ilaszior

Oké, erre a munkámra nem vagyok túl büszke. De éhes voltam, nem volt pénzem. Illetve ami volt azt félretettem, hogy majd valaki megtanítson képességekre. Ja, ahhoz sem ártana majd találni valakit. Mert oké, hogy Hado tanít közelharcra, de a képességeimet sem kéne elpazarolnom. Nem holmi vihar lángos vagyok, hogy csak pusztítani tudjak. A köd láng lényege az, hogy minél több trükk legyen a tarsolyában az embernek.
Na szóval, reggel volt, kikeltem az ágyamból, megdörgöltem szemeimet, felöltöztem. ÉS megkordult a gyomrom. Ez nem volt szokása, ritkán reggelizek, de tegnap kihagytam a vacsorát. Szopás. Előkotorásztam a szükség-tárcámat. (apró magyarázat: két tárcám van. Az egyik a szükség-tárcám, vagy egyszerűen a pénztárcám, amit minden nap használok. Abban tartom azt a pénzt amit hajlandó vagyok közlekedésre illetve kajára fordítani. A másik a fekete tárcám, abban vannak a nagy összegek, már amikor van pénzem. Ezt fordítom a maffiás életem pénzelésére. Tévedés ne essék: mindkettő fekete.) Naná hogy semmi nem volt benne. Fuck. Ez nem mehet tovább! Nekem kaja kell! Rendben van, hogy le vagyok égve, de nehogy már ne tudjak enni! Ez nem kóser.
Csak egy módot ismertem a gyors pénzszerzésre. A zsebmetszés. Lementem az utcára, és nekiláttam ennek az ősi mesterségnek. A zsebtolvajlásnak számos módja van, de lényegében ugyan azon alapszik. A legtöbb ember azt hiszi, a zsebtolvajok hihetetlen ügyesek, akik úgy lopnak meg, hogy meg sem érzed. Ez tévedés. Egy jó zsebtolvaj úgy lop meg, hogy észreveszed. Csak nem tudatosul benned, hogy kiveszik a tárcádat. Apró, de jelentős különbség. Míg az előbbihez emberfeletti sebesség és ügyesség kéne addig a másodikhoz nem kell több némi figyelmességnél, és türelemnél. Meg kell várni azt a pillanatot, amikor a célpontnak valami leköti a figyelmét. Ugyanolyan ez, mintha valakit megszúrnál egy körzővel, miközben épp leszúrod egy karddal. Észre sem veszi. Míg ha nincs ott a kard akkor azonnal megérzi. Ugyanígy van a lopásnál is. Tereld el, vagy várd meg míg valami eltereli a figyelmét, arra fordítja az idegeit, és akkor csapj le. Ez lehet tömeg, ahol mindenki hozzápréselődik, és emiatt nem érzi meg. Lehet egy másik ember, aki neki megy, oda kiált, beszél vele, vagy akit csak nagyon megnéz, kinézete miatt (jó és rossz értelemben egyaránt). Na persze az illuzionistáknak nem kell ilyen alkalomra várniuk, előteremtik maguknak. Ez az én szerencsém.
Kiszúrtam egy testes, negyvenes, jómódú úriembert, és szép lassan követni kezdtem. Jobb zsebéből félig kilógott a tárcája. Egy olyan ember alakját „kölcsönöztem” magamnak, akit még akkor sem lát az ember ha ránéz. Vannak ilyen emberek, akik annyira nem érdekesek, hogy simán átsiklik rajtuk a tekintet. Amúgy ez is egy fontos szabály. Sose légy túl feltűnő, mert rád fog koncentrálni, és nem máshova.
Lépteim rendesen kopogtak, hátranézett, de szinte abban a pillanatban fordult is vissza. Hamar utolértem, és ekkor csináltam. Egy kocsi fékezett le, és kiszállt belőle egy nagydarab, kigyúrt állat. Ráordított az ipsére, majd behúzott neki egyet. A pasas elesett, esés közben már megszabadítottam tárcájától. Gyorsan, de nem feltűnően zsebre vágtam, majd átmentem a zebrán. Átértem, és bementem két embercsoport közé. Ekkor az izomállat visszaszállt kocsijába, és elhajtott. Az első sarokig ért, amikor eloszlattam az illúziót, és kocsistól eltűnt. Bementem egy kis utcába, és eloszlattam az álcámat. Gyorsan kiszedtem a pénzt a tárcából, majd meggyújtottam, és bedobtam a kukába. Mindig gyújtsd fel a maradékot! Vagy add el. Különben nyomod maradhat rajta.
Hasonló álcával, további trükkökkel (levizel a kutya, szoborember, random ember ölelget, megállít a rendőr stb) még jó pár embert kifosztottam. Amikor elég pénzem volt bementem egy boltba, bevásároltam, és eltettem annyi pénzt a tárcámba, amivel kihúzhatom még egy darabig. A maradékot otthon a fekete tárcámba tettem.