Tachibana Arashi

Név: Tachibana Arashi
Nem: Férfi
Életkor: 18
Láng: Eső
Egyéni fegyver:
Család:
Jellem: Nyugodt általában sokat töprengő egyén e tulajdonsága miatt, pedig sokszor burkolózik hallgatásba. Élete során az előbb említett tulajdonságai és egyesekben félelmet keltő külseje miatt aggatták rá a „Csendes Gyilkos” nevet. A látszat csal annak ellenére, hogy többnyire részt vesz a bandák közötti harcokban, azonban erre is megvan a saját oka. A nyugodt napsütéses napokon szívesen tér be egy cukrászdába sütizni vagy csak egy kávéra mindezek mellett, pedig egyszerűen nem képes elmenni a kóbor állatok mellett így végül mindig elfut a legközelebbi vegyes boltba, hogy ételt vegyen nekik.

Kinézet: A régi nem is annyira szépidőkben egy vézna nyeszlett sokat bántott kis gyerek volt azonban az óta minden megváltozott. Jelenleg egy 180 centi magas úgy nagyjából 65 kiló körüli srác, aki a sok harcban edzette meg fizikumát. A tömegből könnyedén kitűnik afro hajával, illetve lila lencséjű napszemüvegével, vékony bajszával illetve mindig mogorva fejével, amit csak akkor vág, amikor elkezd töprengeni, és hát az elég sokszor van. Mint a legtöbb japánnak neki is fekete haja van, szemei színe akárcsak hajáé szintén fekete. Ha ruhatárát kéne megemlítenem, legyen hétköznap vagy akár hétvége főként iskolai egyenruháját, hordja, azonban ezen kívül többnyire sötét színű esetleg fekete ruhákat hord, amelyek közül elhagyhatatlan valamilyen fehér ruhadarab mondjuk egy póló csak, hogy kiemelje az összhatást.

Felszerelés: Egy mobiltelefon, egy napszemüveg, a gyűrűje és egy baseball ütő, amit gengszter stílusban általában a markolattal felfelé belerakja a gatyájába harc során, pedig a hátranyúlva a kabátja takarásából húzza elő.

Előtörténet:

A kezdetek

Tokyo milyen csodás több ezernyi folyton változó fényével és emberáradatával. Igen pontosan ez a folyton nyüzsgő hely, ahol én megszülettem pontosabban az egyik kórházában, Japán fővárosában egy esős őszi napon. Átlagos egészséges kisbaba voltam legalábbis én így tudom azokból a dolgokból, amit szüleim meséltek. Bár ebben a nagyvárosban születtem nem sokkal később Okinawára költöztünk egészen tizenkét éves koromig, amíg be nem fejeztem az általános iskolát. Az a hat év szinte maga volt a pokol, ami főként a visszahúzódottságom és csendességem okozta gonoszkodások váltottak ki. Az alsó középiskola kezdése előtt nem sokkal költöztünk vissza szülőhelyemre ebbe a hatalmas nyüzsgő városba. Az időzítés a lehető legrosszabb volt hisz nem sok idő volt vissza a felvételi vizsgákig én, pedig nem az a személy voltam, aki halálra tanulta volna magát. Mindenesetre szüleim kerestek egy lehetőleg alacsony pontszámot, kérő iskolát, ahova lett volna esélyem bekerülni, ám mivel, mint mondtam nem voltam az a sokat tanuló típus még ezt a gyenge iskolát is sikerült elszalasztanom. Így kerültem a hírhedt Kokuryuu Középiskolába, ami az alsó és felső középiskolát is magába foglalja így lényegében az embernek, nem kell sehova se mennie érettségiig. Saját apró kis lustaságom miatt kerültem Tokyo északi részén fekvő nem túl híres iskolába, ahol a főváros fiatal rosszarcúinak egy része tömörül. A személyiségemmel nem éppen a legjobb hely volt a számomra így tiszta volt, hogy ha túl akarom élni és nem valamelyik felsőéves focilabdájaként végezni, akkor meg kell változnom. Még az iskola kezdés előtti nap felültem a biciklimre és célba vettem a város egy aprónyit elhanyagolt némileg elvadult helyét. Szerencsére nappal nem sokan lézengtek azon a környéken, de ennek ellenére annyira illettem, oda hogy még céltáblát se kellett festenem magamra. Mielőtt erre a döntésre jutottam volna alaposan utána, néztem a dolgoknak és nem kevés gengszteres filmet, és sorozatot néztem meg referencia anyagként, hogy megtaláljam a megfelelő megoldást. A hajam addigra már alaposan megnőtt így arra jutottam az lesz a legjobb, ha előtte azzal kezdek, valamit, meg ahogy a filmekben is láttam minden bűnözőnek valamilyen egyedi stílusa volt. A környék legelső fodrászánál lefékeztem majd miután lezártam a bringát benyitottam az üzletbe, ahol a furcsa külsejű férfin kívül más nem volt. Szinte már a gatyámba vizeltem de ő csak kedvesen buzis mosolyával beinvitált és megtudakolta hogy milyen hajat szeretnék. Elmagyaráztam neki, hogy egy teljes átalakulást szeretnék de, gőzöm sincs, arról hogy milyen stílus illene hozzám. Némi méregetés következett majd végül elmosolyodott és bekötötte a szemem mondván meglepetés lesz. Az idő csigalassan vánszorgott legalábbis én így éreztem, amíg meg voltam fosztva látásomtól, és amikor a kendő lekerült azt kívántam bárcsak újra rajtam lenne. A székről majdnem leborultam meglepetésemben, amikor megpillantottam hatalmas afro stílusúvá alakított hajam, amit fodrászom egy elégedett mosollyal nyugtázott ám ő maga valahogy mégse volt teljesen elégedett az eredménnyel. Pár pillanatnyi gondolkodás után rá is jött és egy fiókból elő vett egy napszemüveget majd megkért húzzam fel hadd, lássa hogy áll. Ekkor már teljesen elégedett volt a látvánnyal én, pedig még kevésbé ismertem magamra végül szépen lassan kezdtem azt hinni én is egy, vagyok a filmekben lévő gengszterek közül. A hajvágást annak rendje és módja szerint kifizettem, persze csak azután hogy a férfi elmagyarázta, hogyan kell rendbe tartani ezt a hajat, amit a mai napig is megteszek, illetve ha bármi gond van vele, vagy csak beszélgetni támad kedvem mennyek vissza nyugodtan. A napszemüveget megkaptam, mint a ház ajándékát, mert ez a fura figura nem szerette, ha félkész stílussal hagyják el a szalonját. Hazaérve kis híján frászt hoztam a szüleimre, akik a családi italbolttal egybe épített batting center (nem fordítom le, mert magyarul