíteni. – Ez nagyon nem az én napom.
~Szerencsére nincsenek sokan a vonaton (ténylegesen ez a kocsiban csak én ülök). Gyengébb illúziókra még gyűrű nélkül is képes vagyok.
- Na, csináljuk, de ez a pénz nem ért ennyi macerát.
A három férfi meg jelent a kabinom ajtaja előtt benéztek látták, hogy a csomag az ülésen van, a kabin üres.
- Gyerünk, itt van, gyorsan hozzuk ki. Most a még üres a kabin.
- Főnök vigyáz, lehet, hogy csab….
Ekkor léptem akcióba én. Amelyik meg akart szólalni azt szájba rúgtam. Ö rögtön ki is feküdt.
A másik kettő azt sem tudta mi történt. Ez egyik a pisztolyáért nyúlt, de öt könyökkel nyugtattam, vele sem volt továbbá gond. Már csak a főnök maradt. Ekkor tört meg az illúzióm. Egy pillanatra meg látott, de sokat már nem számított. Öt lefejeltem, bár ez nekem is elégé fájt.
Majd bezártam őket a kabinba.
Az utazás többi része nyugodt volt. A csomagot leszállottam és még sikerült elérnem a vissza fele tartó vonatott. Este nyolcra már vissza is értem a szállásomra és így telt el ez a vasárnap.

Ez a történet "Az első munka" után és az "Egy kis kirándulás" közben játszódik.
A vége kicsit össze lett csapot (szerintem), de így is alig fértem bele az 1000 szoba.

Legközelebb jobban meg kell néznem azt a szatyrot, még a mobil árát sem kaptam vissza. Ráadásul majd cserélni kell.

„Bébi csősz”


Nemrég tértem vissza az olaszországi útról. Épen Elhagytam a szobámat, hogy az ebédlőbe menyek enni valamit. Egyszer csak riasztás tört ki a bázison. A folyosón tőlem nem mesze két magasabb rangú "családtag" vitatkozott.
- Most nem mehetsz el, ismeretlen lángokat észlelt a radar a város szélén, szükség van rád a csapatok koordinálásában.
- Tudom, de értsed, meg mindenképp mennem kell. Nélkülem kell megoldanotok.
- Az lehetetlen szükségünk van a szakértelmedre, mindenképp maradnod kell. Nem tudsz esetleg valami más megoldást ki találni?
- Rendben majd valaki mást küldök magam helyett.
- Hé, te ott. Csak egy pillanatra. – ekkor felém fordultak és oda hívtak magukhoz.
- Ugye rá érsz most egy picit? Szükségünk van a segítségedre.
- Igazság szerint éppen enni akartam….
- Renden szóval rá érsz . – vágott a szavamba kissé ingerülten.
- Most kaptam a hívást én előre megyek, ha lerendezted gyere utánam.
- Rendben.
- Mint látod nincs sok időm, mivel éppen vész helyzet van.
- Egy feladattal szeretnélek megbízni, de nem mint a Vongola tagja hanem mint egy apa.
-A kis lányomat ma nekem kellene haza hozni az óvodából, mert a feleségem beteg így ö nem tud elmenni érte.
- Arra akarlak meg kérni, hogy meny el érte és kísérd haza. Én majd betelefonálok az óvodába és szolok, hogy ma te fogsz érte menni.
- Ezzel igazolni tudod magad. – ekkor egy papír cetlit húzott ki a zsebéből ráirt valamit, majd a kezembe nyomta.
- Ráírtam a címemet és a telefonszámomat is. Most már tudod hova kell menni, ha bármi gond van, hívj fel rajta.
- Most megyek, mert várnak, ha itt végzem, akkor én is elindulok. A házamnál találkozunk.
Már be is fordult a folyosó sarkán én pedig ott álltam egy papírdarabbal a kezemben.
Ne tehetem más így elindultam az óvodához. Szerencsére nem volt mesze így egy rövid séta után oda is értem. Azonban ekkor furcsa dolog történt.
Már látó távolságra voltam az óvoda bejáratától, amikor azt láttam, hogy a férfi, akivel előbb beszéltem egy kislánnyal kézen foga sétál ki ónét. Éppen készülnek beszállni egy autóba.
- Itt valami nem stimmel. – Ekkor elő kapom a telefonom és hívom a számot a papiról.
