Damon Pirriolla (Demon)

Név: Damon Pirriolla
Kor: 19
Nem: Férfi
Képesség: Nem mutat ki soha érzelmeket az arcán
Elem beállítottság: Köd
Fegyver: Egy kis tör egy nagyon hosszú láncra kötve de a lánc ugyan olyan éles mint a tör, csak én egy speciális kesztyűt használok, azért nem vág meg folyton magamnál tartom csak illúzióval el rejtem ezért nem látja senki.
Jellem: Mindig minden kinek egyenesen az arcába nézek, ridegen, érzelmek nélkül. Nem félek semmitől és senkitől. Sokan kicsit félelmetesnek találnak. És ha valaki belém köt hideg vérrel képes vagyok végezni vele.
Kinézet: 187cm 67kg. Hajszín fekete, szemszíne vörös. Folyton a szám szélét rágom ahonnan ennek következtében mindig csurog le a vér.
Fegyverek:
1. Egy kis tör ami egy hosszú láncra van fűzve.


Előtörténet:

- Szia anya megjöttem.
Mondtam boldogan 10 évesen mikor éppen az iskolából jöttem haza. De egyszer csak nem hallom hogy valaki válaszolna.
- Hahó van itt valaki?! Anya! Apa!
Mentem fel a lépcsőn ezt kiabálva. Egyszer csak látom hogy egy betörő jön le a lépcsőn és mondja nekem:
- Helló, apuci most nincs itt de hozzám jöhetsz nyugodtan.
El kezdtem teljes erőmből futni és ki másztam a kerítésen át. De ő futott utánam, és egy zsákutcába üldözött.
Majd felemelte a fegyverét és ezt mondta:
- Búcsúzz el az élettől kis szar rágó.
Majd rám lőtt de ekkor anyám a golyó elé ugrott, és apám meg hátulról le támadta a rablót. Az anyámat fejbe találta a golyó és meghalt. Apámat meg a rabló le lökte nagy nehezen a hátáról és halálra szurdosta. Ekkor el kezdtem sírni mert láttam hogy a szüleim meghaltak.
- Most meg halsz!
Mondtam. Egyszer csak egy illúziót hoztam létre és a kezemen lehetett látni a köd lángot. A rabló úgy érezte mintha folyamatosan szúrnák, és ijedve kiabálta:
- E-ez meg mi? Ki a fene vagy te kölyök.
Majd oda mentem hozzá elvettem a fegyverét, és egyenesen hidegvérrel lelőttem. Akkor mutattam ki valamilyen érzelmet az arcomon utoljára. Egyszer csak hallom hogy a sötétben valaki megszólal:
- Hmmm. Egész ígéretes kis gyerek vagy te.
Majd elő lépett a sötétből.
- A nevem Rukudo Mukuro, hát téged hogy hívnak?
- É-én Damon Pirriolla vagyok.
Mondtam kicsit félénken.
- Ne félj.
Mondta még mindig ördögi hangon.
- Én meg tanítalak hogy hogy tud uralni az erődet.
Majd elvitt magához. Ezután felvette a Vongola gyűrűjét, és hatalmas lángokat kezdett ki bocsátani, és úgy jött felém én nagyon meg ijedtem.
Ebben a pillanatban én is le kezdtem a kezemből egy lángot ki bocsátani. Ettől még jobban meg ijedtem és minél jobban féltem annál nagyobb lett a láng.
- E-ez meg mi a fene? Mit csinált maga velem?
- Ez a te erőd. Minél nagyobb a lángod annál erősebb vagy.
Ekkor meg nyugodtam és eltűnt a lángom.
- Meg tanítalak hogy tarthasd fenn a lángod.
A következő egy évben végig ezzel foglalkoztunk:
- Láttam 1 hete mikor megölted azt a rablót. Azóta nem mutattál ki érzelmeket az arcodon. Amikor meg ijedtél a lángjainktól akkor is nem mutattál ki érzelmeket az arcodon. Úgy hogy amikor ki akarod bocsátani a lángod mindig gondolj valami félelmetesre és így olyan lesz mintha csak simán ki bocsátanád a lángod.
Ezek után mindig egyre nagyobb lángot sikerült ki bocsátanom.
Aztán eltelt 1év.
- Hmmm. Látom már sikerült megtanulnod a lángod, kibocsátási erejének az irányítását. Most akkor meg tanítalak az illúziókra.
- Értem.
Válaszoltam.
- Az a lényege hogy gondolj egy dologra, és minél jobban hiszed hogy az valóságos annál valóságosabb is lesz.
Ő megtanította nekem a földből jövő vulkánt, a sokszorozódást, és még sok minden mást. Így eltelt hat év.
- Demon. Mindent meg tanítottam neked amit lehetett ez alatt a hét év alatt. És most eljött az idő hogy megmérkőzz... Velem.
Ebben a pillanatban Mukuro nekem rontott, de mivel nekem se volt fegyverem ezért ő se használt. Azt hittem végem, nem tudtam, legyőzni. Ő lealázott engem, teljesen az illúziójába estem.
De aztán eszembe jutott az amit ő tanított nekem. És el kezdtem le utánozni azt amit ő csinált, így sikerült ki szabadulnom az illúziójából. ÉS ez először az életben nekem sikerült. A csata ki menetele döntetlen lett.
- Hmmm. Nagyon jó. Sokat fejlődtél. Most elmegyek, de még fogsz hallani felőlem.
Aztán eltűnt. Egy egész évig nem is halottam felőle. De aztán kaptam tőle egy levelet:

" Demon. Te ígéretes tanítvány voltál. Sajnos valószínűleg akkor kapod meg ezt a levelet mikor én már meghaltam. Meg próbáltam még több erőt fecskendezni a Vongola gyűrűmbe, ami minden bizonnyal mire ezt meg kapod sikerült. De szinte biztos vagyok benne hogy ebbe bele haltam. Meg kértem Chrome-ot hogy jutassa el neked a levél mellett, a gyűrűt. Az már a te tulajdonod te vagy az örököse. De mellette ott van egy tőr is egy láncra kötve. A halálom előtti utolsó pillanatban bele fecskendeztem minden erőm, úgy hogy az is a tiéd, az mától a te fegyvered. Jah és végre ki érdemelted, a leg fontosabbat... A Dobozodat. Még apás készítette neked, igen ismertem őt. Képzeld ő volt előtted a tanítványom. Viszont te őt is túlszárnyaltad. Azt hogy mi van a dobozban nem tudom, de remélem hasznodra fog válni.

By: Rukudo Mukuro."

Miután elolvastam ezt a levelet, ki vettem a benne lévő tartozékokat és meglepődve vettem észre hogy a doboz hiányzik, a gyűrű pedig hamisítvány. csak a tőr eredeti.
És találtam a hamis gyűrű mellett, még egy levelet:
" Vooooi, Demon. Sokat láttalak már edzeni, és őszintén nem tetszik nekem a hülye fejed. Úgy hogy nem bízhattam rád a gyűrűt és a dobozt.

Utállak: Squalo

-A fenébe!
Kiáltottam.
- Az a rohadék Squalo. Megkeresem és elintézem, aztán meg elfoglalom a Vongolát.
A következő 1 évet azzal töltöttem hogy be férkőzzem, a Vongola családba:
Ki figyeltem hogy a Vongola felderítő osztagának, a vezetője minden nap megy vásárolni. Minden reggel. Ezért felbéreltem valakit név hang és arctalanul hogy ölje meg és én meg mentettem.
Így sikerült vele összebarátkoznom. És mindig felbéreltem ugyan azt az embert, hogy mindig máshol támadjon rá, én meg mindig megmentettem. Így sikerült a bizalmába férkőznöm, és bejutatott a Vongolákhoz.
Jelenleg is náluk dolgozom.

Nah ki javítottam így jó?