Nowis Seyen

A munka előzménye a kaland résznél érhető el. A jobb érthetőség kedvéjért érdemes azzal kezdeni.
A munka még feltöltés alatt, ha ez a felirat eltűnik akkor van kész az olvasásra.

Az első munka

Mikor azt hitem, hogy vége van ennek a napnak. Kopogtattak az ajtómon. Egy küldönc volt, aki levelet hozott. Miután átadta távozott is. A levélben pedig a következő állt:
„Ezt a levelet a bázison lévő összes köd típusú lánggal rendelkező személy megkapja. Egy feladattal bíznánk meg önöket. A biztonsági kamerák felvétele szerint egy ismeretlen alak ólálkodik, a titkos bázis bejáratainak környékén. Már az összes bejárat környékén feltűnt, többször is. Mivel félő hogy felfedezi, a bejáratok pontos helyét ezért el kell kapni. Az önök feladata a következő. Mindenkit kiosztottunk az egyik bejárat őrzésére, ott illúzióba kell magukat elrejteni és várni, hogy feltűnik–e a behatoló. Ha meg látják, hogy helyszínen tartózkodik a behatoló, jelzést kell küldeniük a bázisra. A jelzőkészülék a fegyvertárban kaják meg csak az akció idejére, név szerint lesz kiosztva. Az erre az alkalomra kialakítót el fogó csapatokat fogjuk küldeni a helyszínre. Mivel így sem kockáztatjuk, hogy mi magunk fedjük fel a bejáratott ezért az el fogó csapatok a helyszíntől 15 percre fognak állomásozni. Akik ha odaérnek, elfogják a behatolót, mivel nem ismert a pontos ki léte és az ereje sem így ajánlatos nem harcra bocsátkozni vele, még az elfogó csapat meg nem érkezik. Hogy ki hova kerül a levél végén található listából tudják meg. A felkészülés 19.15-kor indul. 19.45-re mindenki legyen a Namimori szentékhez vezető kijáratnál (ez az egyetlen biztonságos). 20.00-kor elhatják a bázist. Az akció 20.30-kor indul, addigra a helyszínen kell lenniük. A feladat teljesítésért természetesen jutalommal szolgálunk (ha tönkre teszik a jeladót, akkor a jutalmukból levonjuk). Sok sikert mindenkinek”
- Az első megbízás. Legalább pont egy nekem való munka. Elég csak ülni és jelezni miközben álcázom magam. Nézzük csak nekem hova kellene mennem.
- Nowis, Nowis, Nowis, hol is írják nevem? – Nevemet mondogattam miközben keresem a listán hol is van.
- Áha (kiáltottam fel) Nowis Seyen meg is van. Akkor hova is lettem beosztva. Az új városrészen lévő építkezések melleti bejárathoz.
- Remek hely lesz, az építkezésen könnyen tudom majd álcázni magam.
- Nézzük csak most 18.45 van, akkor van még 30 percen mielőtt a nyüzsgés megindul. – Mondtam mikor a szobámban levő órára néztem.
- Azt hiszem, pihenek egy kicsit, a mai nap elég mozgalmas volt. Hogy formába legyek és mivel nem tudom, hogy milyen hosszan kell fenntartanom az illúziót így rám is fér.
Az elővetkező félórában nem csináltam semmit csak az ágyon feküdtem és próbáltam szellemileg ráhangolódni az elővetkező feladatra. Az idő gyorsan eltelt. Úgy éreztem, hogy épen csak ledűltem az ágyra és az óra már is 19.10-et mutatott. Gondoltam elindulok. Egy kis liftezés meg egy kis séta után meg is éreztem a fegyvertárhoz. Én voltam az első, és miután felmutattam a levelet és meg mondtam a nevem, rögtön ki is adták a jelzőkészüléket. Egy kis 10 centis téglalap alakú doboz volt, a közepén egy piros gombbal. Szinte kiabált, hogy itt kell megnyomni te idióta, gondolom hülye biztosra csinálták. Miután zsebre vágtam az eszközt elindultam a gyülekező hely fele. Mivel a bázis másik felén volt rögtön el is indultam, de így is eltartott 19.35 mire oda értem. Itt is én értem oda elsőnek, de nem kellet sokat várni a többiek is lassacskán elkezdek megérkezni. Elég sok különböző illuzionista volt ott.
~ Sok fajta ember dolgozik a Vongolánk. Állapítódtam meg magamban.
Úgy tűnt, hogy 19.40 után már nem jött senki. Nem lehetünk, 15-nél többen.
~Úgy néz ki szerintem csak ennyien leszünk. –Jegyeztem meg magamba.
19.45-kor érkezett egy férfi, aki azt állította magáról, hogy a bázis biztonsági főnökének a helyettese. A nevét is mondta, de nem sikerült megjegyeznem. Tartott még egy utolsó gyors eligazítást. Igazából semmi lényeges új információt nem mondott. Azonban ez pont elegendő idő volt, hogy végre elérkezzen a 20.00 óra és végre mi is indulhassunk.
Gyalog mesze lett volna és mivel más közlekedési eszközzel nem rendelkezem ezért másképpen kellet megoldanom. Ezért döntöttem, úgy hogy taxival megyek. Belenéztem a zsebembe annyi még van nálam, amivel eljuthatok a helyszínre, és csak reménykedni tudok, hogy a jutalom állja a költségeimet.
Amint elértem a lépcső aljára, kisvártatva sikerűt fognom egy taxit is. A sofőrnek elmondtam a címet. Az úton igazán nem volt semmi bukkanó. Egy kis kellemetlen érzésem volt a taxival kapcsolatban, a régmúlt emlékei miatt.
