hado

Elnézett óra

Mostanában nem volt túl sok pénzem, így úgy döntöttem ideje egy kis munka után nézni. Odaültem az íróasztalomhoz, és felcsaptam a laptopot. A jó öreg apple egy pöccintésre indult, alig zümmögött. Amikor bebootolt a gép felmentem a netre, és munkát kerestem. Rament szürcsölgetve görgettem le az oldalakat, de semmit nem találtam.
-Rendőrtitkár... eladó... takarító... különtanár... még egy eladó... titkár... biztonsági őr. Hmm az egész tűrhető, de majd legközelebb. Most nem akarok bunyózni... Házhoz szállítás... Falfestő... Technikus... zöldségárus... szerelő... programozó... vízvezeték szerelő... villanyszerelő... fiszfaszszerelő... -negyed óráig böngésztem, de semmi érdekeset nem találtam, így végül le x-eltem az egészet a fenébe. Kikapcsoltam, majd lecsuktam az előlapot.
-Na, most mi a fenéhez kezdjek? -gondolkodtam hangosan.- Mindenképp kéne valami zseton, hogy az edzéseket tudjam pénzelni... Apropó edzés! -az órámra pillantottam, és ijedten vettem észre, hogy késésben vagyok. Felpattantam, és kirobogtam a lépcsőházba. Az idős nénik ott volt, de gyorsan úgy tett, mintha nem venne észre. Amióta hazajöttem véresen nem áll szóba velem, mintha félne. „Bolond nő, nem tud semmit” -gondoltam magamban. Kulcsrazártam az ajtót, majd lerobogtam a lépcsőn, menet közben zsebrevágva a kulcsot.
Futottam a dojóig, legalább bemelegedtem valamennyire, és amúgy is késésben voltam. Végül tíz perccel hamarabb értem oda így bementem átöltözni. Az edzőm nagyon meglepődött amikor meglátott, amit nem igazán értettem.
-Hát te mit keresel itt Hado?
-Jöttem edzésre? Miért? -hatalmasat nevetett. Soha nem láttam ilyen jót nevetni eddog, úgyhogy eléggé meglepődtem. Elég kínos volt a helyzet. Majd, miután abbahagyta a nevetés, könnyeit törölgetve odafordult:
-Jajj fiam. Először is elnézted az órádat. Ráadásul a legjobbkor, mert még óraátállítás is volt. Úgyhogy kicsit több mint két órával az edzésed előtt vagy itt. Most lesznek majd a fiatalabbak. Apropó, -komolyodott el- elég sokan vagyunk mostanában, és a múltkori harcunknál meghúztam a lábam. Ráadásul egyre inkább úgy érzem, hogy kiöregszem. Nem akarod tartani ennek a korosztálynak az edzéseit amikor ráérsz? Persze fizetnék érte. -az a harcunk volt a harmadik alkalom amikor nyertem ellene karatéban. Egyszer kétszer, amikor mindketten ráértünk, ki-ki ruccantunk egy erdőbe úgy igazán harcolni. Persze csak puszta kézzel gyakorlókesztyűben, lángok nélkül, nehogy megöljük egymást. Ezeknél az alkalmaknál minden trükköt, harctechnikát, és stílust lehetett használni. Tekintve, hogy Fong mesternek hála kicsit több mint tz harcművészetet űzök feketeöves szinten ezeket rendszerint én nyertem. Emellett Fong, a kung-fu részeként, megtanította a kasza, a kard, a lándzsa, és a bot harcok is haladó szintig. De csak karatéban? Elég kevés esélyem volt az öreg ellen. Még Chuck Norrist is alázta volna.
-De természetesen. -feleltem, és hálát adtam az égnek. Hihetetlen mázlim volt. Nemhogy elpazaroltam volna két órát, hanem munkát kapok? Mennyire jó már?
Na persze az edzés elég hamar meggyőzött, hogy nincs akkora szerencsém. A kis tökik közt a legidősebb tizenöt volt a legidősebb, és kilenc a legfiatalabb.
-Sziasztok. -kezdtem az edzést.- Hado vagyok, a sensei megkért, hogy tartsak nektek edzést, mivel már abban a korban van, amikor megterhelő neki ennyi edzést tartani. A mait mindenképp én tartom, de lehet hogy a közeljövőben többet is fogok. -a kicsik semmit sem reagáltak, néhány nagyobb gyerek feszengve meghajolt, és mormogott vmi köszönést az orra alatt. Erre a kicsik is észbe kaptak, és kisebb-nagyobb időközökkel meghajoltak.
