hado

szombat
Utálom a szombatot. Mindenki örül a szombatoknak, mert mennyire jó már, hétvége meg minden. Mindenki otthon unatkozik, vagy az utcán és éttermekben tolong, aminek hála kétszer akkora a tömeg mindenütt. És mindenki utálja a hétfőt. Mondván, hogy mennyire szar, kezdődik a hét, és mehetünk dolgozni. Én a hétfőket szeretem igazán. Kevés az ember az utcákon. Nyugodtan dolgozhatok. Kevesebb a rendőr, mert kevesebben vannak az utcákon.
Alapból egy maffiózónak nincs választása mikor dolgozik. Akkor megy, ha parancsa van. Így volt ez ma is. Naná, hogy szombat van.
Reggel lemegyek a postaládához, és köszönök közben az új szomszédomnak. Egy tizennyolc éves szőke csaj, elég formás. Európai, méghozzá osztrák. Néha megbámul. Lehet, hogy majd kezdek vele valamit. Na persze semmi komoly, de játékszernek jó. Na igen, ez a másik amit megtanultam az élettől: ne köss erős kapcsolatokat! Ha valakihez vonzódsz azt nehezebb kinyírni, ha parancsba kapod. Szóval ott tartottam, hogy lemegyek a postaládához. Elrebegek egy fohászt a senkihez (nem vagyok hívő), majd kinyitom a ládát. Na persze, hogy van benne egy levél. Nem értem, hogy Dino minek írogat, ha egyszer van telóm is. Mondjuk így hivatalosabb.
Felmegyek, átkozódva nyitom ki a levelet.

Szia Hado!

Tokyo-ban egy yakuza nekiállt védelmi pénzt szedni, és ez nem tetszik, jelezni kell, hogy nem csinálhatják ezt ott, ahol van emberünk. És ez az ember te vagy, szal el kéne menned, megszerezni a begyűjtött pénzt, és otthagyni a mellékelt jelet. A pénz a tied lehet.
Üdvözöl: Dino
Csak ennyi, röviden, világosan. Annyira tipikus volt Dino-ra. A borítékban volt egy fémlap is, rajta a családunk jele. Na persze ha csak meg kéne ölni néhány arcot az nem lenne para, de... valahogy ki kell derítenem, hogy hol szedik a pénzt, mert Tokyo elég nagy. És mindezt gyorsan, mert lehet, hogy előbb-utóbb mást is zavarni fog. És akkor nem az enyém a zsé. Pedig az eléggé rám férne. Még jó, hogy ilyen esetekre is felkészültem, és megvannak a kapcsolataim a városban. Vettem a motyómat (azaz felcsatoltam a kamákat és eltettem a stukikat), és elindultam. Még le se értem, és fordultam vissza, mert eszembe jutott, hogy ilyenkor jobb „speciális” felszerelést venni. Ez a felszerelés egy ingből állt, aminek a két karjára, és a mellkasára kicsiben, a hátára nagyban ráhímezték a Chiavarone család címerét. Ez tökéletes a kisebb bűnözők és yakuzák megfélemlítésére. Erre egy bőrdzsekit húztam, hogy ne látszódjon amíg nem akarom.
Először egy hentesüzletbe mentem, ami valójában egy yakuza által vezetett fegyverkereskedelem volt. Bementem, a pultos rám nézett.
-Mivel segíthetek?
-Egy kis nyelvvel. -meglepődött, nem értette a poént.
-Marhanyelvvel?
-Hát... az az önkritikádtól függ. -mondtam, és ugrottam. Meglepődni sem volt ideje, már a földön feküdt, és meg a mellkasán térdeltem, miközben az őtőle vásárolt pisztolyokat szegeztem a mellkasának.
-Azt hiszem értem. -mondta.
-Tudod lába kell a hírnek, hogy egy yakuza pénzt gyűjt Tokyóban. Nem tudsz valamit róla?
-Mi van?
-Figyu, ti vagytok a legnagyobb a városban, szal ti vasszeg tudtok róla. Na köpd ki, ki csinálja?
-Nem tudom... a főnökkel kéne beszélned.
-És nem hallottál pletykákat sem?
-Hát... éppenséggel de. Van egy yakuza akik állítólag nagyon erősködnek, és mindenféle újításokat vesznek. Ehhez könnyen kellhet a pénz. De ha ez igaz akkor hagyd, hogy mi vegyük kézbe. Sokkal biztonságosabb lenne neked.
-Mert? Egyetlen yakuza sem használ gyűrűket vagy dobozokat, úgyhogy én is tudom őket kezelni.