~De nem lehet mindenen siránkozni állandóan, az már amúgy is régen történt és most fontosabb dolgom van ennél. –gondoltam volna, de közben meg is érkezett a taxi az úti célomhoz. KI is fizetem kicsit több volt, mint vártam.
Még csak 20.15- volt egy kis séta és már az építkezésen is vagyok. Már elégé elhagyatott volt a hely. Az egyik acélgerendán ahonnan jól lehetett belátni a környéket helyezkedtem el. Ott illúzióval álcáztam magamat pár darab cementes zsáknak és vártam.
~ Elég unalmas meló itt ücsörögni és várni, hogy jön-e alaki vagy sem, de legalább akkor is fizet, ha valaki másnál jelenti.
~ Ahogy néztem elég borsosra vannak véve az edzőterem használatáért fizetendő díjak. Nehéz lesz így bári újat is tanulnom, vagy nagyon sok munkát kel vállalnom.
~ Gondolom, valahogy fogják jelezni, ha esetleg másnál tűnik fel?
~ Miből gondolják vajon, hogy ma fog jönni, ha nem is tudnak róla semmit?
~ Vagy mostantól minden este itt kint fogok éjszakázni?
~ Túl sok a kérdés, amire nincsen válasz, ha visszaérek, majd kifaggatok róla valakit
~ Nem jó ez a semmittevés túl sok időm van gondolkodni felesleges dolgokon is.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben még vártam, hogy történjen valami.
Már három körül járhatott és nem történt semmi. Az unalomtól és a sok gondolkodástól már kezdtem kicsit álmos lenni. Ekkor hirtelen egy alakot láttam mozgolódni.
~ Kicsit várok, nehogy csak egy szerencsétlen legyen, aki véletlenül tévedt ide. Én pedig kihívnám rá az elfogó csapatot.
De nem az volt, ahogy közelebb ért látszott, hogy keres valamit. Az alakja kezdet kibontakozni, ahogy egy holdfényes részre ért. Egy nő volt, 165 cm magas lehetett. Fekete feszes ruhát viselt az arcán egy harlequin maszk volt. A teljes arcát eltakarta nem lehetett meg mondani hány éves.
~ Ö biztos nem csak véletlenül került ide jobb lesz, ha leadom a jelzést. - Ekkor bele nyúltam a zsebembe és kivetem a jelzőkészüléket, majd megnyomtam rajta a gombot. Ez után visszacsúsztattam a zsebembe és tovább figyeltem, hogy mit csinál. Most már csak meg kell várni azt a 15 percet, hogy jöjjenek és elkapják. Kisvártatva arra lettem figyelmes, hogy úgy nézet ki mintha elhagyni készülne a helyet.
~ Most mi legyen? Vagy hagyom, hogy elhagyja a helyszínt és majd a kiérkező csapat a nyomába erre és akkor vagy elkapják, vagy nem. Esetleg megpróbálom feltartoztatni arra a maradék 10 percre. - Gondoltam végig a lehetőségeket.
~ Rendben döntöttem. – Határoztam végül is.
~ Tervnek nem nevezhető, de van egy ötletem. – Ezután feloldottam az illúziómat lemásztam a gerendáról és a következett tettem.
Amikor már próbálta elhagyni a helyet a közelébe lopóztam felvetem egy idősebb csavargó férfi alakját és rá kiáltottam. :
- Álljon meg szép kisasszony, ha bármilyen értéke van, akkor gyorsan adja ide.
- Mi ez a maskara csak nem jelmezbálban volt? Ha van valami ékszere, akkor adja át azokat is.
Nem szolt, semmit és nem is mozdult, csak nézet rám. Hogy hatásosabbá tegyem fegyvert fogtam rá.
- Látja, hogy komolyak a szándékaim szóval ne szórakozón velem. Ekkor megmozdult elkezdte lassan felemelni a kezét.
- Csak semmi hirtelen mozdulat nincs szükség semmiféle hősködésre. – förmedtem rá. Erre ő.:
- Rossz célpontot választál öreg. – Felkiáltással a háta mögé nyúlt és elő kapott egy ostort. Majd a kezembe lévő fegyverhez csapott. Ekkor lepődtünk meg mind a ketten. Én nem számítódtam, hogy egy fegyverest személyt ily módon fog megtámadni. Ő pedig azon lepődőt, meg hogy nem is volt semmiféle fegyver.
- Ki a fene vagy mond meg gyorsan? - Förmedt rám, és hogy mondandóját nyomatékosabbá tegye, az ostorával elkezdet felém hadonászni. Ekkor gyorsan az egyik acél gerenda mögé rejtőztem fedezéket keresve a csapásai elöl.
~ Úgy néz ki, hogy a tervem megbukott. – Gondoltam.
~ A terv az lett volna, hogy az állrablást használva húzom, addig az időt még megérkezik az elfogó csapat. Nem gondoltam, hogy támadni fog egy fegyveresre. Ha tényleg lett volna nálam fegyver, akkor sem biztos, hogy másképp alakul.
~ Mindegy most csak az a lényeg, hogy még 5 percig húzzam az időt, elég lesz az ostora hatókörén kívül maradni és akkor nincs gond. – Ekkor egy csapása pont mellettem csattant. Egy gyors bukfenccel arrébb gördültem, közben próbáltam felmérni az ostora maximális hatótávját.
~ Úgy másfél méter lehet, ha ezen kívül maradok, akkor nincs gond.