Kis csörgés után felveszik a telefont.
- Halló máris valami baj van? – kérdezi egy hang a telefonból.
- Most nem érek, rá mond gyorsan.
- A lányodat ép most viszi el valaki, aki pont úgy néz ki mind te.
- MI? Hülye az nem én vagyok, siess, állítsad meg.
Ekkor kinyomom a telefont és szaladni kezdek. A kocsi elindul, de rögtön kapott egy piros lámpát és megállt.
- Apa hogy-hogy ma kocsival jöttél értem?
- Nem is erre szoktunk menni haza! Elmegyünk máshova is?
- Hallgass kölyök! – förmed, rá a kislányra majd a fejére teszi a kezét. Ezután a kislány elájul. A férfit indigó színű köd lepte körbe, majd a külseje is megváltozott.
- Legalább most csönd lesz egy picit. Mért nekem kellet eljátszanom az apja szerepét.
- A francba már meddig tart még ez a szemét piros lámpa.
- Hamarosan felfedezik az elterelést és bukik az egész terv.
- Várjunk csak volt itt piros láma korábban is? – riad fel hirtelen.
- Jól gondolod ez egy illúzió és úgy látom te is „kolléga” vagy, bár a képességeid mesze elmaradnak az enyémtől. – szóltam hozzá a hátsó ülésről.
- Te ki vagy? És mégis kikor?
- Hogy ki vagyok, az ne érdekeljen. Nem sokkal akkor szálltam be kocsidba mikor elindultál. Még pont sikerült egy illúziót bocsájtanom rád mielőtt túl meszeire kerültem volna tőled.
- Majd a még álltál beszálltam hátúra.
- Ha bármivel próbálkozol, nem garantálom a kislány biztonságát. – majd benyúl a zsebébe és egy kést vesz elöl.
- Elég szemét húzás, de teljesen felesleges. Amikor beültem az első dolgom az volt, hogy őt biztonságba helyezem.
- Add fel. Innen már nem menekülsz.
- Soha! Még meg úszhatom.
- Megúszni ezt? Ugye most csak szórakozol?
- Illuzionistaként pontosan kellene tudnod, hogy ha valakinek belekerültél az illúziójába, akkor már ö uralja az érzékeidet.
- Még nálam az előny. – majd a késével felém szúr. Egyenesen a szívem felé szúr, a kés pengéje félig eltűnik a mellkasomban.
- Szóval nem fogtad fel. – szólok a mellőle. Majd elkapom a fejét az arcánál fogva és tejes erőmből keresztüllököm az ajtó üvegén. Rögtön eszméletét veszti. Amit keresztül szúr hamisítvány volt.
Úgy 10 perccel később.
- Felébredtél? Jól vagy? – kérdezem a kislánytól.
- Apukám hol van?
- Várjál, egy picit mindjárt beszélhet vele. – majd oda adom neki a teflonom, a vonalban már az apja van.
- Igen értem. Rendben, szia apa. –majd visszanyúltja a telefont.
- Megmondtam neki, hogy haza kíséred, és hogy én már otthon várom.
- Oké a „csomagot” a közeli parkolóban hagytam majd küldjetek valakit, aki összeszedi.
- Rendben nálunk találkozunk.
Ezután elindultam megfogtam kezét és haza kísértem. Az út nem volt hosszú csak néhány utcát kelet lesétálni.
- Te apa barátja vagy? – kérdezte tőlem útközben.
- Inkább csak munkatárs.
- Miért te mit dolgozol ott?
- Sok fajta feladatom van, utoljára valakit el kelet kísérnem.
- Ez unalmasnak hangzik.
- Elhiheted nem volt unalmas.
- Képzeld el …
- Apa! Itt vagyok. Kiált fel hangosan. - Az apja már a sarkon állva integet.
- Nem tudtam tovább várni elé jöttem köszönöm a segítségedet.
- Kérlek, maradj nálunk vacsorára. Úgy is enni indultál mikor elrángattalak.
- Igazán nem akarok zavarni.
- Ma sokat tettél értem és a családomért tejesen leköteleztél. Ez a legkevesebb, amit tehetek érted.
- Rendben. – Ezzel elfogadtam a meg hívást és ott töltöttem a vacsorát, már rég ettem házi kosztot, jól esett. Mivel nem akartam zavarni vacsora után nem sokkal távoztam.
