Damon Piriolla (Demon)

A Pokol Erdeje 1.rész

Éppen, a szobámban ültem, és szövögettem a tervem a Vongolák ellen, mikor egyszer csak Tsuna magához hivatott.
- Hívtál semmirekellő Tsuna?
- Már megmondtam hogy ne hívj így!
Kiáltott rám.
- Chh. Nyugi nem kell így fel kapni a vizet.
- Akkor most térjünk át a feladatodra. Tudod néhány napja az egyik család tagunk el ment a szabadnapján, egy "A Pokol Erdeje" nevezetű helyre Japánban, mert sokat halott róla és gondolta hogy megnézi még is milyen. Azóta nem halottunk felőle. Szóval szeretném ha ezt meg néznéd.
Ebben a pillanatban észrevette hogy én elaludtam.
- Demon ne aludj már!
Ordított rám.
- Nem, anya én tényleg fiú vagyok...
Mormogtam álmomban.
- Kelj már fel!
Kiabált még hangosabban.
- Csak még 10 percet had.
- Nem, azonnal kelj fel!
Kiáltott rám, mérges hang nemmel.
- Nah, inkább gyere és aludj te is.
- Nah jó, húzás kifele. Kinn vár a repülőgép.
Mondta már megnyugodva, majd egy hatalmasat rúgott a lábamba.
Mikor ki értem, a repülőgép előtt egy teljesen részeg öreg ember állt.
- Várjunk csak... Ez nem az az ember akiről Gray Shadow írt a jelentésében?
Kérdeztem magamban.
- Nah jó, inkább megyek és lefekszem.
Mondtam immáron hangosan. De mikor elindulnék vissza fele egyszer csak Tsuna a fülemnél fogva rángat vissza.
- Jól van na, akkor el megyek.
Mondtam neki közömbösen. El mesélném az utat is, de sajnos az egészet át aludtam. Nem tudom fel tűnt e már valakinek, de az nap eléggé álmos voltam. Tehát mikor oda értünk, a vezető azt hitte hogy elájultam, ezért szájon át próbált lélegeztetni. De sajnos mikor ezt észre vettem már enyhén másnapos voltam. Ezután végre el ment az az őrült onnan, úgy hogy neki indultam az erdőnek. Eléggé furcsa volt oda benn. Olyan nyomasztó érzés fogott el. Kicsit veszély érzésem is volt. Mentem egyre az erdőben, nem tudtam hogy hova menjek, és hogy kit keressek. Egyszer csak, észre vettem hogy egy fekete szőrű medve a hátam mögé osont. Furcsálltam hogy hogy lehet fekete szőre de ezzel nem törődtem, csak egyszerűen azzal hogy le lőjem. Éppen emelném fel a pisztolyom, mikor egyszer csak azt veszem észre hogy a medve előttem van. De mire reagáltam volna a medve egy hatalmasat karmolt belém.
- Mi a franc?
Mondtam. Hirtelen el tűnt a medve. Ekkor már jobban oda figyeltem. Tudtam hogy alattam van, fel ugrottam és felettem volt. Át ölelt és úgy megszorított hogy mozdulni nem tudtam, majd a fejemre ejtett. Gyorsan fel kaptam a fegyvert, és ezúttal időben sikerült reagálnom, és hasba lőni.
Ekkor összeset.
- Győztem.
Mondtam a sebeimet fogva. De Egyszer csak a medve fel állt és a sebe el tűnt, és meg sokszorosódott.
- Ezt meg hogy?
Mondtam. Majd becsuktam a szemem, hogy ne lássam a halálom. De mikor kinyitom, megint az erdő elején vagyok és nem emlékszek semmire. Akkor tehát elindultam befele , és megint megjelent a medve, bár nem emlékeztem rá mi történt deja vum volt. És akkor már tudtam mit kell tennem. Ezúttal előre lőttem, és el találtam a medvét. Aztán meg fel fele, majd mikor fel kelt már tudtam honnan jön elő a többi és gyorsan végeztem velük.
- Te aztán gyorsan tanulsz.
Mondta egy hang. Majd harmadjára is az erdő elejére kerültem. Hatalmas deja vum volt de minél jobban próbáltam vissza emlékezni annál jobban fájt a fejem. Ekkor már tudtam hogy ez egy illúzió.
- Te velem ne szórakozz!
Kiáltottam majd minden erőmet bevetve próbáltam kitörni az illúzióból. És egyszer csak kiderült hogy az a bizonyos erdő nem is erdő, hanem egy nagy fehér épület. De sehol senki. Egyszer csak egy monitor jelent meg a falon, és egy csuklyás alak volt rajta aki a következőt mondta nekem:
- Üdv, Demon. Sokat halottam már rólad, és azokból véve nem gondoltam hogy eljössz megmenteni ezt az embert.
