Gray Shadow

Név: Gray Shadow
Nem: Fiú
Életkor: 19
Egyedi fegyver: Spada di Nuvola(katana)
Család: Vongola.
Jellem: Zárt egyéniség, aki nehezen nyílik meg mások előtt. Egyébként céltudatos ember, aki munkájában nagyon óvatos. Ha családról van szó, akkor bármit megtesz. Keveseknek nyílik meg igazán. Ha harcra kerül sor, senki nem állhat az útjába. Nem szeret másokkal szövetkezni, inkább egyedül végzi a munkáját. Csak mesterét, főnökét és a vele egyenrangú embereket fogad el. Ha valamit a fejébe vesz, véghez viszi. Aki megsérti a családot, azt csúnyán elintézi.
Kinézet:

• 190 cm
• 70 kg
• Fekete haj
• Kék szeme
• Fekete öltönyt, sárga inget és piros nyakkendőt visel
• Jobb kezének mutató ujján apja gyűrűjét, középső ujján egy felhő gyűrűt

Felszerelés: 2db Glock17, vakizasi, Családi gyűrű, Felhő gyűrű

Előtörténet:

Gyerekkor

Olaszországban születtem Velencétől nem messze egy kis városban. A családom egyike Olaszország legtehetősebbjei közül. Apám származásilag az Egyesült Államokból származik, de kiköltözött Olaszországba. Miután megismerkedett egy maffia családfő lányával, találkozgatni kezdtek, pár évvel ezután beházasodott a családba, majd átvette az irányítást a család felett. A család kicsi volt és gyenge, de apámnak megvolt a képessége ahhoz, hogy valakit befolyásoljon szavaival. Összeolvasztotta más kisebb családokkal és hamarosan a család kinőtte magát, és más országokban is terjeszkedni kezdett . Ekkor már apám vezetéknevét viselte a család.
Apám mindig arra tanított legyek jó a család tagjaihoz. A napjaink békességben teltek Apám felfogadott egy kendo mestert és tőle tanultam meg használni a katanát. Eleinte nehézkesen ment, edzés közben sokszor a földre kerültem, a mesterem elég sokszor lila foltokat okozott a sinaival.
- Héj, még mindig túl sokat agyalsz, ne gondolkozz, érezd a kardot!- mondta a mesterem
- Ennek mi értelme van? – kérdeztem tőle.
- Te kis suhanc. A kard a kardforgató lelkének a fizikai megtestesülése. Ha sokat agyalsz, nem tudsz koncentrálni. Próbáld meg agyalás nélkül.
Az idő múlásával elsajátítottam a kendo alapjait. Azután is mindennap gyakoroltam. Versenyezni is jártam. 14 éves koromra már mindent megnyertem. Egy nap a mesterem összepakolta a holmiját, épphogy elértem az ajtóban.
- El kell mennem, de majd visszatérek. Majdnem elfelejtettem, oda adni ezt, - átnyújtott egy kis kardféleséget. – ez egy vakizasi, a szamurájok, a katanával együtt szokták használni. Amíg távol vagyok, tanulj meg vele bánni.
Nem is hagyott a válaszra időt és el is tűnt. Másnap egy testőrön próbáltam ki a vakizasit. Könnyebb és rövidebb, mint egy katana és egy kézzel kell használni. Szabadidőben motoroztam és kirándultam. Körbejártam a vidéket, minden egyes helyről tudtam a környéken. Apám egyik testőrre megtanított fegyverrel is bánni. Elég nehezen ment, de meg volt bennem a lelkesedés.
16 éves koromban kaptam egy levelet, nem volt rajta feladó, csak a nevem. A legfurább, hogy az ágyamon találtam meg. Mindenkit végig kérdeztem, de senki nem tudta, hogy került oda. Kinyitottam a levelet, egy képeslap találtam benne. Csak három sorból állt:

Nem mentem el, azt hittem valaki viccnek szánta. Másnap reggel a hall közepén ébredtem. Véres voltam, a kezeimben a kardom és a vakizasim volt. A családom minden tagja halott volt és én öltem meg őket. Mindenki halott volt, még a személyzet is. Magamhoz vettem a testőrök fegyvereit is és amilyen gyorsan tudtam, magam mögött hagytam az otthonom.