- "Serpente corridore" (Kigyó inda) -mondta az ostor hossza erre megnyúlt a vége pont elérte a vállam.
~Francba úgy néz ki ez nem jött be meg tudja nyújtani az ostorát. Ezek szerint felhő lángokat használ.
Éppen hogy csak elért az ütés, de így is iszonyatosan fáj.
- Had halljam ki vagy.- Kiáltott felém.
~Megpróbálom elterelni a figyelmét néhány normális illúzióval és közel kerüli hozzá.– Ekkor hirtelen több jelent meg belőlem és elindultam felé. Még félúton sem jártam mire megszólalt. :
- "Idra a sette teste morsi" (hétfejű hidra harapása) Ekkor az ostor hét részre nyílt. Engem is és az illúziókat is egyszerre támadott. Az illúziókra nem volt hatással engem viszont mellkason talált.
Gyorsan egy gerenda mögé húzódtam ismét.
~ Francba, így sem fog menni mást kell ki találnom. – Ekkor egy kicsit kihajoltam megnézem hol is áll. Ekkor láttam valami érdekeset.
~ Remek pont jó helyen áll már csak egy valami kellene. – Ekkor magam mellé néztem.
~Ez tökéletes lesz , kész is a terv már csak percek kérdés és ide érnek csak addig kell kitartanom. De ha nem támadok, megöl.
- Itt vagyok. - Jöttem elő feltartott kezekkel.
- Szóval végre feladod a fogócskát, és feladtad magad.
- Kezdj el szépen csicseregni, hogy ki vagy és mit keresel itt és ígérem fájdalommentes lesz a halálod.
- Azt hiszem nincs más választásom. – Közben lépéseket teszek előre.
- Akkor beszély már furdal a kíváncsiság.
- Az egyetlen mondani valóm a számodra, hogy vigyáz a fejedre. – Majd a mellettünk lévő állványt meg ragadtam és magunkra rántottam.
- Mit csinálsz te bolond így te is meg sérülsz – Kiáltott fel miközben felfele nézet és a fejét igyekezet védeni a kezeivel.
Aztán ismét rám pillantót látta, hogy a fentről lezuhanó tárgyak átesnek rajtam.
- Te szemét ez csak egy illúzió, ezzel nem érsz elennem semmit. – Förmed rám, de már késő volt. Ott voltam tőle egy karnyújtásnyira. Már arra készültem, hogy szájba ütöm, erre ö csak hátra lépet egy lépés és arrogánsan csak annyit mondott. :
- Lassú vagy. –Ez a támadásod nem ér el engem.
Igaza volt a kezemmel tényleg nem értem el, de a kezemben volt egy acélcső, amit eddig illúzióval eltakartam. Habár hátra lépet, hogy elkerülje az ütésemet az acélcső hosszával nem számolt.
A tervem bevált, hogy az állvánnyal elterelem a figyelmét és addig közel megyek hozzá, majd az acélcsővel, megütöm. Az arcát sikerült is eltalálni, és összetörni a maszkját. Azonban ezt ö sem hagyta büntetlenül az oldalamba rúgott, halottam hogy valami eltört. Az arcát eltakarta az egyik kezével csak a szemét láttam egy pillanatra.
- Most még nem végzek veled, úgy is társaságunk van. –Alig hogy kimondta már meg jelent az elfog csapat. Ö azon nyomban futásnak indult a csapat a nyomába szegődött.
- Huhh (sóhajtottam) sikerült megúsznom, de nem sokkon múlott. Közben a földön hanyatt feküdtem és a kabátomba nyúlkáltam.
- Az utolsó rúgása elég erős volt annak ellenére, hogy ép arcon ütöttem egy acélcsővel.
- Sejtetem akkor ez volt az a törés hang – a kabátom zsebéből kihúztam a törött jelző berendezést.
- Nagyszerű máris kevesebbet kapok, mint amit meg érdemelnék.
- Úgy néz ki tényleg hamarosan meg látogathatom Dr. Mikát.
Hamarosan néhány újabb tag jelent meg a Vongolától. Azt mondták jöttek összeszedni engem és visszaviszek a bázisra, hogy elmondhassam mi is történt. Azt a bejáratot használtuk, ami az étkezés területén van elrejtve. Kisvártatva már ott állt mellettem az a fickó, aki korábban a végső eligazítást tartotta. Neki elmondtam mi is történt. Amikor arra a kérdésre került sor, hogy hogyan is nézet ki. egyszerűen illúzióval felvettem az alakját és megmutattam. Ekkor meg döbben és a következőket mondta.:
- Tudod te egyáltalán, hogy ki ellen küzdtél ?
- Öt úgy ismerik, mint a Kacagó árnyék. Egy szabadúszó, aki különböző létesítményekbe hatol be és ott lop el különböző információkat, vagy követ el szabotázsokat. Eddig soha senkinek nem sikerült ilyen pontos képet mutatnia róla. – Ekkor jött egy jelentés miszerint a Kacagónak sikerül lelépni az üldözői elöl.
- Szóval tudjuk, hogy a Kacagó árnyék a bázisunk bejárata után szimatol. Viszont sikerűt meglépnie, valószínűleg még visszajön. Sejteti, hogy azon az építkezésen van valami, még vissza fog oda térni. Neked meg még a jelző készüket is sikerült eltörnöd.
- Igazából azt ö törte el mikor belém rúgott.
- Rendben értem most menyen piheni, a jutalmát majd a mai napon átveheti.