Ekkor megmutatta a kamerába hogy a fickó ott fekszik ájultan.
- De viszont ha meg akarod őt menteni, ahhoz engem kell megtalálnod. De ahhoz hogy engem megtalálj, előbb át kell verekedned magad a csapdáimon. Sok szerencsét hozzá.
Természetesen engem nem érdekelt, az ember akit meg kell mentenem, csak a csuklyás hogy be bizonyítsam neki azt hogy én nem vagyok gyenge, sőt nála sokkal erősebb.
- Ne becsülj le. Inkább majd akkor beszélj így mikor meg talállak, és széjjel zúzlak.
Aztán az egyik sarokban kinyílt egy ajtó, viszont az összes többi becsukódott. Tudtam hogy csak azt az utat tudom követni amit ő ki jelölt, és biztos tele van csapdákkal, de ez nem érdekelt, így hát elindultam. De rögtön mikor beértem az ajtón, be is csukódott mögöttem, és egy kis szobába kerültem ahol el kezdtek a falak közeledni.
- Ez de régi trükk.
Mondtam magabiztosan. Majd bele rúgtam egy hatalmasat a falba, de el törött a lábam.
- Mi a fene?!
Kérdeztem, magamba. Majd a falak még gyorsabban kezdetek el felém jönni.
- Ez egy illúzió? Nem. Azt már észre vettem volna. De akkor meg mi a franc?
Ekkor felálltam, és észre vettem valamit.
Megvagy!
Majd egy hatalmasat, rúgtam a másik lábammal is a falba. Aztán meg mind a két karommal meg ütöttem. Ez a 3 végtagom is eltört, majd hírtele na falak össze csukódtak.
- Na ki van meg?
Mondta kár örvendően.
- Te.
Válaszoltam.
- Mi? Te meg hogy lehetsz még életben? Hiszen a saját szememmel láttam ahogy...Várjunk csak.
Majd fel röhögött egy hatalmasat.
- Elég ügyes illúzió volt. Rögtön az első rúgás után észrevetted, hogy mikor bele rúgsz, a fal egyik oldalán megjelenik egy rés amin kiférsz. A második rúgásnál úgy rúgtál hogy mikor a falhoz ért a lábad egy illúziót hoztál létre, mintha vissza kerülnél a földre, és hála a kamera állásának nem láttam hogy az igazi ki repül a résen, és megissza az ellenszert, amitől a csontjai meggyógyulnak. És azért játszottál tovább, hogy kikerülhess még csapdákat és az sikerült is. Ahogy elnézem rögtön 3 csapdát is kikerültél. Csak hogy engem nem fogsz egy könnyen el kapni.
Ekkor egy hosszú folyosóra érkeztem, aminek a vége mint kiderült 1órányi gyaloglás után, egy zsák utca.
- Remek. Hát ez tényleg annyira poén.
Majd el indultam vissza fele, és ismét 1 óra gyaloglás után elértem a másik végéhez, mire már az is le volt zárva.
- Nem tudtál volna szólni, hogy itt is le van zárva, azért hogy ne gyalogoljak újabb 1 órát?
Mondtam lenézően. Természetesen ekkor már tudtam hogy ez egy újabb csapda. Egyszer csak egy robot kezdettel felém futni a sötétből. Csodálkoztam mert úgy láttam hogy ugyan ez volt a 2.akadálynál is. De aztán mikor ki kerültem, észre vettem hogy a földből mérges skorpiók jöttek ki, pont mint amik a 3.akadálynál lettek volna. Majd mikor felugrottam a földről jutott eszembe hogy a 4.akadály meg a plafonból jövő csápok. És miután onnan is elugrottam, kaptam észbe hogy biztos van egy 5.akadály is. Szerencsére még épp időben sikerült el mozdulnom, a semmiből jövő mérgező nyilak elől.
- Ha mindegyik el talál biztos meghalok.
Gondoltam. De szerencsétlenségemre a bal vállamat el találta az egyik nyíl. Ennek következtében nem tudtam mozgatni azt a karom. Viszont annyi mázlim volt hogy jobb kezes vagyok. Sajnos a csápoknak sikerült a talajra lökniük, viszont mikor onnan elugrottam láttam hogy a robot ökle közelít a fejem felé, hátulról meg a nyilak jönnek, alul a skorpiók vannak, és felül pedig a csápok.
És ekkor eszembe ötlött a megoldás.
- Egész jó akadály, de csak egész jó.