nem hangzik a legjobban) megnyitóját tervezték. Anyám amint meglátott rendőrt akart hívni, míg apámnak a szája is tátva maradt. A félreértések tisztázása után kérdőre vonták épelméjűségem lévén csak tizenhárom éves, vagyok és követelték, hogy azonnal csináljam vissza a hajam. Ebből persze órákig tartó vita lett de életemben először nem tágítottam és először kerültem ki győztesen valamiből. Másnap még az új külsőm se adta meg azt az önbizalmat, amire számítottam és szívem szerint fel se keltem volna de az évnyitóra mindenképpen el kellett mennem más választásom nem lévén. Lassan magamra öltöttem új egyenruhámat és reggeli helyett a center raktárába mentem hogy egy kis biztosítékot és extra önbizalmat vegyek magamhoz egy ütő képében. Ahogy a filmekben láttam, úgy raktam az ütő egy részét a nadrágomba, majd ügyeltem arra, hogy a kabátom lehetőleg tökéletesen eltakarja, és sétálás közben se essen ki. Az iskola mindössze fél órányira volt a házunktól gyalog nekem még is sokkal hosszabb távnak tűnt, mint valójában. Ahogy az várható volt nem volt sok elsőéves de annál több félelmetes egyént láttam mint szerettem volna. A lábaim remegtek, és bár külsőm alapján úgy látszott közéjük való vagyok csak nehezen sikerült átlépnem az iskola kapuját, ahol, naná hogy az első pillanatban egy nagydarab ostobának tűnő felsőéves kötött belém a megszokott szöveggel miszerint kéri a kis védelmi pénzét és nekem semmi gondom nem lesz az elkövetkező hat évben de, ha esetleg másképp döntök ő, megérti, ám azt én fogom bánni. Agyamban vadul cikáztak a gondolatok majd végül a referencia anyagokon pihentek, meg ahol általában az egyik fickó a másik morálját egy gonosz fenyegető tekintettel vagy pofavágással próbálja megtörni. Szerencsére, amikor elmentem otthonról mindjárt felvettem a napszemüveget is így nem láthatta a félelmet a szememben ezzel, pedig máris sokkalta jobb eséllyel indultam a rosszarcúak versenyén. Egy pillanatig úgy tűnt sikerült a dolog látva, hogy elbizonytalanodott de engem végigmérve rögtön megváltozott a véleménye. Ismét megpróbált meggyőzni most már kissé keményebben ezzel, pedig kénytelen voltam a második és egyben legrosszabb lehetőséget választani, mégpedig hogy üss azelőtt, hogy téged ütnének meg. Bátorságom összeszedve teljes erővel vágtam orrba az óriást, aki furcsa módon rögtön dobott egy hátast. Barátai persze már rögtön rám akartak ugrani de ekkor elővettem az otthonról hozott baseball ütőt és ettől már rögtön elment a harci kedvük. Ekkor sikerült két dolgot megtudnom, mégpedig hogy az ital rekeszek illetve maguknak, az italoknak a szállítása jobb fizikai erőt kölcsönzött nekem, mint azt valaha is képzeltem volna illetve, hogy a gengszterek között sok a nagyszájú. Az utóbbit mi sem bizonyítja jobban, hogy a trió fenyegetőzve rögtön tovább állt én, pedig mire felocsúdtam egy kisebb tömeg közepén találtam magam, akik már valószínűleg a balhé kezdetén odasereglettek. Körbetekintve összesúgó vagy éppen elismerően vigyorgó és bólogató embereket láttam de, voltak olyanok is, akiknek félelem csillant a szemében az a félelem, amit én is sokszor láttam a saját szememben, amikor a sok rossz után a tükörbe néztem. Nem tudtam, mire gondoljak hirtelen de, nem csak akkor, hanem később se így ért véget az első nap, amiből az elejét leszámítva másra nem is emlékszek. Azóta sok idő eltelt és nem kevés kihívásban és harcban volt részem ezen kívül talán még megemlíthetem, hogy végzős lettem és furcsa módon az iskolai gengszterek vezetője, holott soha nem álltam be senki közé csak mentem segíteni nekik, amikor szükségük volt rám. Bárhogy is meg kell, mondjam sokkal több nyugalomra, vágyok, mint amennyi most van az életemben, azonban ne hidd hogy csak ennyi történt. Szeretném, hogy ne így lenne de, két évvel ezelőtt részem volt egy olyan furcsa eseményben, ami talán egy életre megváltoztatja a jövőmet, habár jelenleg még nem látom jelét, de az a különös öregember nagyon komolynak tűnt.