- Köszönöm a vacsorát jól esett további jó estét.
- Kérlek, várj egy percet. Szeretném, hogy ezt elfogadnád hálám jeléül. – egy kis borítékot nyújtott át.
- Nem szükséges a vacsora éppen elegendő volt.
- Tedd csak el. - Majd a zsebembe nyomja.
- Ha pedig bármire szükséged van, akkor csak szólj.
- Az emberrabló miatt pedig nem aggódj, már a bázison van, épen kihalhatjuk.
- Meg bánja, amit tett.
- Renden – feleltem majd haza mentem.

A Szerencse forgandó

A napi teendőim végeztével épen aludni készültem, amikor egyszer csak csörgőt a telefonom.
A számot meg sem néztem, csak felvetem. Egy ismerős hang szólalt meg benne.
- Helló megint én vagyok a régi barátod Vonsangar Gok… - ezzel ki is nyomtam a telefont. Néhány pillanat múlva ismét csörgött a telefon. Megint felvetten.
- Helló az előbb valamiért megszak… - ismételten kinyomtam. Aztán a telefont lettezem a szobámban lévő asztalra majd aludni mentem. Alig hogy elaludtam volna a telefon jelzett, hogy üzenetem érkezett. Nem nagyon foglalkoztam vele inkább aludtam. Reggel mikor felkeltem végül is úgy döntöttem, hogy meg nézem. Az üzenetben a következő volt.:
„Helló valami baj lehet a telefonoddal, folyton meg szakadt. Van egy remek munka lehetőségem a számodra. Van Tokióban egy kaszinó a Négyes-Fogat. Elég sok pénzemet nyúlták ott le és szeretnék bosszút állni. Ehhez kellene a segítséged. Nagy jutalmat adok érte. Ha érdekel, akkor két napon belül gyere a kaszinóhoz, ha odaérté hív fel.”
~ Azt hiszem nincs más választásim addig úgy sem hagy. Amúgy is „tartozom” neki a múltkori munka miatt. – ezután kivettem a szerkényemből az öltönyöm. Felvettem, persze nyakkendő nélkül. Majd elindultam a vasút állomásra. Pár óra vonattal és máris Tokióban voltam. Mihelyt leszálltam a vonatról rögtön fogtam egy taxit és a kaszinóz vitettem magam. Kiszántam és a telefonomért nyúltam, amikor a hátam mögül hallottam.:
- Már ide is értél? Biztos kell a pénz.
- Azt hitem majd hívnom kell, de úgy látszik itt bujkáltál valamelyik szemetesben. Legalábbis a szagod alapján.
- Te viszont jól festesz az öltönyödben, új?
- Hagyd a hízelgést térjünk az üzletre. Mi is a terved pontosan?
- Tudod volt egy remek lehetőségem és sok pénzt zsebeltem be.
- Csak nem az a munka, aminek befejezését a nyakába sóztad és még a béremmel is fukarkodtál?
- ÖÖÖ… izé. Szóval gondoltam kicsit megduzzasztom a pénzemet és ide jöttem játszani. De átvertek és kicsalták a pénzem nagy részét.
- Akkor valószínűleg csak szerencsétlen voltál és simán elveszteted.
Hát tudod… Akkor csak annyi lenne a dolgod, hogy bemész és a türkjeidet használva bankot robbantsz. Majd én adom pénz, amivel játszhatsz.
- A meló piszkos részét megint velem akarod végeztetni.
- Te mindig olyan kicsavartan fogalmazod meg a dolgokat.
- Na, itt a pénz meny és csináld itt foglak várni, ha ki jössz, osztozunk a nyereményen.
- Magadat meg megint bebiztosítod, ha vesztek, akkor is visszakövetelnéd a pénzt, mert csak a nyereménye való osztozásban egyeztünk meg mi?
- Franc – mondja halkan.
– Csak menjél már.