Mondtam. Majd a falra ugrottam ekkor a mérgezett nyíl el találta robotot, de ha ez nem lenne elég egy skorpiót is hozzá vágtam ami megcsípte, de minden estre elugrottam a csápok előtt is, amik ennek következtében át szúrták a robotot, mert lassúk voltak. Aztán össze kuporodtam és a robot egy hatalmasat robbant. Picit megsérültem, de azért még tudtam folytatni az utamat. Igazából először nem tudtam hogy hova menjek, mivel rossz fal lett ki robbantva. Úgy hogy úgy döntöttem elindulok fel fele. Szépen fel ugráltam majd el indultam egyenesen. Egyszer csak egy labirintushoz érek, és ismét megszólal a csuklyás fazon.
- Hehe. Ez a kedvenc részem. A legjobbak is csak idáig tudtak el jutni. Ezen túl még senki sem jutott, tudod akit meg akarsz menteni az is csak idáig jutott el. De ha te túl is jutnál még sok trükk van a tarsolyomban, de nem hiszem hogy ezt túl éled.
- Majd meglátjuk.
Mondtam magabiztosan. Bár abban biztos voltam hogy nehéz lesz itt át jutni. Viszont ennek az elején volt az az ital amitől az ember fel gyógyul.
- És még így sem jutott itt át senki? Biztos kemény menet lesz.
Mondtam majd elindultam befele. És ott olyan dolog várt amire nem számítottam. Nem volt benn semmi. Nagyon csodálkoztam. Nem értettem miért nem jutott még át ott senki, de azért figyeltem mert biztos voltam abba hogy annak jó oka van. Mentem tovább és egyszer csak egy zsák utcához érkeztem. Hirtelen a falból egy bika jött ki.
- Nah jó, én most már nem szórakozok.
Mondtam, majd elővettem a tőrömet, és belé hajítottam, nem lett semmi baja és elkezdte a tört magához húzni, mintha meg enné. Én ezt nem értettem, de egyszer csak meg állt a szívás. Pislogtam egyet és már a bika előttem volt.
- Viszlát, Demon.
Mondta ismét a csuklyás.
- Nem még semminek sincs vége.. sőt a történet még csak most kezdődik!
Kiáltottam magabiztosan. Majd komolyra vettem a dolgokat, és el kezdődött az igazi harc...

Javítva.

A Pokol Erdeje 2.rész

Ekkor elővettem a fegyverem.
- Már késő Demon, már késő. - Mondta a férfi.
Majd a bika teljesen beszippantott. A csuklyás felröhögött kárörvendően. Aztán a bika megrepedt, és darabokra tört.
- Nahát Demon. Eddig te tartod a rekordot. Viszont ezen kívül még négy darab akadállyal kell a labirintusban megküzdened. És ha végeztél a labirintussal... - Mondta majd röhögött.
- Chh. Majd akkor röhögj, mikor kettévágom a fejedet. - Válaszoltam közömbösen, aztán mentem tovább. Jó ideig megint nem történt semmi. Eléggé idegesített, hogy sose jutottam zsákutcába, mert tudtam, hogy biztos oda rejtette a csapdákat. És végre valahára, elértem egy zsákutcába. Az egyetlen kifelé vezető út megszűnt.
- Heh. Tudtam én, hogy a zsákutcába vannak a csapdák. Már vártam, hogy megtaláljam a másodikat. - Mondtam neki hangomban mosolyogva.
Majd amikor véletlenül hozzá értem a falhoz arra eszméltem, hogy valaki elment mellettem, úgy hogy halványan hozzám ért.
- Ki van ott? - Kérdeztem éberen.
- Majd előjössz, ha el kezdem rongálni a falakat. - Mondtam, majd bele ütöttem egyet a falba, és úgy éreztem mintha meg ütöttek volna.
- Várjunk csak. - Ez után el kezdtem a falat nyomkodni, és úgy éreztem mintha fogdostak volna.
- Hát persze a tükör technika. - Mondtam.
- Még csak most jön az igazi megpróbáltatás. - Mondta a kuncogva a férfi. ekkor hirtelen úgy éreztem mintha valaki rajtam állna, és le rogytam a földre, ezután meg azt éreztem hogy valaki fekszik rajtam.
~ A fenébe, ez a rohadék biztos valami módon be kapcsolta a talajt is.
Majd el kezdtek közeledni a falak, meg a plafon is.
- Te mocsadék, te így játszol? Viszont rá jöttem a trükködre. - E 2 mondatom után megfogtam a tőröm, és el vágtam vele a nyakam. Aztán hirtelen felrobbant a plafon és kifojt belőle egy folyadék, ami tulajdon képen úgy nézett ki mint a víz, de onnan tudtam hogy nem az hogy meg gyógyított.