Ekkor visszatértem a szobámba aludni, mert már elégé fáradt voltam, mivel az egész éjszakát ébren töltöttem.
- Majd ha felkeltem elmegyek az orvosiba, de most aludnom kell. Ezzel el is aludtam.

Ez a munka közvetlen a "Az első küldetés" után játszódik.

Egy kis kirándulás


Az éjszakai munkám után, délután 2 óra volt mire felkeltem. Az egész testem sajogott, vagy az éjszakai harc miatt vagy, mert a múltkori eset óta, valami nincs, rendben az ágyal. Kellés után elmentem zuhanyozni, hogy kicsit magamhoz térjek. Akkor vettem észre, hogy amikor eltalált az ostor nem kis sebet hagyott. A vállamon és a mellkasomon is olyan a seb volt mintha le akarták volna tépni a bőröm.
- Azt hiszem, hogy tényleg korábban látom viszont a Dr.Mikant, mint ahogy vártam volna.
Ezután elindultam az orvosi szobába.
~Ha még sokat sérülök meg már vakon is tudni fogom az útvonalat. – gondoltam magamba.
Hamarosan oda is értem. Kopogtam majd beléptem az ajtón.
A doktornő az asztalánál ült és néhány papírt olvasgatott. Mikor meglátta, hogy bejöttem nagy mosollyal így szolt.:
- Csak nem annyira hiányoztam, hogy egy napot sem bírtál ki nélkülem?
- Nem teljesen. Csak a tegnapi küldetésemen nem alakult olyan jól, ahogy kellet volna. Ezért kicsit megsérültem.
- Ugyan ha ennyire látni akarsz, gyere csak nyugodtan. Ezért nem kell ilyen kifogásokat kitalálni.
Ekkor levettem az ingemet és mutatom a sebemet.
- Mire készülsz te kis huncut? Á látom ~sajnos nem arra, amire számítottam~. - jegyzi meg halkan.
- Hah – sóhajt majd kicsit kedvtelenül mondja.
- Gyere, akkor ellátom a sebed. – látszik az arcán hogy csalódott.
Ekkor oda mentem hozzá és ö megkezdte a kezelést. Miközben végezte a gyógyításom közben néha az aszaton lévő papírokra nézet, néha engem méregetett furcsán a szemivel.
Mikor a mellkasomon lévő sebbel végzett egyszer csak ezt kérdezte.
- Ugye jövő héten ráérsz?
- Előre láthatólag nincs semmi dolgom, de miért kérded?
- Nem szöknél meg velem Olaszországba? – kérdezte tőlem ártatlan arccal.
- Hogy? Mi? Ezt nem értem! De hát alig egy napja találkoztunk. Ilyen kérdést amúgy is nem nekem kellene feltennem? – értetlenkedtem.
- Puff te tényleg elszöknél velem? Aranyos. – Vágta a fejemhez miközben próbálta vissza tartani a nevetést.
- Igazából egy munka miatt kell Olaszországba repülnöm. A nagyfőnök megkért rá hogy menjek oda elintézni valamit, de semmiké sem mehetek egyedül.
- Én pedig úgy gondoltam, hogy te megfelelő lennél a kísérőmnek.
- Örülök, hogy rám gondolt, de ha baj történik, nem tudom, hogy képes leszek-e megvédeni.
~Bár ha olyan erős, mint gondolom nem is hiszem, hogy meg kellene. –gondoltam.
- Nincsen erre alkalmasabb személy?
- Vannak, de ők túl sokat kérnek. – mondja hatalmas mosollyal az arcán.
- Mi? – kérdem, meglepetem.
- Az igazság hogy a jutalmat közösen kapom a kísérőmmel és eddig senkinek sem volt jó 90%-10% osztozás. Egyedül nem mehetek a feladat két személyt kíván meg.
- Miből gondolja, hogy nekem meg felel?
- Mert te nagyon kedves és rendes fiú vagy. –ekkor ö a fülemhez hajul és elkezdi belesúgni.
- És ha ilyen szépen megkérlek, biztosan nem tudsz majd ellenállni. Fuuhh – ekkor a fülembe fújt majd elhajolt tőlem és a következőket mondta. :
- Nem túl nehéz munka elég, ha csak kísérgetsz. Gondold ezt egy nyaralásnak, amiért még fizetnek is.
- Gondolom, addig úgysem hagynál békét nekem, még bele nem megyek. Rendben legyen.
- Csodálatos, akkor mához 5 napra hétfőn indulunk, nem kell sok csomagot hoznod.
- Apropó van mobilod? Csak hogy könnyebben el tudjalak érni.
- Nem még nincs.
- Akkor vegyél gyorsan, mert szükséged lehet rá és könnyebben el tudnak érni, ha munka van.
- A városban biztos kapsz. A számot meg elég, ha leadod a központban. Majd tőlük elkérem és hívlak, ha kell, de ha gondolod személyesen is át adhatod. –mondta közben huncutan mosolygott.
-Rendben. – feleltem és mivel a gyógyításom véget ért távoztam.
Ez elkövetkező napokban úgy tettem, ahogy kérte és vettem egy mobilt. Gondoltam meglepem ezért elmentem a beteg szobához, hogy megadjam a számomat. Viszont nem volt ott ezért egy parira felírtam és ott hagytam az asztalán. Később kaptam egy üzenetet, hogy legközelebb várjam meg.
Szombaton már összekészültem mindennel, mert vasárnapra szép időt jósoltak és gondoltam sétálok a városban egyet.