-Attól még, mint már említetted, mi vagyunk a legnagyobbak a városban.
-Nem-nem. Ti vagytok a legnagyobb yakuza. De bármelyik maffia messze felettetek áll. És ugye nem akarsz ujjat húzni a harmadik legerősebbel?
-Nem, isten óvjon. Na jó, menj.
-Hová viszik az árut?
-Általában a raktárnegyedben szokták lebonyolítani ezeket. A 23CF-ben.
-Köszi. -mondtam, és felálltam. Kimentem az ajtón, majd metróra szálltam. A metrón a szokásos tömegnyomor volt, de sikerült üléshez jutnom. Résnyire hunytam a szemem, és úgy bámultam a tömeget. Egy idős hölgy feltűnően a közelembe jött, hogy átadjam neki a helyem, de le se szartam. Egy darabig némán pöffeszkedett, majd így szólt:
-Maga is jól nevelt fiacskám. -kinyitottam az egyik szemem teljesen, ránéztem, majd újra lehunytam. Na persze ezen még jobban felhúzta magát.- Nem hallotta, magához beszélek?!
-De igen, hölgyem, de úgy tudtam először köszönni illik, ha már a jól neveltségnél tartunk. -mondtam mosolyogva.- egyébként meg a helyében nem üvöltöznék, mert tizenhét módon tudnám úgy mozgás és beszéd képtelenné tenni, hogy a többieknek természetesnek tűnjön az egész.
Erre nem tudott mit mondani, és állva maradt. Pár megálló után leszállt. Én még mentem egy órácskát, majd megérkeztem.
A raktárnegyed hatalmas raktárakból áll. Hivatalosan itt nincs élet, de valójában itt van a társadalom legalja. Hontalanok, csempészek, zsebmetszők, piti gyilkosok, tolvajok, betörők. Ja és a kisebb yakuzák. Alig léptem be, a sötét épületekből, zugokból máris a tekintetek kereszttüzébe kerültem. A dzsekit már korábban levettem, és elrejtettem. Az ingem megtette a célját. Bár valószínűleg vérfürdőt kellett volna rendeznem, mire a raktárig érek, most majdnem mindenki nagy ívben elkerült. De csak majdnem.
Az egyik sikátorból öt fickó lépett elő, és elállták az utamat. Fekete öltönyt viseltek, és napszemüveget. Az öltönyre egy vipera volt hímezve. A viperák egy új yakuza csoport volt, de az utóbbi időben tényleg egyre több jelentésben vettek részt. És most ez is.
-Semmi keresnivalód itt. Ez a mi területünk. -mondta a középső fazon.
-Úgy gondolod?Nos, Dino szerint nektek nincs itt semmi keresnivalótok, és rothadtul el kéne tűnnötök innen, mielőtt balhé lesz.
-Ó, de mi szeretjük a balhét. -mondta, és elővett egy rugóskést. A bal oldali egy láncot vett elő, a harmadik pedig küzdőállást vett fel.
Elő se vettem a kamáimat, hadd gyakoroljak egy kicsit anélkül. Beljebb feltehetően többen lesznek, gyakorolhatom majd a kamaharcot eleget. De nem árt fegyvertelen küzdelmet tanulni fegyveresek ellen, és ennek mind Fong mester, mind a judó illetve karateoktatóm csak az elméletét tudta megtanítani. Lazán álltam, hogy ne tudják milyen stílust használok. Bár nem is igazán volt stílusom, mert a különböző harctechnikák mozdulatait random csináltam, mikor épp melyikre volt szükség. Az egyszerű ellenfelekkel való harc már rég nem a fejben ment, hanem az ösztönökben.
Először a bal oldali indult meg, a láncot maga mellett pörgetve. Hirtelen felém csapott, de könnyen kikerültem, és egy aprót löktem a kezén, ami hatására a lánc a saját karjára tekeredett fel, és hallhatóan összetörte az orsócsontját. Üvöltött fájdalmában. A láncok a közelharc három részéből kettőre jók: a hosszúközelharcra (amikor az ellenfél körülbelül lándzsatávolságra van), és a középközelharcra (amikor az ellenfél kardtávolságra van. A szuperközelharc (amikor test a testnek feszül, gyakran akár a vállak, vagy az egész test érintkezik) még egy mesternek is nehezére esik, nem hogy egy ilyen kezdőnek. A láncok ugyanis pörögnek, és nagyon nehéz úgy mozgatni ilyen közelre, hogy a használó ne kerüljön az útjába.