- Ennyire vagy csak képes? Ha igen akkor úgy látszik hogy nyertem. - Mondtam lenézően.
- Figyelj Demon te még semmit sem láttál. - Mondta komoly hangon, majd tovább mentem. Kis idő múlva egy újabb zsákutca.
- Na, ezúttal mi következik? - Mondtam, de tudtam hogy nagyon vigyáznom kell mert ez a fickó kiszámíthatatlan. Egyszer csak a falak tükörré változtak, majd a padló is meg a plafon is. Majd egy szörnyeteg jelent meg előttem, aki le volt takarva a egy fekete takaróval.
- Nos Demon, asszem el jött a halálod ideje. - Mondta a hang majd le vette a lepedőjét, és egy szürke bőrű gennyes undorító valami jelent meg. Őszintén szólva el is hánytam magam de azt nem akarom részletezni.
- Na mi az, végre személyesen is elém tolod a képed? - Kérdeztem.
- Dehogy is! Szerinted ilyen ronda vagyok? Na meg még hogy lehetne ezen kívűl sok trükköm, ha én állnék ott? De mindegy a szemtelenségedért megfizetsz... - Majd el kezdett hangosan nevetni.
...a haláloddal! - Mondta ördögien, majd meg indult felém a szörnyeteg, és kezdetét vette küzdelem. Nagyon gyors volt, és éles karmai voltak amiket a támadásra használt. Én is csak nagyon nehezen tudtam ki kerülni őket.
- Nem is annyira rossz, de még mindig nem elég jó. - Mondtam lenézően.
Majd ismét megszólalt a hang.
- Heh. Hátha ez neked nem elég akkor kaphatsz még.
Majd hirtelen a szörnyeteg el kezdett valami irritáló hangot kiadni amitől fájt a fülem és ha be fogtam még akkor is. Ezért nem tudtam koncentrálni, a harcra. Egyszer csak éreztem hogy felém fut, és sikerült el ugranom viszont a bal kezemen, az újaimat el kapta a körme, és nem éreztem azokat.
~ Megvan! - Gondoltam, majd megindultam felé, nagy nehezen mert a fülem még mindig nagyon fájt a hangtól. Viszont volt egy tervem. Tehát felé indultam, és mikor meg akart karmolni, akkor félre húztam a fejem és a fülemet találta el. Aztán ismét megindultam felé, és most a másik fülemet találta el, így az le zsibbadt és már nem halottam az idegesítő hangot, és tudtam a harcra koncentrálni. Viszont a szörny most gyorsabban nekem ugrott, de a zaj nélkül már ki tudtam kerülni, elővettem a fegyverem, és gyorsan sokszor belelődtem, majd gyorsan át váltottam, a tőrömre, és többször is megvágtam a hasát, majd oda futottam hozzá, és fejen szúrtam. De rájöttem hogy ez rossz ötlet volt mert, ő meg a lábamat, megvágta, ezért a földre estem. A karma a fejem felé közeledett, mikor a tőrömet, szerencsére sikerült úgy dobnom, hogy rátekeredjen, a fejére és a nyakára, majd meghúztam, és szanaszét repültek a véres darabkái.
Viszont még mindig, ott feküdtem, a földön, és gondolkodtam hogy hol lehet, a gyógyvíz. Majd a tőrömmel kiütöttem a falakat, és a plafont is, de sehol semmi.
~ Már csak egy hely van amit nem próbáltam... A padló. - Gondoltam magamba, majd a a tőröm és a fegyverem segítségével is, sikerült nagy nehezen, elpusztítanom a padlót. Aztán le zuhantam egy pocsolyába, és végre lábra tudtam állni.
- Itt az ideje hogy végre tényleg meghalj. Ez az utolsó előtti megpróbáltatás,de csak a labirintusban. Viszont ha ezen valamiféle csoda folytán túl jutsz, az utolsón nem azt garantálom. - Szólalt meg ismét a hang.
- Ide figyelj. Mindig azt mondtad hogy a következőn vagy az az utánin nem fogok át jutni, de eddig sose lett igazad, és megnyugtatlak, nem is lesz.
~ Na jó, belátom, le becsültelek és nem kellett volna, de te se becsülj le engem. - Mondta majd egyszer csak, a víz elkezdett növekedni, és a plafon bezárult.