Bujdosás

Magamba roskadtam, egy rettenetes szörnynek éreztem magam. Teljesen összezavarodtam, hogy ki jó, ki rossz. Egyenesen Velencébe sétáltam. Sikátorokba aludtam, csak éjszaka jártam az utcákat. Majdnem 3 évet töltöttem így. Sokszor összetűzésbe keveredtem tolvajokkal, de aki egyszer belém kötött, nem hagyta el a kórházat egy darabig. Nem érdekelt senkinek se az épsége, nem törődtem már semmivel, csak magammal. Azok az éjszakák teljesen megváltoztattak. Nem ismertem magamra.
Egy éjszaka azt vettem észre, hogy valaki követ. Egészen egy sikátorig követett, aztán előbújt az árnyékból. Egy lebegő alak volt, csuklyát viselt így nem láttam az arcát.
- Gray Shadow, meglepődtem, hogy itt talállak, ilyen állapotban, - mondta gúnyosan, aztán hirtelen láttam, ahogy elmosolygott. – Ja, te nem ismersz rám, én küldtem neked a levelet. Mondtam, hogy gyere el. Nem hallgattál rám, és lám itt vagy. Micsoda véletlen.
- Nem érdekel, hogy kivagy- majd előrántottam a kardom – most megöllek.
Ekkor hirtelen valami felhasította a mellkasom és a földre zuhantam. Nagy nehezen feltápászkodtam. Marokba szorítottam a kardom, bár a mellkasomon lévő seb égett, neki rontottam. Meg se mozdult, úgy vágtam ketté, de a teste szétoszlott, mint a köd. Aztán a hátam mögött termet, mire megfordultam, egy kardot döfött a szembe. A kard hamuvá oszlott. Fura volt, a szemem vérzett, de nem vakultam meg. Hirtelen egy döfést éreztem a hátamba és megint a földre kerültem. Egy fickó jelent meg előttem, ujján egy lángoló gyűrű volt. Elővette pisztolyát, amit aztán a kék lángok beborítottak. Belelőtt a csuklyás férfiba, aki mintha ott se lett volna eltűnt. Elájultam, másnap reggel egy ágyban ébredtem fel. Az előző éjszakai megmentőm ült mellettem.
- Látom, felébredtél.
- Ki maga? És hogy kerültem ide?
- Én Alessander Grecco vagyok. Én hoztalak ide, a kórházba.
- Hogy győzte egyetlen egy lövéssel, amikor én kettévágtam, de nem tett benne semmilyen kárt?
- Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznod.
- Megölte a családom és hiába vágtam ketté, nem halt meg, Mi a fene volt az?
- Az csak egy illúzió volt. Aki ezt tette vele, az Fantasma volt, egy illuzionista. A legerősebbek közül való. Élet-halál mágusnak is hívják. Állítólag elhiteti az élővel, hogy halott, a halottal azt, hogy él. De ez csak mendemonda.
- És mi volt az a láng a gyűrűjén.
- Végső akarat lángnak hívják, - kezdett bele, majd elmesélte a lángok történetét. – Remélem érted. Ha akarod, megtaníthatom, ha van elég elszántságod.
Nem szóltam egy szót se, de ő tudta, hogy mi a válaszom.

Az akaratom és elhatározásom lángja

Párnap múlva, mikor kijöttem a kórházból, újra találkoztam vele.
- Ahhoz, hogy elsajátosítsd a láng használatot, szükséged lesz egy gyűrűre. Ahányféle ég láng, annyiféle gyűrű van. Egy ember jelleme meghatározza annak a gyűrű típusát. Kapd el,- mondta, majd egy kis tablettát dobott a kezembe. – Ez egy végső akarat tabletta mini verzió. Előhozza a végső akarat lángodat egy pillanatra. Csak vedd be és meglátjuk milyen a lánggal bírsz.
Miután lenyeltem a tablettát, egy hihetetlen erő öntött el a testem, amilyet még sose éreztem. A homlokomon lila színű láng tört fel, ami egy pillanat múlva el is tűnt.
- Úgy látom, felhő típusú vagy.- kikotort valamit a zsebéből, amit oda dobott nekem.
-Vedd fel, ez egy felhő gyűrű. Ez a kezdők gyűrűje. Hogy lángot csalj ki belőle, el kell határoznod magad valami iránt.
Mikor ezt mondta, nem is tudtam, mit akar mondani. Aztán eszembe jutottak egykori mesterem szavai és a családom. Arcom nem fejezte ki azt az érzést, ami bennem tombolt. Minden próbálkozásom ellenére egy fikarcnyi láng se tört fel, de nem adtam fel. Akárhogy elhatároztam magam valami iránt semmise volt elég. Ránéztem a fickóra és eszembe jutott a csuklyás férfi. Az érzés, amit iránta éreztem, nem harag és nem gyűlölet volt, hanem bosszúvágy a családom miatt. Ekkor fogadtam meg magamban, hogy megkeressem és megölöm. A láng, ekkor tört elő a gyűrűből.
- Le a kalappal előtted, soha nem láttam még valakit, aki ilyen hamar elsajátította. Akkor az én feladatom itt véget is ért.
- Tanítsd meg nekem a fegyver, lánggal való beborítását.
- Az nagyon egyszerű, elég ha csak megfogod a fegyvered és a lángokat átvezetted a gyűrűből és beborítod vele. De nekem tényleg mennem kell.
A következő napokban a fegyverem felerősítését gyakoroltam. Egyre jobban és tovább sikerült fenn tartanom a lángokat a kardomon és gyűrűmön egyaránt. Egyik nap azt vettem észre, hogy a vágás nyoma a fán vastagabb, mint a többi. Minél tovább csináltam annál vastagabb lett. Rémlett valami, amikor a fickóval a kórházban beszélgettünk, a felhő lángról. A felhő egyedi tulajdonsága a sokszorozódása.
*Talán a kard pengéje megsokszorozódott, ezáltal lett nagyobb a vágás.* gondoltam, megpróbálom még több lánggal, de a vágás nem változott. Sok próbálkozás után, csak a pengére koncentráltam és akkor kettévágtam a fát, de a kard is kettétört. Nem bírta ki láng nyomását. A hátam mögül tapsot hallottam. Mikor megfordultam a fickó sétált felém.
- Még egyszer bebizonyítottad nekem, hogy zseniálisan bánsz a felhő lángokkal. A családnak szüksége van, az ilyen tehetséges fiatalokra. Nem akarsz csatlakozni a Vongolához?