A hátam mögül lépéseket hallottam, majd az öltöny súrlódását. Leguggoltam, és megpördültem. Ellenfelem ütése felettem zúgott el, én pedig villámgyorsan, guggolásból állonrúgtam.
-Első lecke. -mondtam unott hangon.- Csak olyan ruhát viselj, pláne ha orv támadsz, ami nem hallatszik.
Ellenfelem a hátára érkezett, de már rajtam is volt a késes. Felém döfött, ami elől persze könnyen kitértem, és vissza rántotta a karját, mielőtt elkaptam volna. Na, ez meglepett, nem gondoltam, hogy van köztük aki úgy-ahogy tud harcolni.
Átdobta a kést a balba, és újra szúrt. Megint kitértem, és a feje felé ütöttem bal kézzel. Lehajolt, és már a jobb keze száguldott a hasam felé. Túl gyors volt, nem láttam, hogy van e benne kés, és nem engedhettem meg, hogy megsérüljek. Így hát hátraugrottam, és átkoztam magam, hogy nem figyeltem jobban. Elkövettem azt a hibát, hogy lenéztem őket. Újra támadt, de már komolyan vettem. Elkaptam a karját, megcsavartam, és elejtette a kést. Megpördült a keze körül, és a fejemre rúgott. Félrehúztam a fejem, és a érkező gyomrába térdeltem. Vért köhögött fel, és megroggyant. A hátam mögött a lánc csörrenését hallottam, ahogy láncos újra nekem rontott. Megragadtam a késest, megpördültem, és magam elé tartottam pajzsnak. Ellenfelem túl kezdő volt, a lánc társa nyakára tekeredett, és kitörte a nyakát. Előreugrottam, kezem a torkának csapódott, és holtan rogyott össze. A pusztakezes épp állt volna fel, de meguntam a dolgot, ez még edzésnek is kevés volt. Előkaptam az egyik pisztolyom, amikre előzőleg gondosan felszereltem a hangtompítót, és agyonlőttem.
Továbbmentem, senki se mert az utamba állni. Végre odaértem az épülethez. A rozsdás zsanérok hangosan csikorogtak amikor benyitottam. Bent vagy húsz ember ült egy asztalnál, és pénzt számolgattak egy aktatáskában. Nem hallottam mennyi volt náluk. A tököm tele volt, és utáltam a szombatot. Nem akartam vacakolni, előkaptam a pisztolyaimat, és beléjük ürítettem a tárakat. Hatan maradtak. Gondoltam először, de újabb emberek léptek be, és végül tizenhatan lettek. Elővettem a kamákat, és ők is nekikészülődtek. Legtöbbjüknél kard volt, egynél boxer, és háromnál nuncsaku. Ja és volt egy, aki pisztolyt szegezett rám. Sőt, még a ravaszt is meghúzta. Félreugrottam, a lövedék súrolta az arcomat. Az egyik kamámat lemásoltam öt példányba, és elhajítottam őket. Egy ellenfél sajnos kitért, de négyen, köztük a pisztolyos és egy nuncsakus, holtan rogyott össze. Kamáimba lángot vezettem, majd nekilendültem. A yakuza tagok tehetetlenek voltak, ahogy ördögi vigyorral az arcomon egyszerre szeltem ketté a kardjukat és őket. Na igen, ez van, ha az ellenfél képtelen lángokat használni. Játszi könnyedséggel tértem ki előlük, alig egy-két karcolást szerezve. A feladat tényleg nem volt nehezebb mint eltaposni néhány hangyát.
Öt perc alatt az egész terem padlóját vér és hullaszőnyeg borította. Odamentem az aktatáskához, becsuktam, és hazamentem.
Amint hazaértem felhívtam Dino-t:
-Vége.

TÁJÉKOZTATOM A KEDVES OLVASÓKAT, HOGY A KÖVETKEZŐ CIKK ENYHE SZEXUALITÁST TARTALMAZ (MEZTELEN NŐ DERÉKFÖLÖTTI LEÍRÁSA) , AMELY A KICSIK FEJLŐDÉSÉRE KÁROS LEHET! EZEKET A RÉSZEKET PIROSSAL KIEMELEM, KÉRETIK NEM MEGNÉZNI, AMENNYIBEN ÚGY GONDOLJA, HOGY ÖNNEK NEM TENNE JÓT!

A 2 nem mindig jobb mint 1
Az első dolog ami eljutott a tudatomig amikor felkeltem, az a kellemes virágillat volt. Na mármost nálam sosincs virág. A következő az volt, hogy valaki a karjaim közt fekszik. Így első tapintásra egy nő. És mintha nem lenne rajta ruha. A harmadik pedig a másnaposságot kísérő fejfájás volt.
