Spike

Mint mindig ma is hajnalhasadás előtt keltem. Felültem, a padlón alszok, az ágy túl puha nekem, és a gyűrűmmel játszottam. Ez bevett szokásom volt: sötétben úgy felöltözni, hogy csak a gyűrűm lángja világít. Megkerestem az edzőcuccomat (fekete, testhezálló top és a normál nadrágom), és belenéztem a tükörbe. Elég deszka vagyok, de ez sosem zavart. Felcsatoltam a kardjaimat, és felhúztam a csizmát. Megigazítottam a dobókéseket. Alkaromra felcsatoltam az alkarvédőmet, másik alkaromra a tűvetőt. Megnéztem a pengéket, nem csorbultak-e ki, de persze kutya bajuk sem volt.
A bázisban még az éjszakai csend és néptelenség honolt. Az éjszakai őrök már megszokták, hogy ilyenkor kelek. Eleinte meg-megállítottak, árulónak hittek, de utána rájöttek, hogy tényleg edzeni megyek, és nem Mr. Sawadát próbálom megölni álmában.
A lifthez mentem, majd onnan a -7-ik emeletre. Ez volt az az edzőterem, amit a kard és egyéb vágófegyver használók számára szereltek be. Először a kardjaimmal kezdtem. Előhúztam kettőt, és egy szalmabáb fele lendültem. Úgy tőle egy méterre előrezuhantam, majd amikor csak egy arasz választotta el az államat és a földet a lábfejemmel előre és felfelé rúgtam magamat. Ez a támadás kihasználja a gravitáció erejét, ezáltal sokkalta gyorsabb lesz. Előresuhintottam, majd elsiklottam a bábu mellett, és megálltam. A bábú átlósan kettévált, teteje a földre hullt. Ha ember lett volna most csípőtől vállig ketté lenne hasítva.
-Ikazuchi no kata, attacko secando. Shidensen. -villámforma, második támadás. A lila villám tánca. Lábaimat elfordítottam, és lefékeztem, majd lendültem vissza. Előkaptam egy kardomat, és feldobtam elém. A kezemben lévő karddal hozzáértem a markolathoz, és abban a pillanatban lángot vezettem bele (onmyou hashi). Mindezt menet közben. A mágneses erő miatt úgy lőtt ki, mintha puskalövedék lenne. Keresztülszáguldott a termen, és átszúrta egy bábú „mellkasát”, és a bábú hátrarepült három métert. Egy újabb kardot kaptam elő, visszájára fogtam, és a bal oldalamon lévő bábú felé suhintottam, miközben a jobb-ban megfordítottam a pólusokat, aminek hatására az előbb eldobott kardom most felém száguldott. Eloltottam a lángot, és eldobtam a jobb kezembe lévőt. Pörögve repült át a termen, és beleállt egy bábúba. Elkaptam a felém repülő pengét, a lendületét kihasználva megpördültem, és mindkét kardommal kettévágtam egy-egy bábút, majd eleresztettem őket. Tovarepültek, és telibe találtak két bábút. Leálltam, közben előhúztam még két kardot. Párhuzamosan csaptam velük, egy bábú három részre szakadt. Szaltóztam egyet, majd pengéimmel ollót formálva függőlegesen keresztülvágtam egy „fejet”. Jobb kezemben visszájára kaptam a kardot, és eldobtam. Mire leértem már a maradék kardom a kezemben volt. Szélsebes pörgésbe kezdtem, kihasználtam a lendületem. Egyik kezemből elengedtem a kardot, mely egy másik bábúba repült. Mindkét kezemet a fejem felé vittem, és behajlítottam a könyökeimet, mintha a vállaimat vakarnám. Az alul lévő kezemmel meglöktem a kardot tartó, és az hatalmas erővel tetőtől talpig kettészelt egy bábot (kagutsuchi no kata).
Kimerültem ziháltam, csurgott rólam a veríték. A technikáim hatalmas koncentrálóképességet és remek időzítést igényeltek. Továbbá közel lehetetlen lett volna megcsinálni őket, ha valaki nem az én tömegemmel rendelkezik. Összeszedtem kardjaimat, és megnyomtam egy gombot, ami kicserélte a bábokat, és újakat rakott be. Ám ekkor nyílt az ajtó. Teljesen meglepődtem, ilyenkor senki sem szokott erre járni. Egy öltönyös, borostás állú fickó lépett be egy bambuszkarddal. Ő is meglepődött.