Bemelegítéssel kezdtünk.
-Jólvan, fussatok nekem hat kört a terem szélén. -röhejes felaadat volt, semmi ahhoz a másfél kilóméterhez amit idefel megtettem. És abban ki se fáradtam.
Hamar rájöttem, hogy elég nagy probléma a nagy korkülönbség. Én sose edzettem teljesen a csoporttal, így nem vettem észre, hogy ez nálunk is fellép, pedig ott volt. Olyan háromszáz méter lehetett, de a kicsik belefáradtak, a nagyok meg lenéző pillantással illettek, mintha azt kérdeznék: -Te most viccelsz?
-Emelje fel a kezét aki elfáradt! -a kicsik maradéktalanul felemelték.- Jó akkor a maradék még két kör.
-Mivan? Nemá... akkor inkább elfáradtam... -hallatszódott a sorokból. Nem értettem minek jönnek ide, ha nem akarnak lefáradni,, de egye fene.
-Jó, akkor csak az aki dolgozni akar. -senki se mozdult, éreztem, hogy elvörösödök. -Akkor egy kis bokakörzés. -megvártam amíg megcsinálják.- jó akkor most térdkörzés... ki... be... oké elég. Csipőkörzés... derékkörzés... fejkörzés... alaposan, nem ellazsálni... úgy. Akkor most egy kis váltott karkörzés előre... hátra... ellentétesen... másik ellentétesen... úgy. Akkor most egy kis páros karkörzés ugárálás közben... hé, ugrálj is!... jó, akkor most hátra ugyanez... rendesen dolgozz... jó akkor csuklókörzés... Jó, akkor harminc darab fekvő... Köszönöm.
-Jó... akkor... mi volt az utolsó technika amit vettetek? -megmondták. A kanizashi volt, egy olyan rúgás, amit egy előrelépéssel kell nyitni, majd az ember megpördül a sarkán, és a másik lábával oldalról hatalmas erővel rúg. Az ellenfél alapból nem számít erre, mert egy hinatara-t vár, ami egy előrelépés, és szimpla, egyenes rúgás.
-Jó, akkor álljatok sorba, sorra gyertek ki, és mutassatok be rajtam egy jobblábasat.
-Nem kell védőfelszerelés? -aggodalmaskodott az egyik kicsi.
-Miért neked fáj ha eltalálsz? -kérdeztem.
-Nem.
-Akkor nem. Na gyertek. -sorra kijöttek, és kisebb nagyobb hibákkal megcsinálták. Én nem védekeztem, a rúgások sorra oldalba találtak. De annyira hozzászoktam már a verekedéshez a mesterrel, hogy ezek a rúgások egy szúnyogcsípéssel voltk egyenlőek.
-Jó, akkor most megtanuljátok a védekezést. Ez az alapmozdulat. -mutattam ahogy a két alkar x-et formál, és kiteszem oldalra.- Gondolom mindenki látja, hogy azonnali enneltámadás indítható, és hogy maga a mozdulat sem bonyolult. Akkor most közösen megcsináljuk ezt ötször.
-Ich! Ni! San! Shi! Go! Köszönöm, elég. Namármost jogos a kérdés, hogy ha ilyen könnyű kivédeni, akkor minek tanultátok meg a rúgást? A probláma az, hogy nem lehet előre eldönteni, hogy melyik jön. Vegyetek fel védőfelszerelést, álljatok párba. Az egyikötök véd, a másikotok támad. Öt után cseréltek. A támadó vagy kanizashival, vagy hinatarával támad, a védő próbál védeni. Hajrá. -egyketten belekezdtek, de a terem fele állandóan lazsált. Ha jobbra fordultam bal oldalt lazsáltak, ha balra akkor a jobb oldalon.Sehogy se tudtam rendet teremteni. Ezekután talajgyakorlatok jöttek, hasonló eredménnyel. Az edzések aznap végig így teltek, a végére jobban elfáradtam mint ők.
Edzés végén odajött a sensei.
-Na milyen volt?
-Tudja sensei pénzszűkében voltam, de most azt hiszem, hogy inkább keresek valami mást.
-Bölcsen teszed. Nagyszerű harcos vagy, de a gyerekekhez nem értesz. Na mindegy, jön a te edzésed. Mosd meg az arcod aztán gyere.