Kinyitom a szemem, és egy idegen szobában ébredek. Na igen, ez megmagyarázza az illatot. És a lányt is. A redőnyön enyhén besüt a nap, hál' isten nem vág a szemembe. A lány teste enyhe fényben fürdik, de így is felismerem. A szomszéd lány. És tényleg nem volt rajta ruha, a lepedő épp eltakarta ágyékát. Karcsú volt, és hófehér bőrű. Mellei teltek voltak, és feszesek. Fel-le emelkedtek ahogy szuszogott. Egyik bimbójára rászállt egy porszem, és ott lebegett, mintha nem tudná eldönteni, hogy továbbmenjen-e, vagy ott maradjon, s adózzon a szépségnek.
Lassan villantak be a tegnap este emlékei. A neve... Liselotte. Este összefutottunk a lépcsőházban, és áthívott italozni. A szake hamar a fejünkbe szállt. Szagok, ízek villantak be. A nyelvéé... a bőréé... és egyéb testrészeié. Érzések, ahogy a keze végigsimít rajtam... Na, ennyi elég is volt, hogy tudjam mi történt. Felültem, és menni készültem, de ő is felébredt. Felült, láthatóan nem zavarta meztelensége, se az enyém. Megsimított, majd megcsókolt. Olyan volt, mintha egy szexporszívóval csókolóznék. Teljesen magával ragadt, és visszahanyatlottam az ágyba.
Másfél óra múlva jutottam át a szobámba, s minden porcikám újabb menetért kiáltott. Teljesen megbabonázott, ami elég nagy baj volt, mert nem akartam komoly kapcsolatot. A komoly kapcsolat gyengeség, könnyen kihasználható.
Lementem a postaládához (közben persze nem álltam meg, hogy megcsókoljam és majdnem megint az ágyában kötöttünk ki), és kivettem a leveleket. Felmentem, és bementem a szobámba.
Na persze megint volt egy Dinotól.

Szervusz Hado,

Egy ügynökünk Japánba érkezett, mert az egyik yakuzától egy csomagot várunk, és csak őneki hajlandóak átadni.. Arra kérnélek, hogy szállásold el nálad egy napig. 12 órakor érkezik meg a reptérre.

Előre is kösz: Dino
Felkaptam a pisztolyaimat, és lementem. Épp akkor értem be, amikor leszállt gépe. Bármikor felismerem Dino magángépeit. Öt perc múlva már jött is. Egyetlen baj volt. Az illető lány volt, és kínai. Hogy a fenébe fogom én ezt kimagyarázni Lise-nek? „VÁÁÁÁ! Álljon meg a menet Hado! Miért érdekel téged az a csitri? Megtömted, leléptél. Kész.” De hiába győzködtem magam, nem tudtam száműzni lelki szemeim elől a dühös képét, ahogy egy másik lányt viszek fel hozzám.
A lányt Xin-nek hívták, kínai volt. Korábban annak a yakuzának dolgozott, akitől most a cuccot kell átvennie. De ez nem igazán érdekelt. Úgy döntöttem, hogy először hazamegyünk. Egész úton csendben voltam, és ő se próbált beszélgetni. Már majdnem hazaértünk, amikor megszólaltam:
-Lehetőleg próbálj rendesen, és nem feltűnően viselkedni. A szomszéd lánnyal kapcsolatom van, ha kérdezi, hogy mit keresel itt, akkor megmondod az igazat. Azaz, hogy üzleti ügyben jöttél, ugyanannál a multinacionális cégnek dolgozunk, és a főnök nem akart neked hotelt fizetni. Ennyit, nem többet. A lakásom elég szerény, és a legkisebb zaj i hallatszik, úgyhogy lehetőleg maradj csendben, mert nem szeretem a hangos embereket. Köszi. -mosolyogtam rá. Bólintott, láthatólag nem érdekelte, hogy milyen körülmények fogadják. Az öltözete tökéletesen illett modorához. Öltöny és nadrág, fehér inggel és nyakkendővel. Ja és persze egy napszemüveg. Tökéletes, merev, érzelemmentes maffiózó, akit csak a parancsok irányítanak, azok nélkül semmire sem képes. Egy robot.
Felmentünk, Lise persze kint várt, és nem tetszett neki a dolog. De amikor elmagyaráztam neki a helyzetet megnyugodott. Bevezettem Xint a lakásba. Arca tökéletesen érzelemmentes volt, pedig nyilván nem tetszett neki a rendetlenség. Megmutattam az ágyát, és a fürdőszobát.