-Őőőőőő... nem gondoltam, hogy bárkit itt találok. -mondta zavartan.
-Én se gondoltam, hogy valaki idejön. Egyébként Spike vagyok.
-Én Yamamoto. Yamamoto Takeshi.
-Az eső őrző?
-Igen.
-Úgy tudtam, hogy te külföldön nyomozol.
-Így is volt. De végeztem, és hazajöttem. Tsuna persze még alszik, úgyhogy gondoltam gyakorolok egy kicsit. Megtisztelnél?
-Persze. -és már mentem volna ki.
-Áháháháhá! Úgy gondoltam, nem harcolnál velem?
-Ja. -esett le a tantusz.- de hát... esélytelen vagyok.
-Naés? Attól még gyakorlásnak jó mindkettőnk számára. Ritka a villám elemű kardos. Még ritkább aki kodachit használ.
-Hát, végül is miért ne?
-Köszönöm. -mondta. Gyorsan eltűnt az öltözőfülkében, majd egy perc múlva kimonóban jött elő.
Egy újabb gomb megnyomásával eltűntek a bábuk, és mindketten felvettük az alapállást. Ő lendült először. Félelmetes volt a gyorsasága, pedig feltételezhetően visszafogta magát. Bal keze felém lendült, én jobb kézzel hárítottam. Ám legnagyobb meglepetésemre a kard nem volt a kezében! Jobb keze lendült ekkor, és megláttam benne a kardot. A bal kezemben lévő karddal hárítottam, és ellenvágtam a jobb kezemmel. Félreugrott, és elmosolyodott.
-Ügyes. Ki tudod használni, hogy két kardod van. De figyelj jobban. Ha kicsit gyorsabb vagyok már nem élsz.
Ezúttal én lendültem támadásba, a kagutsuchi no kata-t használva. Jobb kezem lecsapott, de félreugrott előle. Tudtam, hogy ez lesz, de ekkor bal kezemmel vágtam. Hárított, és megpördült, majd egy irtózatos nagy csapást indított felém. Lebuktam, a fejem felett süvített el. Védtelenné vált, jobb kezemmel felé szúrtam. Félrelépett, én elengedtem a kardomat, ami két méterre a földre esett. Előrántottam egy másikat, miközben hárítottam egy vágást. Hátraugrottunk, egyikünk sem szerette az ennyire közeli harcot.
Hirtelen felém suhant, és egy hihetetlen gyors csapást intézett felé.
-Pouring rain. -mondta. Nagy nehezen kitértem, és hátraugrottam. Megállt, én előrelendültem, és a shiddensent használtam. Félreugrott, elsuhantam mellette. Megpördültem, és az onmyou hashit használtam. Félreütötte a pengét, de nem is számítottam arra, hogy eltalálja. Csak egy lehetséges helyet kerestem, ami védtelen. De sajnos mindeddig nem találtam, hihetetlen könnyedséggel tért ki a támadások elől. Előkaptam még egy kodachit, és támadtam. Kisit jobbra ugrottam, és elhajítottam egy kardomat, és előrántottam az ötödiket. Ugyanazzal a lendülettel már felé vágtam, de legnagyobb meglepetésemre nem tért ki, és kettévágtam. Abban a pillanatban összeomlott, és egy víztömeggé vált. Hirtelen egy másik Yamamoto tűnt fel a hátam mögött, és a hátamra vágott.
-Utsushi ame! -kiáltotta. A kard végigcsattant a hátamon, arccal a földre buktam.- Ügyes vagy, kifejezetten tehetséges. Gyere, csinálok sushit nekünk reggelire, és közben megbeszéljük a harcunkat.
Odament egy géphez, és bár billentyű ütéssel kinyílt egy minilift a falon, és egy sushi alapanyagokkal megrakott tálca volt rajta, meg egy kés. Hihetetlen gyorsan kezdett dolgozni.
-Tudod, egész ügyesen használtad a nikodachi kata-t. És a lángod is jó hozzá. De túl sok védtelen helyed volt, és ezt ki tudtam használni. Reggeli után folytathatjuk ha gondolod.
-Köszönöm. -közben fejemben kezdett formálódni egy terv. Egy terv, amivel lehet esélyem. Esélyem, hogy legyőzzem Takeshit.
Némán ettük a sushit, ínycsiklandozó volt. A kedvenc japán kajám, egyszerűen imádom a nyers halat. Öt percen belül eltüntettük, majd visszaálltunk.