Az öreg és a kék láng

Pontosan két évvel ezelőtt egy korántsem békés este után ismételten tele sérüléssel sétáltam haza a kivilágított éjszakai utcán egy fájdalmas de győztes banda harc után. Az utca csendjét egyedül a néha földhöz koppanó ütőm törte, meg amikor a város egy kicsikét mozgalmasabb kerületébe értem egy földön ülő kopaszodó görbe orrú öregre lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy koldus, így mint a kóbor állatoknál rögtön elindultam felé hogy megkérdezzem nincs, e szüksége ételre vagy segíthetek e neki valamiben. Ahogy még közelebb értem már láttam, hogy nem hajléktalanról van szó, hanem árusról ezt, pedig mi sem bizonyította jobban mint az előtte lévő vásznon gondosan elhelyezett különféle csecsebecsék. Ha már egyszer elindultam felé úgy döntöttem megnézem jobban mit árul így megálltam előtte és szemügyre vettem portékáit. Rengeteg ékszert láttam, ám mivel engem nem érdekeltek ezek a dolgok úgy éreztem jobb, ha tovább állok, ám mielőtt megtehettem volna az öreg megszólított.
- Látom fiatalember nem volt egy nyugodt napja.
Egy pillanatig gondolkodtam, hogy válaszoljak e de, a rideg külsőm ellenére én magam nem voltam az így nem hagytam csak úgy faképnél.
- Csak egy kis baleset semmi több. Azonban igaza van tényleg nem volt egy nyugodt nap.
- Ohohoho! Tudja én nem közönséges ékszereket, árulok itt. Ezekkel a kis drágákkal képes az ember elérni a leghőbb vágyát. Persze gondolom a mai fiatalok, nem hisznek az ilyesmiben.
Az öreg leszegte a fejét, és az áruit kezdte fikszírozni miközben én pontosan arra gondoltam, amit az öreg mondott, mégpedig hogy én magam se hiszek az ilyen dolgokban. Persze megfordult a fejemben milyen jó lenne ha igaz lenne amit a bácsika mond így az mellett döntöttem teszek egy próbát az nem árthat és még pénzbe se kerül.
- Én magam bár nem hiszek az ilyen dolgokban de, szeretném kipróbálni az egyik ilyen ékszerét.
Az öreg szeme rögtön felcsillant és kutakodni kezdett majd végül egy gyűrűt vett föl és a kezemet kérve, felhelyezte a bal középsőujjamra lévén, hogy a bal kezemet nyújtottam felé.
- Magára nézve úgy érzem ön leginkább békére, és nyugalomra vágyik így talán ez a gyűrű, segít elérni azt, amit szeretne. De hogy ne mondja, hogy szőrös szívű vagyok, elárulom a titkát, hogyan válthatja valóra a kívánságát. Képzelje el, ahogy a vágyai lángra lobbantják a gyűrűt. Koncentráljon a leghőbb vágyára arra, amit a legjobban szeretne elérni, és ahogy ezektől az érzésektől lángra gyúl az a kis ékszer.
Az hogy idáig kétkedtem nem volt kétséges de, ezek után már végképp nem hittem a dologban azonban egye fene alapon, megpróbálkoztam a dologgal. Az első dolog, ami eszembe jutott igen egyszerű volt, mégpedig egy esős vasárnap reggel és az eső hangjának megnyugtató kopogása, amitől nem csak álmosabbnak éreztem magam, de teljes nyugalom árasztott el. Ezután pedig sorra rohantak meg mindazok a békés megnyugtató emlékek, amikben már rég nem lehetett részem. Egy délután a cukrászdában a kedvenc sajt tora szeletemet eszegetve mellé, pedig egy jó csésze kávé. Utána eszembe jutott, még ahogy a szomszéd néni macskáival töltöm az időmet, amit már kitudja milyen régen tettem meg. Az alsó középiskola nyitó ceremóniája óta minél hírhedtebb lettem annál kevesebb időm maradt ezekre a kellemes dolgokra és annál erősebb lett az ezek utáni vágyam. Elképzeltem, ahogy ez mind összesűrűsödik egy lángba, és majd ott táncol a gyűrűn. Bármilyen meglepő is volt a képzelet valóssággá vált magam sem tudom hogy mitől, de tisztán látható volt hogy a gyűrűm kék lánggal ég. Az öreg felnevetett majd gratulált, ahhoz hogy hamarosan vágyaim valóra válnak, persze miután az árát is megfizettem. Kezét kinyújtva kérte a fizetséget, ami nem kevesebb, mint húszezer yen volt, amitől kis híján eldobtam az agyam elvégre úgy gondoltam ezek csak holmi pár ezer yenes csecsebecsék annak ellenére is, hogy az előbb a gyűrű az ujjamon lángolt és kutya baja. Miután kifizettem ő összepakolt de, még búcsúzóul megjegyezte, hogy ahhoz hogy teljesüljön, a kívánságom meg kell fizetnem az árát, amit nem értettem elvégre most fizettem ki neki. Most két évvel később kezdem kapizsgálni, hogy a pénzen kívül egy sokkal nagyobb árat kell majd fizetnem a nyugalmamért. Azóta csak néha gyújtottam meg a gyűrűm szemétkápráztató kék lángját de az ujjamról viszont soha nem veszem le remélve talán valami jó is, kisül, ha már ilyen drága volt. Ez volt az én történetem és csak remélem, hogy semmi bajt nem hozol rám a későbbiekben. Hmm… de jól esne most egy kis, süti.


// Van aki könnyen gyújtja be a lángot van aki nem így nem hiszem hogy a történetben ezzel probléma lehetne. Az irományomat átolvastam így remélhetőleg nem maradt benne hiba ha mégis akkor lehetőleg minél kevesebb. Az írás minőségéért így utólag kérek bocsánatot mert egy hirtelen jött dolog volt így leírtam azt ami először jutott eszembe így lényegében konkrét ötlet nem áll a történet mögött. Remélem minőség és terjedelem terén elfogadhatónak bizonyul. //