Elérkezett a hétfő úgy volt meg beszélve, hogy egy magánrepülő visz el minket Olaszországba. Elég, ha a reptéren találkozunk. Mikor oda értem már ott várt. Most nem a szokásos ruha volt rajta. Most egy feszes fekete bőrnadrágot viselt, magas szárú csizma és egy kötött szintén fekete magas nyakú pulóvert. Meg egy fekete napszemüveg és egy kis kézi bőröndöt húzott maga után. Amikor meglátott levette a napszemüveget és így szolt kissé bosszúsan
- Késtél nem hallótál még róla, hogy a hölgyeket nem szabad meg várakoztatni?
- Helló sajnálom tegnap kicsit macerás napom volt és nehezemre eset a kelés.
- Miért mi történt? – érdeklődve kérdezte.
- Ne is kérdezd borzalmas napom volt. Igyekszem elfelejteni.
- Rendben induljunk a repülő, már vár ránk. – ekkor elindult maga után húzat a bőröndjét.
Gyorsan oda is értünk a magán repülőhöz, amivel megyünk. Ahogy felszántunk elkezdte mesélni a küldetésink részleteit. Legalábbis amiről tudnom kell.
-A feladat rád eső része könnyű lesz, csak mindig mellettem kell jönnöd és szépen mosolyognod, meg persze eljátszanod, hogy nem beszélsz olaszul.
- Így a beszéd részét rám hagyatod.
- Az igazán könnyű lesz, ne feledd illuzionista vagyok, és amúgy sem beszélem az olasz nyelvet.
- Majd később pótoljuk a nyelvi hiányosságaidat, de akkor ez nem okozat gondot.
- A te feladatod lényegében ennyi.
- De még mimig nem világos, hogy ehhez a feladathoz mért is kell két fő? Vagy, hogy pontosan mi is a feladat.
- Neked elég, ha csak ennyit tudsz. Most viszont jobban tennéd, ha aludnál egy picit. Hosszú az út, és ha oda értünk nem lesz, sok időnk piheni.
- Rendben bár kicsit zavar, hogy ilyen sok dolog ismeretlen.
Te ne aggódj semmi miatt. – mondta. Majd lassan beletörődtem a helyzetbe és átaludtam az egész utat. A mikor a repülő leszálláshoz készülődött akkor ébredtem. Ö papírokat olvasott aggódó arccal.
- Mit olvasol? Valami baj van? – kérdezte kissé még álmosan.
- Á, végre felébredté pont időben lassan leszáll a gép.
- Az előbb …
- Ne is foglalkozz vele. - vágót a szavamba.
Aztán leszálltunk a gépel. Ott már délután hat volt. A reptér előtt már várt miket egy autó, ami egyenesen a szálódába vitt minket. Egy igen elegáns szálloda volt. Kicsit furcsán néztek rám, gondolom nem nyertem el a bizalmukat, amikor a szokásos gönceimben mentem be. Hirtelen páran oda rohantak Dr. Mikahoz, majd mondtak neki valamit olaszul. Engem méregettek furcsa szemmel, és közben a biztonságiak is mozgolódni kezdek. Mika mondott nekik valami. Utána kicsit megnyugodtak, de érződött továbbra is a feszült légkör. Dr. Mika oda ment a recepcióhoz elintézni a bejelentkezést. Miután végzet, egyűt a lift felé vettük az irányt. Ott érdeköltem, hogy mi volt ez a felhajtás.
- Mi történt? – kérdeztem tőle.
- Semmi különös csak egy kis félre értés történt. Azt hiték, hogy egy csavargó vagy, aki zaklat. Én pedig megmondta nekik, hogy nem zaklatsz. – mondta sunyi mosollyal az arcán.
- Szóval úgy öltözöm, mint egy csavargó? – válaszoltam kicsit morcosan.
- Nem, nincs semmi gond az ízléseddel. (hisz ami nincs, azzal nem is lehet gond) - jegyezte meg halkan.
- Most ugye csak szórakozol velem? – kérdeztem kissé ingerült hangon.
- Mikor tettem én másként. – mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Ha tudtam volna, hogy problémát okoz illúzióval meg változtatom a kinézetem és kész.
- Nem akartam, hogy feleslegesen pazarold az erőd, ki tudja, mikor kellhet. Meg amúgy is, így sokkal mókásabb.
- Te imádsz szórakozni mi?
Ekkor a lift meg állt, mi kiszántunk, majd a szobánkhoz mentünk. Miután beléptünk a szobába kérdeztem tőle?
- Közös szobánk lesz?
- Így olcsóbb volt. Ne aggódj úgysem alvással töltjük az éjszakát.
- Készülj, hamarosan neki kezdünk a mókának.
- A portán azt mondták, a csomagok, amiket rendeltem már megérkeztek.
- Milyen csomag?
- A felszelés a mi mára kell.
- Meg is vannak, ide tették őket az ágyra. Most legyél olyan jó fiú, hogy felveszed, ami a csomagban van.
- Egy ruha van benne? Honnan tudtad a méreteimet?
- A vizsgálatok alkalmával becsültem meg, remélem eltaláltam.
- Rendben. Akkor megyek a szomszéd szobába átöltözni.
- Ha így akarod, akkor legyen. – közben fájdalmasan nagyot sóhajtott.
- Akkor addig én is átöltözök, de ne leskelődj. Én sem fogok. (csak egy picit) - lehetett halkan hallani.
Ekkor átmentem a másik szobába, hogy átöltözzek magam mögött becsuktam az ajtót.
A csomagban egy öltöny volt.
~Vajon mi különleges lehet benne? Majd meg kérdezem később. - gondoltam magamban.
