Raito Mori

Név: Raito Mori
Nem: Férfi
Életkor: 18
Láng: Nap
Egyéni Fegyver: Szegecses boxer
Család:-

Jellem: Imád gondolkodni a semmin. Kissé naív és mindenkiben a jót keresi, habár előítéletes. Hazudni nem szeret és azt sem szereti ha neki hazudnak. Szeret segíteni másokon, kivéve ha az illetőt nem bírja. Ha valakit még is nagyon megszeretne, a haláláig védené. Nem függeni senkitől ez a mottója. Hangulatember. Ha jó kedve van nem tudja befogni a száját és mindenről tud beszélni órákig, ilyenkor még vicces is. Volt olyan, hogy egy küldetést nem tudtak végrehajtani -amikor néhányan elmentek a város egyik kocsmájába valami piti ügy miatt-, mert annyira nevettek az oda úton magát előadó Raitón, hogy nem bírták abbahagyni a nevetést. Még a fegyver is rázkódott a kezükben a visszafolytott röhögéstől, majd valaki nem bírta tovább és szó szerint mindenki fetrengett a földön a hasukat fogva. Perverz, és van, hogy olyanokat mond faarcal, hogy te a köldöködik pirulsz. Szeret mosolyogni. A nap is szebben ragyog, ha nevet -a szemei ilyenkor ugyan úgy nevetnek és csillognak-.Ha rossz a kedve hallgatag, magának való és komoly de szerencsére ez van kevesebbszer.

Kinézet: Sötét barna haj, ami ez egyik oldalt tüsire van vágatva, barna szemek. Szálkás izomzat. Szereti a bőr cuccokat és a szegecseket de divatosan öltözködik.
A kinézetére kínosan ügyel, órákig készül a fürdőben, és minden második pillanatban a haját birizgálja, hogy biztosan úgy áll-e, ahogy az ő akarja. Ki van lövetve a füle(mind a kettő) de mindig másik fülbevaló tetszik meg neki.

Felszerelés: Telefon, fülhallgató, min. három doboz cigi(öngyújtó), pénztárca, hamis iratok, tükör és körömreszelő