Vongola és Undecismo

Másnap vadonatúj ruhában, a Vongola főhadiszálláshoz tartottunk. Grecco elmondott mindent a Vongoláról. Bemutatott a jelenlegi főnöknek, Sawada Tsunayoshinak. A főnök furcsa, megnyugtató érzéssel fogott el. Mintha már ezer éve ismerném. A találkozás után, beszélgettem az újdonsült mesteremmel.
- Akkor én is üdvözöllek nálunk. Tessék, itt van egy ajándék az előző fegyvered helyett. – és átnyújtott egy kardot.- Ez a fegyver a Spada di Nuvola. Ez a kard kompatibilis a felhőlángokkal, úgyhogy nem fog kettétörni. Ja és az első küldetésed. Japánba kell repülnöd és felkeresni a Undecismo családját.
Nem is kellett több szó. Párnap múlva már Japánban találtam magamat, egy Namimori nevezetű városba.
Épp a szállásom felé tartottam, amikor észrevettem, hogy egy srácot megtámadt néhány nehézfiú. Mivel már rég nem vertem meg senkit és ki akartam próbálni az új kardom, nem bírtam ki, hogy ne szálljak be. Kicsit túlzásba esve majdnem átvágtam a srác nyakát, de ő játszi könnyedséggel megfogta a kardom. A szemébe nézve ugyanaz az érzés fogott el, mint a Vongola főnökkel való találkozáskor. Nem volt nehéz rájönni, hogy ő a Vongola örököse.
- Húú, ez közel volt!- mondta.
- Te lennél a Undecismo Vongola?- kérdeztem tőle közömbösen
- Hmmm… Érdekelne, hogy ezt miből is gondolod...
- Az a szem, az az érzés emlékeztet a Vongola főnökre. A tizedikre.
- Elismerem, jók a megérzéseid. Őt honnan ismered?
- A Vongola család tagja vagyok, nem rég találkoztam vele Olaszországban.
- Értem. Neved? - ezzel megállt mellettem és a vállamra tette a bal kezét.
- Gray Shadow.- válaszoltam.
- Rendben Gray, gyere velem. - majd elmosolyodott és elindult. Egy kis ideig egy helyben álltam és gondolkodtam, de végül elindultam utána. Nem kérdeztem hova megyünk, valamiért úgy éreztem, megbízhatok benne. Elvezetett a lakásához. A konyhában beszélgetni kezdtünk, ami nem volt ínyemre.
- Hogy kerültél a Vongolához?
- Velencében elég szépen elbántak velem. Egy fickó mentett meg, aki később megtanított használni a gyűrűt és meghívott a Vongolába.
- Látom, nem vagy valami bőbeszédű. Rátérnék a lényegre. Hallottam, hogy egy tehetséges újonc csatlakozott a családhoz, aki felhő lánggal bír. Egyszer én veszem át Vongolát és szükségem lenne őrzőkre, hogy kivirágoztassam a családot.
Láttam benne azt az akaratot, ami engem is vezérel.
- Akkor felajánlom szolgálatom.

Javítva.