Ezután felvetem. Az egész öltöny fekete volt rajta ezüstös csíkokkal. Járt még hozzá egy vörös hosszujjú ing, és fekete cipő, és szintén fekete nyakkendő. Pont a méretem volt. Egész jó ment a dolog egészen a nyakkendőig. Azzal mindig is gondom volt.
- Pedig Nnee-chan már jó párszor megmutatta, de soha nem bírtam meg jegyezni.
- Mindig illúzióval próbáltam helyettesíteni.
- Szerintem megint ez lesz majd. - Ezzel a zsebembe raktam a nyakkendőmet, majd illúzióval helyettesítettem. Egy utolsó pillantás még a tükör előtt.
- Minden rendben indulhatunk is, de vajon hova is megyünk? – ezután elindultam vissza a szobába ahol Dr. Mikan is volt. Az ajtó, résnyire nyitva volt.
- Mintha becsuktam volna teljesen, úgy emésszem, mindegy. –nem foglalkoztam vele.
Mielőtt beléptem volna a másik szoba ajtaján, még kopogtam egyet. Nehogy később baj legyen belőle.
- Szabad. – szolt vissza Dr.Mikan
- Ha mindent látni akarsz. – folytatta, amikor belépem a szobába. Persze már tejesen elkészülve ült a tükör előtt. Már csak a haján végezte az utolsó simításokat.
- Na hogy festek? – kérdezte, majd fellát a székből, amiben ült.
- Elképesztő. – szinte leesett állal mondtam. Egy estélyi ruhahát viselt mély dekoltázzsal, a háta csípőig nyitott volt, a bal combjánál felvágott.
- Igen valami hasonló választ vártam. –mondta elégedett mosollyal.
- Induljunk, de előtte még valami. – ekkor közelebb lépet hozzám átkarolt, majd a zsebembe nyúlt. Aztán kivette a nyakkendőt a zsebemből. A nyakamba tette (az illúzió nyakkendő abban a pillanatban eltűnt) aztán meg kötötte az igazit.
- Így már rendben lesz. –mondta majd háta lépet egyet.
- Most már te is jól mutatsz. - tette hozzá mosolyogva.
- P-Persze. – feleletem kissé meglepetten. Közben arra gondoltam, hogy látott át az illúzión? Hisz eddig csak nee-can előtt buktam le, és akkor is megdicsért, hogy milyen ügyes voltam. Ráadásul most még gyűrűm is van.
~ Ilyen jól át állt az illúziókon? Ennyire profi lenne?
~Nem az nem lehet. Akkor viszont, az ajtó… - ekkor megfordultam az ajtó fele néztem, majd vissza rá.
- Kérdezhetnék valamit? Az ellőbb…
- Ideje indulni! – vágott a szavamba az arcán egy huncut, enyhén perverz, mégis elégedett mosoly ült.
- Siess, mert még elkésünk. – sürgetett továbbra is.
- Mégis honnan?
- Hát az összejövetelről.
- Miféle összejövetel? – kérdezgetem továbbra is értetlenül.
- Jaj, ne légy ilyen érhetetlen hát ahova megyünk.
Ekkor adtam fel végleg, hogy meg tudjak bármilyen részletett a küldetésről. Ügy néz ki, vagy nem akar, vagy nem beszélhet róla. Amikor leértünk a bejárathoz a recepciónál csak értetlenül álltak.
- Most biztosan nem tudják mit is gondoljanak rólad. – mondta.
- De most sokkal jobban mutatsz mellettem. – tette hozzá.
A kocsi már kint várt miket a szálloda ellőt. A sofőr nyitotta nekünk az ajtót. Majd beszálltunk. A kocsiban ezt kérdeztem tőle.
- Ez a ruha, van benne valami különleges?
- Pusztán különlegesen jól festesz benne, egyébként egy sima öltöny. Drága volt szóval vigyáz rá. –tette hozzá.
Rövid kocsikázás után oda is értünk a célállomáshoz. Amikor megálltunk oda hajolt hozzám és a következőket súgta.:
- Ne feled a szereped csak mosolyogd és játszd, hogy nem értesz semmit, amit mondanak. Most pedig szállj ki a kocsiból aztán engem is segíts ki.
Ekkor kiszálltam a kocsiból és öt is kisegítettem, ezután elegánsan átkarolta a karom, majd elindítunk felfelé az épületajtajához. Az épület maga hatalmas volt. Pont, mint egy kastély hatalmas ablakai voltak. Az ajtóhoz egy hosszú lépcsősor vezettet.
A lépcső lét oldalán végig őrök álltak MP5-ös géppisztolyokkal. Felmentünk a lépcsőn az ajtóban láttam, ahogy kérik a meghívókat. Dr. Mikan elővesz kettőt a táskájából, majd átnyújtja. Mindent rendben találnak. Majd bementünk az ajtón, egy nagy bálterem volt előttünk körbe oszlopokkal. Páran odajöttek hozzánk és beszéltek Mikanhoz, én tökéletesen játszottam a szerepem mosoly és bólogat. Néha megragad közelebb húz magához és mosolyog.
Nagyjából ezzel telik az este. Egyik pillanatban, amikor van egy kis nyugtunk közel hajul és a következőt súgja. :
- Nagyon jól csinálod Jóbban, mint vártam. –kuncog egyet.
- Most komolyan milyen elvárásokat támasztasz felém.
- Ami fontosabb eddig minden rendben halad. Az egyetlen dolog a miatt aggódok az ők ott szemben.- Ekkor a fejével az lelődtünk álló embercsoportra mattat.