Egy szép kis családi házban éltem egykeként a szüleimmel. Apukám építészmérnök anyukám meg fodrász volt. Mind a ketten hihetetlenül kedvesek voltak és a legjobb szülők, akiket az ember csak magának tudhatott. Anyával tudtam megbeszélni mindent, de ha nevetni akartam csak oda kellet mennem Apához.
Az iskolában én voltam az osztály sőt talán az évfolyam üde színfoltja és ezt minden fellengzés nélkül állíthatom! Mindig vidáman és nevetgélve sétáltunk szünetben a folyosókat róva a barátaimmal. Persze nem hiányoztak az ugratások a csipkelődések sem. Szerettem a magyar órákat, mivel imádok olvasni. Mindig szívesen ültem például a könyvtárban zárásig egy jó könyvet bújva. De rövid időn bellül minden megváltozott
Tíz évesen keveredtem bele először egy nagyobb verekedésbe, kórházba is jutottam. Persze az elkövetőket nem árultam el sem a szüleimnek sem senki másnak. Erősebb akartam lenni, olyanná akartam válni, aki mindenkit legyőz!
Amikor elmehettem végre a gyógyintézetből két hét után, elég elszántságot gyűjtöttem, ahhoz, hogy megkérdezzem a szüleimet, hogy mit gondolnak a harcművészetekről. Persze ellenezték, mert ők sem hülyék hamar kitalálták, hogy bosszút akarok állni a sérüléseimért. Fél év múlva még csak a kondi terem használatát engedték meg. Akkoriban volt, hogy futni is elkezdtem, reggel és este is. Éppen az esti köreimet tettem, amikor meghallottam egy mondatfoszlányt néhány kigyúrt sráctól. Valami használaton kívüli hangárról beszéltek meg a Street fight nevű versenyről és egy holnap esti időpontról.
Máig emlékszem, ahogy megálltam és ott azonnal kitaláltam az indokot, amiért holnap késni fogok az esti futásról. Muszáj volt megnéznem, itt volt a lehetőség!.
Kicsit korábban érkeztem, mint a nagy tömeg, úgyhogy elől volt helyem. Valami két óra múlva az emberek üvöltésével keresztezve nyerte meg rövid időn bellül a harmadik mérkőzését egy kopasz, izomagyú férfi, akinek gondolom kevesebb esze volt, mint haja.
Ott láttam meg a jövendőbeli Mesteremet az akkor húsz éves Christopher Naokit. Szőkehosszú haja volt -amit lófarokba fogott- és ezüstkék szemei. Nagyon magas , legalább 189 cm, ruhái testre simulóak és feketék voltak. Már akkor elvarázsolt, hát még, amikor bement a ring közepére és kihívta a bajnokot. A küzdelem végén az utolsó támadás előtt, Chris rám nézett, mintha nekem ajánlotta volna a győzelmet és leverte a bajnokot.
Azután a nap után minden héten ott voltam és néztem, ahogy a sama könnyedén legyőzi a kihívóit. A szüleim szépen lassan beletörődtek, hogy elmaradozom otthonról. Megint eltelt fél év, tizenegy éves lettem. Egy év elmúlásával erősebbnek éreztem magam és a mindennapi edzés is sokat segített, az iskolában én lettem a legjobb sportoló. Vettem a bátorságot és odamentem a példaképemhez és megszólítottam. Akkor egy nehéznek bizonyuló küzdelem után ment az öltözőjébe, de megállt rám mosolygott sőt végighallgatot! Elmondtam neki, hogy hogyan keveredtem ide, hogy mennyire csodállom és a tanítványa akarok lenni. A barátai, akikkel ment kiröhögtek de ő nem. Megfogta a karomat és elcipelt egy csendesebb helyre. Elmagyaráztatta velem, hogy miért akarok Street Fightos lenni és beleegyezett, hogy tanít. Persze nem ingyen. Miután végeztem nála csatlakoznom kell a maffiához. Ez volt a megállapodás. Viszont, az akkori tizenegy éves fejemmel nem tudtam felfogni, hogy mit jelent ez. Csak később döbbentem rá, hogy mibe keveredtem. De nagy sikereim voltak és mindenkit legyőztem, igaz nem könnyen. Addigra már nem is érdekeltek az, olyan senkik, mint azok, akik anno megvertek. És még mindig volt mit fejlődnöm. Az edzések nagyon kemények voltak, bemelegítéssel és nyújtással kezdtünk, majd kocogtunk egy kicsit, nagyjából fél órát. A mester házában választottunk a fegyverarzenáljából valamit-közben kiderült, hogy hihetetlenül gazdag-, mindig mást és azokkal harcoltunk. Majd kimentünk a hatalmas kertbe és ott küzdöttünk szabad kézzel. Ez általában addig tartott, amíg az egyikünk kifeküdt. Szabályok persze soha nem voltak, akármilyen piszkos dolgot bevethettünk. Chris, amikor még kicsi voltam csak egy kézzel harcolt ellenem-kezdetben így is hihetetlenül gyorsan legyőzőtt-, majd, amikor úgy gondolta, hogy eléggé erős vagyok már bevetette magát teljesen.Tizenhat évesen fejezte be a tanításom. Meg akarta ünnepelni én meg nem mondhattam ellent egy jó bulinak.
Limuzinnal jött értem, már akkor furcsa érzésem volt az egésszel kapcsolatban de kiszállni már nem tudtam. Öltönyt kellet felvennem és már sejtettem is, hogy ez nem lesz séta galopp. Meg fogok ismerni valami nagy embert a maffiából! Persze izgultam de már éveken keresztül csak azt papolta, hogy hogyan viselkedjek velük szemben, nem volt mitől tartanom...elméletileg.
Talán három óra elteltével pezsgővel a kezünkben oldott hangulatban beszélgettünk a Chiavarone család 10. vezetőjével. A találkozó vége felé ajándékot is kaptam Christől, méghozzá egy teljesen új boxert hosszú szegecsekkel. a 10. mesélt nekem a lángokról, a gyűrűkról és a dobozokról. Elmagyarázta, hogy a gyűrűket két múdon lehet használni:ha közvetlenül használom az erejét, vagy kinyitok vele egy dobozt. A legtöbb gyűrűt támadásra használjuk. Azt mondta, hogy az újonnan kapott boxereimmel tökéletesen fogom tudni használni az erőmet, persze csak, akkor ha megtanulom rendesen.
-Az a lényeg, hogy a fegyver elnyeli a gyűrűk lángjának erejét. A következő lecke a dobozok. Olyan eszközök, amiket a lángok táplálnak. Ha úgy tekintünk a lángokra, mint az elekromosságra, akkor a dobozok az elektromos készülékek. Nagyon sok fajta létezik és sokféleképpen lehet őket használni. Alapesetben egy doboz asszerint viselkedik, hogy mennyi energiát juttattál bele. Ha kifogy a lángokból nem működik tovább. Viszont vannak olyanok, amiket újra lehet aktiválni lánggal, kiengedésük után. Valamint tudomásunk van, olyanokról, amelyek elnyelik az ellenfél lángjait és felerősíti magát. Eddig érted? A dobozoknak és a lángoknak töb fajtájuk van, nézzük a tiéd milyen!
Nos és a legfontosabb dolog jön úgy figyelj! A gyűrű láng fellobbantása. Nos képzeld el, ahogy az elhatározásodat lánggá változtatod.
Kaptam tőle egy gyűrűt és már az étteremben kipróbálhattam, hogy képes vagyok-e, azokra, amiket mondott. Nos a sárga színű, csillogó lángom már a második próbálkozásra fellobbant. A képességem a folytonos regenerálódás és a fizikai erőm akár többszörösére is képes növekedni. Habár a mesteremmel azóta ritkán találkoztam de boldog voltam, hogy egy ilyen jó helyre kerültem. Az edzések viszont nagyon hasonlítottak az eddigiekre, az állóképességem érdekében a "Chrissest" is csináltam de a lángjaim használatában is segítségemre voltak a családom tagjai. Mindig rámért valaki és egy jót verekedtünk. A szábályok, mint mindig: nincsen szabály. Vége akkor volt, ha valamelyik fél feladta vagy kidőlt.
Talán negyed éve teljesítettem küldetéseket a család nevében, amikor jött a hír, hogy a szüleimet megölték. Azt, hogy kik vagy ki volt nem tudni de ha megtalálom megölöm!