Okumura King

Név: OKumura Rukia
Nem: nő
Életkor: 19
Szint: 1
Láng: semleges
Család: Millfiore (pontosabban nálam lakik én pedig a millfioréhoz tartozom)
Kinézet: Vállig érő fekete haj. Gyönyörű nagy szemek és karcsú testalkat. Kicsit fehérkés bőrszín. Kép: http://fufu-kungfu.freeblog.hu/files/Bleach___Rukia_Kuchiki_Vector_by_kimlien.jpg
Jellem: Nagyon félénk. Ha zavarban van, általában mérgelődik picit. Annak ellenére, hogy a bátyja vagyok belém szeretett. Ezért általában gorombán viselkedik velem de ha én játszom a sértődöttet akkor nagyon gyorsan kiakar békíteni.
Felszerelés: Egy könyvecske van mindig nála amibe a naplóját írja és mindig a nyakában van a nyaklánc amit én adtam neki.
Előtörténet: (az ő szemszögéből írom)
Egy gazdag család beteges lánygyermekének születtem. Sajnos egész gyermekkoromban csak betegeskedtem így iskolában, sem járhattam. Otthon nőttem fel elzárva a környezettől. Anyukám volt mindig mellettem, mert apukám és a bátyám általában a műhelyükben voltak és folyton együtt dolgoztak. Az apukám nem is nagyon foglalkozott velem de a bátyám annál inkább. Ugyan nagyon ritkán láthattam őt, mert általában betegeskedtem, de amikor ott volt velem látszott rajta, hogy nagyon törőik velem. Igazándiból már olyan hét éves korom környékén teljesen beleszerettem a bátyámba. Ezt magamnak sem tudtam bevallani nagyon sokáig de, még anyu is észre vette bár ő hamarabb, mint én. Sokáig csak annyi volt ez az egész, hogy nagyon vártam már, hogy mikor fog következőre meglátogatni engem és mesélni, hogy milyen érdekességeket készítenek apuval együtt. Nem is az érdekelt, hogy miket készítenek. Egyszerűen csak annyi kellett, hogy meséljen nekem sok mindent. Valahogy olyan édes, amikor belefeledkezve mesél minden kis apróságról, amit épp csinált. Később mélyedtek el az érzéseim, mert ahogy idősebb lett sajnos csak egyre kevesebb szabad ideje maradt rám de azt a keveset is minden erejéből rám fordította. Annyira jó látni, hogy ennyit törődik velem. Néha még abban a távhitben is ringattam magamat, hogy talán ő is szerethet engem. Ugyan sose találtam rá bizonyítékot. Még a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy közeledni kívánna hozzám. De akkor is jó volt belegondolni. Akkor döbbentem rá valójában, hogy szeretem a bátyámat, amikor egy furcsa fehér hajú férfi megzsarolta apumat, hogy a bátyót magával vihesse. Azzal zsarolta meg ráadásul vigyorral az arcán, hogy ha nem engedi, akkor inkább megöli a bátyámat az apuval együtt. Erre apa már kénytelen volt bele menni. Nagyon rosszul volt a dologtól. Hetekig csak sírt és magába volt zuhanva. Én is elképzelhetetlenül rosszul éreztem magamat a bátyám nélkül. Nap, mint nap sírtam hónapokon át és csak rá tudtam gondolni. Másra nem gondoltam csak rá. Utána egy ideig javulónak tűnt az állapotom és már tudtam is sétálgatni. Nem kellett csak feküdnöm és pihennem végre hosszú idő óta. De ez az állapot nagyon hirtelen kezdett romlani. Újra az ágyba voltam szögezve és már mozdulni sem tudtam. Anya végül bevitetett a korházba. Egy idő után már megszólalni sem tudtam, sőt a pislogáson kívül sem ment semmi. Nagyon rossz volt. A végén odáig súlyosbodott, hogy már az eszméletemet is elvesztettem. Akkor egy álom lett úrrá rajtam. Egy furcsa kertben voltam ahol ösvények között szaladgáltam és igyekeztem a bátyám után szaladni, de sehogy sem sikerült. Még hívogatott is magához de egyszerűen képtelen voltam beérni. Valahogy olyan gyorsan távolodott tőlem, hogy képtelen voltam rá. Nagyon sokáig ez a rémálom gyötört de egy idő után felébredtem és a bátyámat találtam egy furcsa szobában velem kettesben. Nagyon meglepődtem és persze el is pirultam azonnal. Közölte velem, hogy elhozott a korházból és mostantól vele fogok ennek a háznak az egyik lakosztályában élni. Azonnal összezavarodtam. Pláne, hogy már 10 éve nem láttam, és hirtelen vele fogok élni. Annyira örültem ennek, hogy az hihetetlen. Meglepően képes voltam szinte azonnal járni. Amikor elkeltem észre vettem, hogy csak köntös van rajtam és erre még inkább elpirultam. Mi van, ha ő vetkőztetett le? Nagyon vörös lettem erre a gondolatra de az öröm, hogy újra vele lehetek, feledtette ezt velem. Azonnal a nyakába ugrottam. Csak, mert időközben nagyon magas lett én meg elég picike maradtam. Valahogy olyan érettebbnek látszik. Sokkal jobban néz, ki, mint amire emlékeztem de, most már úgy tűnik, hogy én fogom betölteni a felesége szerepét. Kicsit furcsa volt ebbe belegondolni de nagyon boldog lettem erre a gondolatra. Végre újra vele lehetek. Olyan jó ebbe belegondolni.