-A nap maradék részében azt csinálsz amit akarsz. -mondtam, és átmentem újdonsült barátnőmhöz. Megcsókoltam, megöleltük egymást. Kezemet szép lassan a melleire vitte. Percek múlva kibontakoztunk az ölelésből. Rámosolyogtam, és újra megcsókoltam. Majd, baromi halkan, csak ennyit suttogtam a fülébe:
-Szeretlek. -azonnal megdermedt. Rám nézett, láthatóan nem tudta, mit mondjon. Végül megcsókolt, és az ágyába mentünk.
Napnyugtakor ébredtem, vele a karjaim között. Ő is felkelt, megvacsoráztunk, majd filmet néztünk. A vacsora sushi volt, amit nagyon szeretek, sörrel. Sushi, sör, nő. Minden megvan ami kellett egy tökéletes estéhez.
Filmnézés közben a vállamra dőlt. A szokásos szerelmes, nyálas szarok egyikét néztük. A film ráébresztett, hogy Lise azt sem tudja, hogy maffiának dolgozok! És ha megtudja... lehet hogy kidob mert gyilkos vagyok? Méghozzá hidegvérű. Képes lenne szeretni valakit, aki ennyire ellentétes vele? Ráadásul ő éppen rezidensképzésen van... pont a halál ellen harcol, erre meg é ölöm az embereket? Elhatároztam, hogy sosem tudhatja meg.
Na igen, sose tégy ilyen elhatározást. Mert sose jön össze. A lehető legrövidebb időn belül lebuksz. Ez nálam öt perccel később kezdődött. Egész pontosan akkor, amikor egy Millefiore-s ránk törte az ajtót. Lise felsikoltott, megijedt a lángoló kardos csávótól. Én azonnal felpattantam, átugrottam a kanapén, és közben lángokat vezettem a kesztyűmbe. Előreugrottam, kitértem a kama elől, és gégén vágtam a csávót. Reccsent egyet a nyaka, és holtan dőlt el. Ránéztem Lise-re, aki a sokktól kővé dermedve guggolt a sarokban. Reméltem, hogy nem gyűlöl meg, de első a mi életünk, utána pedig a munka, ami szerint Xinnek át kell vennie egy csomagot. Amit eléggé megakadályozna, ha meghalna. Szal meg kell mentenem. Kirohantam a folyosóra. Két tag azonnal felém fordult, és támadtak. A szűk folyosón azonban fegyverük beakadt a falba, úgyhogy egy-egy ütéssel mindkettőt örök álomra kényszerítettem. Ez van. Bementem a lakásomba, ahol Xint láttam, ahogy épp a saját pisztolyaimat fogja rám.
-Nyugi, én vagyok az. -mondtam. Meghúzta a ravaszt, reagálni sem volt időm. Egy pillanatig azt hittem, hogy áruló, de a golyó a fejem mellett suhant el, és a mögém lopakodó Millefiorésba csapódott.
-Kössz. El kell tűnnünk. -mondta.
-Ja. Szólok Lise-nek.
-Mi van? Nincs idő a kis barátnődre!
-Márpedig muszáj lesz szakítanunk. Különben meghal.
Na igen, ezért ne járj olyannal, aki nem tudja magát megvédeni. Könnyen ellened fordíthatják. Felcsatoltam a fegyvereimet, majd bementem hozzá. Még mindig a sarokban nyöszörgött.
-Figyelj Lise, velem kell jönnöd, különben megölnek. Ígérem holnap mindent elmagyarázok neked. -nem felelt, és ezt beleegyezésnek vettem. Felkaptam, és levittem magammal.
-És most merre? -kérdezte Xin.
-Hívd fel a haverjaid, hátha korábban le tudjátok rendezni a találkát. -megtette, és a yakuza belement, hogy reggel nyolckor találkozzon velük.
-Reggel hétkor megkapod a pénzed, és nem tartozol felelősséggel értem. -mondta. Bólintottam. Minél hamarabb, annál jobb.
-Irány a dojo. -mondtam. Lise lassan jött mellettem, a kezemet szorítva. Két órába telt mire odaértünk. A mesterem már régóta aludt, de beengedett minket. Reggel hétig éberen ültünk a sötétben, egy-egy csésze zöld tea fölött. Nem beszéltünk, Lise csendben sírdogált. Én némán átkaroltam, így ért minket a reggel. Hétkor Xin felállt, átadott egy bőröndöt, majd távozott. Reméltem, hogy soha többé nem látom.
Már csak egy feladatom volt. Elmagyarázni Lisenek ezt az egészet.