- Ők egy viszonylag frissen alakult család. A nevük Sangue Lupi. Elég erőszakosan próbálják fitogtatni az erejüket. Nem is értem, hogy mért hívták meg őket. Remélem, nem okoznak bonyodalmat.
- Hé, figyel te rám? – kérdezgette tőlem, de szinte alig étetem, mit mond. A fejem teljesen elnehezedett, a testem kezdet elzsibbadni.
- Francba, jól sejtetem, hogy készülnek valamire. – mondta majd behoztunk az egyik oszlop mögé. Eddigre én már az ájulás szélén álltam.
- Meg is van. – Valamit fel fett a földről majd összetörte és ledobta. Ez egy eső akna elkábítja azokat, akik a hatósugarán belül állnak.
- Most már jobban kellene lened annyira, hogy megértsed, mit mondok.
Igaza volt a fejem egye tisztább volt már a testem sem zsibbadt.
- Még teljesen összeszeded, magad elmondok mindent.
- Bár ezt neked nem lenne szabad tudnod. Azét küldtek engem ide olaszországiba, mert a 10. egy régi barátja súlyosan megbetegedett. Viszont nem akarta, hogy ez kitudódjon. Ezt a partit is csak elterelésképpen szervezték. Nekem kellene meggyógyítanom, De úgy néz ki, hogy keresztülhúzták a számításainkat. Valaki ezeket az eső aknákat helyezett el a teremben, hogy ezzel meg bénítson mindenkit. Én is csak a nap lángjaim miatt nem ájultam még el. A pontos céljukat nem tudom, de most el kell jutnunk a páciensemhez.
- Akkor a papírok, amiket korában néztél?
- Igen orvosi papírok az esetről.
- Ügy érzem, mostantól bonyolódik a feladatom.
- Jól sejted, de ettől még nem várj nagyobb jutalmat.
- A legnagyobb problémánk, hogy nem igazán akarom hasznán a kepeiségeimet, mert minden erőmre szükségem van a gyógyításban.
- Szóval most mindent rám bízol?
- Nem azt várom el, hogy egyedül mentsed meg a napot. Elég, ha eljuttatsz a legfelső emeletig. A támadás miatt ne aggód, az itteni biztonságiak majd elintézik. Amúgy is itt nem a te szinteden zajlanak a csaták.
- A többi vendégel mi lesz?
- Lassan rajtuk is jelentkezik majd az akna hatása és kidőlnek. Akik nem tudnak harcolni úgy is csak útban lennek.
A biztonságiak is hamar lépni fognak, nem hagyhatják annyiban a dolgokat.
- Látod már meg is jöttek. – ebben a pillanatban az ajtón berontanak a biztonságiak, és harcok kezdenek ki alakulni.
- Nem lehetne meg várin hogy elintézek a dolgokat, utána menni.
- Sajnos annyi időnk nincs, a harcok akár reggelig is elhúzódhatnak, a kezelés még éjfél előtt el kell kezdeni.
- Összefoglalva, míg mindenfele dúlnak a harcok, te nem nagyon harcolhatsz. Ráadásul elkel jutni az épület legtávolabbi pontjára, szűkös határidőn beleül.
- Kifelelteted, a mindenfele elhelyezett kábító csapdákat, de igen lényegében ennyi lenne.
- Ó igen még azok is ott vannak, és tényen azt várod, hogy beérjem 10%-kal?
- A kábító csapdák ellen van egy ötletem, azzal ne foglakoz. Rendben majd kapsz valami bónuszt, így rendben?
- Rendben akkor induljunk, de még is mit akarsz tenni a csapdák ellen?
- Csak fogd meg a kezem majd a lángjaimmal megpróbállak ébren tartani, ennyit talán nélkülözhetek.
- Akkor induljunk – alig hogy kimondtam egy robbanás egy biztonságit repíttet mellénk.
- Bár remélem, nem keveredünk harcba, azért nem ártana valamilyen fegyvert vinnénk magunkkal. Az övé jó is lesz, ugye tudod, hogy kell használni?
- Nem vagyok profi, de annyit én is tudok, hogy ahol a golyók jönnek ki, azt magamtól elfele tartom, és ha meg húzom a ravasz, akkor lövök.
- Ennyi nagyjából elég, még annyit hogy lehetőleg az ellenség fele célozz közben.
Ekkor elvetem a MP5-ös géppisztoly a biztonságitól, meg fogtam Dr. Mika kezét, illúzióba burkoltam magunkat és elindultunk a lépcső fele. Néha éreztem, hogy tompulni kezdek, de koránt sem annyira, mint korábban. Körülöttünk miden fele harcok folytak. Lassacskán sikerült elérni a lépcsőt. Mikor felértünk rajtalátni lehetett, a harcok már elérték a második emelet is. Szerencsénkre úgy tűnt, nem fedeztek fel minket, így viszonylag nyugodtan tudtunk haladni.
- Úgy tűnik, hogy itt már nincsenek csapdák. –mondta a hátam mögül.
- Remek, de lehetne halkabban, nem akarom, hogy lebukjunk. – súgtam vissza.
- Most már nem lenem muszáj fognod a kezem. –súgta vissza.
- Ennyire zavar? - kérdeztem.
- Nem csak szükség lehet mind a két kezedre és vigyáz. –majd visszarántott. A korábbi helyem golyók csapódtak be.
- Lehet, hogy ha nem látnak, akkor az annyira nem is jó.
- Nem lehetne szólni a biztonságiaknak, hogy velük vagyunk.