-A kardjaidat hagyd ott. -mondta.- ha harcban elveszted sem kapod vissza.
-Rendben. -bólintottam. Pont ahogy számítottam.
Előrelendültem, egy lépéssel kardtávolságon kívül megtorpantam, lefordultam, és elléptem mellett, miközben a feje felé suhintottam. Leguggolt, és tovarohantam. Megpördültem, miközben bal kezemben visszájára fordítottam a pengét, és feldobtam, majd az onmyou hashit használtam. Kitért, előrántottam a hatodik pengém, és egy shidensennel nekirontottam. Mindkét kezemmel vágtam, kénytelen voltoldalra lépni. Megtorpantam, és felé fordultam, teljes súlyommal ránehezedtem a pengékre. Ellentartott, a lángjaimat annyira felerősítettem a pengéken amennyire tudtam. Életem legnagyobb, legerősebb mágneses mezőjét hoztam létre. A korábban eldobott kardjaim pörögve repültek felénk. Az utolsó pillanatban hátraléptem, ő nem számított erre, és előreesett. Kardjaim pörögve szelték a levegőt... amikor hirtelen egy vízfalba értek, és megálltak.
-Shibuki ame. Mit ne mondjak ez közel volt. De attól félek nincs több trükk a tarsolyodban.
Ez sajnos nagyjából igaz is volt, ha a kardtechnikára tekintünk. És nem akartam a dobókéseimet használni, az csalás lett volna. De eldöntöttem, hogy nem adom fel. Ezt a trükköt még körülbelül kétszer tudom eljátszani, utána kifulladok.
Az elkövetkezendő órákban minden akrobatikatudásomat és ügyességemet bevetettem, de csak nem boldogultam. Egyszerűen nem találtam gyenge pontot a technikáiban. Ekkor eszembe jutott még valami. Előrerohantam, és egy méterre tőle leszúrtam az egyik pengém. Mágnesessé tettem a kesztyűmet, és ennek segítségével hatalmas erővel löktem el magam a pengémtől. Amikor Yamamoto mellé értem leszúrtam még egyet, és eljátszottam ugyanezt, így a háta mögé kerültem, hihetetlen gyorsan. Megpróbált megfordulni, de ekkor már árammal töltött kesztyűm lecsapott. A hátát céloztam, de ahogy megpördült a mellkasába csapódott a kezem, és sokkoltam. Felkiáltott, és elrepült két métert. Azt hittem kiütöttem, de persze felállt.
-Szép volt. Azt hiszem befejezhetjük, erre nem számítottam. Gratulálok. -mondta. Kezet akartam vele rázni, de a jobb kezem nem volt hajlandó mozogni, és hihetetlenül fájt. Úgy látszik, hogy ez az irány változtatgatás megviselte a kezemet.
-Boccs, de nem mozog. -mondtam összeszorított fogakkal, a szemeben könnyek gyűltek. Előreléptem, de a fájdalom szó szerint levett a lábamról, és Yamamoto karjai közé estem. Az illata az utolsó amire emlékszek, mielőtt elsötétült volna a világ.
A gyengélkedőn ébredtem, begipszelt kézzel és vállal.
-Mi történt? -kérdeztem az orvost. Dr Shamal megfordult, és így szólt:
-Semmiség aranyom, csak ripityára törted a kezed. Légy szíves használd máskor is ezt a technikát, imádom amikor fiatal lányok két napig fekszenek az egyik ágyban. Olyan aranyosak.
-Két napig? -kérdeztem leesett állal.
-Igen.
-Voooooooooi! Hallom Ragno, sikerült bemosnod egyet Takeshinek! -lépett be Squalo.
-I-igen sempai.
-Szép munka! Tudtam, hogy van tehetséged a dologhoz. De én a helyedben jobban vigyáznék a kezemre. Még egy év és akár Varia tag is lehetsz. Na persze ahhoz az kell, hogy ne itt lazsálj, hanem menj ki, és rúgj szét néhány nagymenő segget.
-I-igenis kapitány. -mondtam, és éreztem, hogy elpirulok. Ő volt az egyetlen ember, aki képes volt előhozni belőlem a lányt.
-Helyes. Na akkor én léptem is. Majd benézek. Ha jó leszel egyszer edzhetünk együtt! -és távozott.
Shamal két hónap múlva levette a kötést, és a karom a régi volt. Mit tanultam? Hogy sose kísérletezzek új technikával harc közben. Vagy csak nagyon ritkán.