Eztán bementem a kaszinóba. Beváltottam a pénzt, amit kaptam zsetonokra. Majd a játékok felé vettem az irányt, olyan játékot kelet keresnem, amit könnyen manipulálhatok. Először a blackjacket választottam. Csak arra kell figyelnem, hogy mindig 21-em legyen. Semmi probléma nem volt, simán ment az egész. A kapott pénz meg dupláztam. Gondoltam megyek és keresek valami mást ezután a Crapst választottam. Itt volt a legkönnyebb dolgom, elég volt csak úgy intéznem, hogy a kockák azt a számot adják ki, amire fogadok. Viszont úgy tűnt, hogy felkelhetem, az itt dolgozok figyelmét. Mert egyre többen figyelték, hogy nyerhetek ennyiszer. Ezért gondoltam másik játék után nézek. Ezután a Rulettre esett a választásom. Itt a nehezebb volt a dolgom, mint az előző kettőnél. Azonban ezt is sikerült meg oldanom. Már az eredeti összeg tízszeresénél jártam. Ekkor éreztem, hogy kezd forró lenni a lábam alatt a talaj. Már nagyon méregetek már biztosan rájöttek, hogy csalok, de bizonyítani nem tudták.
~ Most már ideje lenne lelépni. – gondoltam magamban. Ott hagytam a rulett asztalt mentem beváltani a zsetonokat.
Legalábbis mentem volna, de már nem bírták tovább. A biztonságiak „kedvesen” megkértek fáradjak velük hátra, hogy megbeszélhessük a dolgokat. Ott érdekes tények láttak napvilágot. Félóra egyezkedés után végül is elengedtek. A pénzt is megtarthattam. A nyereményemet egy aktatáskába tetem majd elhagytam a kaszinót.
„Kedves Gokijima barátom” már kint várt. Valami undorító kajával tömte a száját.
- Na hogy ment? – kérdezte.
- Minden a legnagyobb rendben, itt a pénz tízszer annyi, mint amivel bementem.
- Mi van? Ennyit nyertél. – kérdezte miközben a kaja szinte kifolyt a szájából.
- Csak óvatosan a lelkesedése, nem akarom, hogy összekoszold a ruhám.
- Renden, rendben akkor osszuk el gyorsan, a kaszinó háta mögötti parkoló megfelelő hely lesz.
Ezután hátra mentünk a parkolóhoz ez egyik sötétebb részében meg álltunk.
- Akkor hogy osztozunk, menyivel akarsz lehúzni? – kérdeztem
- Ez nagyon egyszerű viszem mindent és csak semmi trükk. – a ragacsos kezét a ruhájába törülte, majd egy pisztolyt húzott elő a belső zsebéből.
- Tudom, hogy nem vagy egyszerű eset, de ha bármivel próbálkozni próbálsz, azonnal lövök.
- Elégé kapzsi lettél.
- Neked ehhez semmi közöd csak add, ide a pénzt had tűnjek el.
- Rendben oda adom, de előbb… - a mondatomat be sem fejeztem, de már oda is lőtt a lábamhoz.
- Inkább csak tedd le a táskát és lépj, hátrébb majd én oda megyek. – leraktam a táskát és hátrébb létem. Ez után ö oda sétált a táskához majd lehajolt, hogy bele nézem. Ekkor a már nagyon untam az egész játszadozást és gondoltam pontot teszek az ügy végére.
- Szóval végig ez volt a terved, hogy ha megszerzem a pénz, akkor minddel lelépsz?
- Nagyjából igen.
- Ritka „okos” terv tőled, csak van benne néhány hiba.
- Hiba hogy érted ezt? Mindjárt fogom a pénzt és eltűnök, ha megmozdul, vagy bármit teszel, lelőlek.
- Pont ez az, nem hiszem, hogy feltűnt, de már vagy egy perce kivetem a kezedből a fegyvert.
- Ez–Ez lehetetlen.
- A másik hogy rossz célpontot választotál ez a kaszinót a maffia üzemelteti. Pontosabban egy a Vongolával szövetséges család.
- Amikor meg halottam az ö verziójukat a mesédről. Hogy bejöttél, próbáltál csalni, de lebuktál és kidobtak.
- Tudtam, hogy képes vagy mérje süllyedni, de ennyire?
-A harmadik pedig ők jobb ajánlatot tettek. Bár így kevesebb pénz kapok, de azt mondták, hogy elintézik, hogy soha többé ne lássalak. –Ekkor feloldottam teljesen az illúziót és a kaszinó biztonságiak megjelentek és elfogták Gokijimát.
- Már meg mondtam múltkor is, nem akarok többet hallani felőled. – mondtam komoly arccal.
Öt elvitték. Én a táskából kivetem a megbeszélt jutalmam és mentem haza. Soha többé nem láttam.