- Ötletnek nem lenne rossz csak bizonyítani kicsit nehéz volna mikor támadás alatt vannak.
- Nem tudják, hogy mi nem a Sangue Lupi-hoz tartozunk?
- Még őket sem avatták be a pontos kilétünkről csak a legbelsőbb kör tud rólunk.
- Mivel tűz alatt vagyunk, nem tudom, hogy fogunk tudni átjutni.
- Vissza nem lőhetünk, azzal csak bonyolódna a helyzet.
- Merre van, pontosan a szoba ahova el kell jutnunk?
- Az alapján amit tudok, talán lifttel lenne a leggyorsabb. Ahhoz hogy eljussunk, a liftez, ezen a folyosón kellene végig menünk.
- Akkor hát a csak ezen a folyosón kell végig jussunk. Van egy ötletem, de gyorsnak kell lenünk.
- Tudsz futni? Mármint ebben a cipőben?
- Így nem igazán, de várj egy kicsit. –ezzel lehajolt és levette a cipőjét.
- Most már rendben leszel. Ha szaladni kezdek köves.
Ekkor lehajoltam a földre és felettem egy törmelék darabot. Majd közéjük dobtam és futni kezdtem, Dr. Mika utánam. Akik közé a követ dobtam mind a földre vetették magukat.
- Egy kő miatt miért ijedtek meg ennyire. – kérdezte Mika
- Granato – kiabálták a biztonságiak.
- Ó, már értem te kis türkös.
Sikerűt elérnünk a liftet, ami egyenesen a legfelső emeletig vitt fel minket. Mielőtt kiszálltunk volna egy illúzió hasonmást küldtem ki a liftből a biztonság kedvéjért. Mivel nem volt semmi reakció így mi is kiszántunk a liftből.
- Innen vajon merre? –kérdeztem.
- Ha nem tévedek a folyosó végén az utolsó szoba.
- Akkor már csak itt kell végig menünk és meg is vagyunk. Bár gondolom, ezt őrzik majd a legjobban.
- Induljunk.
Ezután végig mentánk a folyosón. A folyosó végén tényleg sokan őrizték a szobát. Azonban ahelyett hogy meg támadták volna az egyikük nevén szólította Dr. Mikant. Egy kicsit beszélgetek majd Mika hozzám fordult és így szolt. :
- Úgy néz ki a szerencse ránk mosolygott. Ők már tudják kik vagyunk. Most bemegyek a szobába, elvégzem a kezelést, még pont időben vagyunk. Te maradj kint és segíts nekik. Bármire, amire ők is támadnak te is nyiss tüzet.
- Rendben igyekszem.
Ezután dr. Mika bement a szobába én kint maradtam. Sokat nem kommunikáltunk. A nyelvi nehézségek miatt. Ennek ellenére össze tudtunk dolgozni. Volt egy két támadás a szoba ellen, de szerencsére sikerült vissza verni. Lassan eljött a reggel én márt teljesen ki voltam fáradva.
A támadások elfogytak. Dr. Mika is kijött a szobából.
- Én végeztem látom még te is életben vagy.
- Igen nem is volt olyan borzalmas ez az egész. –ekkor elsötétült minden és kidőltem.
Egy nappal később tértem magamhoz, egy repülőn voltam melegem Dr. Mikan ült mellettem és egy könyvet olvasott. az arcán elégedet mosoly ült.
- Hol vagyok? Mi történt? – kérdeztem kissé kábultan még.
-A repülőn vagy és megyünk vissza japánba. Ne aggódj a munkát sikerrel elvégeztük.
A beavatkozás még épen időben történt fel fog gyógyulni. Azt mondták nekem nagyon ügyesen helytálltál, remeg társat hoztam magammal. Bár egy kicsit gyakorolhatná a célzást.
- Hogy-hogy már is visszamegyünk, nem úgy volt, hogy napokat töltünk ott.
- Te már egy napot átaludtál úgy látszik az aknák jobban meg viseltek, mint azt vártuk.
- Gondolom, megerőltető lehetett úgy használni az erődet hogy az ájulás szélén vagy.
- Én amúgy vásárolgattam még egy picit mielőtt indultunk. Az öltönyt is, amit viseltél elhoztam, ha kitisztíttatod, akkor jó lesz még máskor is.
-A támadással mi történt?
- Sikerült leverni, a támadok egy részét elfogták a többi megszökőt, de várhatnak megtorlásra. A pontos céljuk nem derült ki majd ha talán elfogják a vezetőjüket. Azonban ez már nem a mi gondunk.
- Tudom, hogy fordítva szokás, de a „bónuszt”amit ígértem már átadtam. A munkáért járó jutalmadat pedig majd megkapod, ha vissza értünk. Pihenj még egy kicsit, most ha meg bocsájtasz, még van egy kis dolgom. – ezzel letette a könyvet, majd fellát és átsétált a repülőgép másik részébe.
- Hogy érted, hogy meg kaptam bónuszt mire gondolsz? –ekkor láttam meg az ablakban visszatükröződni az arcom. A szájam szélén volt valami maszat. A kezemmel oda nyúltam, hogy letöröljem. Majd meg néztem a kezem mi is volt az.
- Ez rúzs? Erre gondolt bónusz alatt? Az a nő. Tuti hogy csak szórakozik velem.
A repülő békésen tartott vissza japán fele. Én kissé dühös, kissé morcos, de legbelül nagyon is boldog voltam.

Köszi örülök hogy tetszett
Akkor az azt jelenti jó lett.