~ Ez lenne, a negyedik megpróbáltatás? Nem, ahogy őt eddig ismerem, valami még biztos jönni fog. - Mondtam majd el kezdtem gondolkodni, mi fog még jönni. De ezen nem volt sok időm gondolkodni,mert pár perc alatt, a nyakamig ért a víz.
~ A francba most mit csináljak, innen nem lehet ki jutni, a falak, meg a plafon és a talaj is túl kemény. - Gondoltam aggódva. Majd mikor már teljesen a plafonig ért a víz, a vízbe egy szörnyeteg, jött. Egy félig hal, félig ember, szörny. Nekem ugrott, és hasba ütött, amitől ki nyitottam a számat, és ki ment egy kis levegő, de gyorsan becsuktam a szám.
~ A francba, talán tényleg itt a vége. Már 2 perce vagyok a víz alatt, és mindjárt el fogy a levegőm, ráadásul még ez a szörny is itt van, aki elől nem tudok el menekülni. Basszus, most mit tegyek? - Gondoltam magamba, majd a szörny ismét felém jött, és úgy magához szorított mint egy medve, és már nem tudtam becsukni a számat.
~ A csuklyásnak igaza volt, azt hiszem ezzel vége.- De akkor végre meg történt, amire vártam. A szörny el kezdett fuldokolni valamiért, én nagyon csodálkoztam, és a szörny valami furcsa körmöt tett a sajátja helyére. Azzal megkarmolta magát, és már nem fuldokolt, ismét tudott lélegezni.
~ Az kell nekem! - Gondoltam, magamat össze szedve, majd a tőrömet el dobva mikor, el akarta tenni a körmöt rá tekertem óvatosan a tőröm, vagyis úgy dobtam oda, sajnos a köröm még így is szanaszét törött, de egy darabkát sikerült meg mentenem, amivel gyorsan meg vágtam magam, és tudtam lélegezni.
- Akkor kezdődjön, az igazi harc. - Mondtam a szörnynek. Viszont a szörny gyorsan felém úszott, és meg akart támadni de el ugrottam viszont el ejtettem a körmöt. De gyorsan rá lőtte ma fegyveremmel, és sikerült széjjel zúznom, hogy ő se használhassa. Lehet hogy a golyó sokkal lassabb a vízben, de szerencsére még így is sikerült, el pusztítanom a körmöt.
- Most kb ugyan úgy állunk. Úgyhogy kezdődjön a harc! - Mondtam majd a szörny felé úsztam, és megtámadtam. Felé repült a tőröm, de meglepően könnyedén kivédte.
~ Úgy látszik ezzel nem megyek semmire. - Gondoltam magamba.
- Hmm. Úgy látszik nálad használnom kell az igazi erőmet. Vagyis az illúzióimat. - Mondtam, a szörnynek, majd a szörny rám förmedt és megindult felém, mintha lenézne engem, és azt hinné hogy ő sokkal erősebb. Viszont mikor meg akart támadni, egyszer csak eltűntem, és nem tudta hogy hol vagyok.
- Jó kis illúzió mi? És az a legjobb benne hogyha valaki belekerül, az illúzió hatalmába, akkor onnan már nem szabadul. Úgy hogy itt az ideje befejezni. - Mondtam maga biztosan, majd amikor abbahagytam az illúziót, túl későn vette észre hogy mögötte vagyok és levágtam a fejét. Ekkor valamiért a szörny szét robbant, és a víz le fojt, egy pár másodpercig még fuldokoltam ,de aztán szerencsére el múlt a köröm hatása.
~ Végre levegő. - Gondoltam, majd elindultam a folyosón az utolsó akadály elé a labirintusban, bár elképzelni sem tudtam hogy mi lehet, a következő akadály. Úgy hogy csak mentem tovább a folyosón, ameddig el nem érkeztem az utolsó akadályig. Ismét bezárult minden kijárat.
- Hát Demon. Már az előzőt is alig élted túl. Úgy hogy, nem tudom hogy ezt hogy fogod. Sőt tudod mit? ezt nem is fogod!- Mondta ördögien, majd fel röhögött kárörvendően.
- Mivel már sokadjára becsülsz alá, amikor meg talállak nem fogok kegyelmezni. - Mondtam majd kíváncsian vártam, hogy mi lehet a következő, és egyben utolsó akadály is, a labirintusban. De ismét meg szólalt, a férfi.
- Csak hogy tisztázzuk. Te az előző akadálynál azt mondtad hogy használnod kell az illúzióidat. De csak hogy tud... Még én sem használtam az illúzióimat. Úgy hogy most jön még csak az igazi meg próbáltatás. - Mondta, magabiztosan.

még nincs kész úgy hogy ne ellenőrizd!

Lehet ellenőrizni!