Max
Nap
Hozzászólások száma : 23
Join date : 2011. Aug. 18.
Age : 27
Karakter információk
Család:: Chiavarrone
FV: 10.000
Pénz:: 67.500
 |  Tárgy: Max Csüt. Aug. 18, 2011 4:07 am | |
| Név: Alex Maximilian Goodlife
Nem: férfi
Életkor: 15
Láng: nap
Egyéni fegyver: Egy boxer ami képes felerősíteni az ütéseit 200%-ra.
Család: Chiavarone Famiglia
Jellem: Max eléggé hiperaktív jellem, hiszen nincs olyan pillanat, hogy ne pörögje túl magát, vagy éppen ne mosolyogna. Könnyen ismerkedik, amit vidám, és derűs jellemének köszönhet. Szeret harcolni, csak ez és a mosolygás tartja életben. Mindene az edzés, és a boldogság. Ha ez a két dolog megvan neki, akkor mindene megvan.
Kinézet: Maxnak vörös, lenyalt haja van és két szép zöld szeme. Külön öltözködési stílusa nincsen, talán csak annyi, hogy szereti a citrom, és a narancssárga színű polókat. Ezen kívül 178 cm magas, és 60 kg súlyú. Max mindig mosolyog, nincs olyan pillanat az életében ,hogy ne mosolyogna. Amióta belecsöppent a "maffia" világába, azóta mindig a kezén van a nap gyűrűje ami jelentősen megnövelte az erejét.
Felszerelés: Nap Boxer (Boxer of Sun), egy napszemüveg, és a gyűrű.
Előtörténet:
Még emlékszem, amikor kicsi voltam mindig azt vártam hétvégente, hogy mikor jön haza az édesapám. Ő mindig elment egy hétre az üzleti útjaira, és mindig csak hétvégén tudott hazajönni. És persze én ilyenkor este sokáig fent maradtam, hogy megvárjam, és a nyakába ugorhassak. Igen, szépek voltak azok az idők, de az óta sok minden megváltozott. Gondolom, már furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet az én történetem. Hát, ha tényleg érdekel, akkor elmondhatom..
Körülbelül tíz éves lehettem, amikor egy este sétáltam haza az iskolából. Már az óra ütötte a kilenc órát, és én még az otthonom közelébe sem voltam. Sajnos sokáig bent kellett maradnom az iskolába, ugyanis berúgtam focilabdával az iskola ablakát, és meg kellett várnom, míg megcsinálja a szerelő, és persze segítenem kellett neki. Persze ez engem nem zavart, ugyanis olyan ember vagyok, aki szívesen felvállalja a hibái következményét. Na és ugye a javító egy csomót késett, és mire elkészültünk besötétedett. Már csak pár háztömbnyire voltam a házunktól mire hirtelen egy fiúbandára lettem figyelmes. Egy kislányt ütöttek az utcán, aki csak sírt, és segítségért kiáltozott, hiszen mit is tehetne mást szegény. Valamiért késztetést éreztem az iránt, hogy segítsek neki. Gyorsan odafutottam a fiúkhoz, és megdobáltam őket kővel, hogy hagyják abba.
-Hé! Ettől nem lesztek nagyfiúk, hogy kislányokat molesztáltok! Azonnal hagyjátok abba! –Kiáltottam rájuk mérgesen.
-És ha nem? Akkor mi lesz? Szólsz apucinak? –Gúnyolódott vissza az egyik fiú, akiről úgy látszott, hogy a banda vezére lehetett. Én persze erre nagyon feldühödtem, és összeszorítottam az öklömet. Igaz, én békepárti vagyok, de sajnos ritkán tudom féken tartani az érzelmeimet. Most sem tudtam, ugyanis egy jó nagyot behúztam annak a nagyképű seggfejnek. Ő ettől persze egyszerre kifeküdt, hiszen nem volt erősebb nálam, sőt még alacsonyabb és vékonyabb is volt, nem értettem miért ő a vezető. Erre bezzeg az összes társa mérges lett, és a lány helyett engem kezdtek ütni.
-Na? Most legyen nagy a szád! Gyerünk! Üss vissza! Hajrá! –Hergeltek ezerrel, de sajnos én nekem nem volt annyi erőm, hogy képes legyek visszaütni, és még miután agyon vertek engem, a lányt is szépen agyon vertek. Éjfélre értem haza nagy dudorokkal a fejemen. A szüleim nagyon mérgesek lettek, de én még mérgesebb voltam magamra, és azért mert nem tudtam megvédeni se magamat, se a kislányt. Attól a naptól kezdve kerültem a bunyókat, és próbáltam elfelejteni az esetet. De persze érthetitek, hogy ez nem megy olyan könnyen. Mindig egyre nagyobb volt bennem az erősödni akarás, de hogyan kereshetnék egy olyan embert, aki edzene? Biztos nem találok olyat, aki egy ilyen kis pisist edzene, mint én, szóval nem is bíztattam magam. Pontosan három évvel később az „incidens” után, megjelent egy férfi. Pontosan a pénteki iskola után mikor éppen hazaindultam volna leállított, és beszélni kezdett hozzám.
-Üdv Max! Rég láttam! –Üdvözölt a férfi, akinek egy kicsit vékony hangja volt.
-Honnan ismerem magát? –Kérdeztem érdeklődve, ugyanis nem emlékeztem rá, egy kicsit sem.
-Már nem is emlékszik rám? Én segítettem haza azon a napon.. ejnye de rossz az emlékezete.. –Mondta egy kicsit feldühödve. Igen, azon az éjszakán egy férfi segített haza, mivel miután összevertek, én elájultam, és csak pár órával később ébredtem fel.
-És, mit akar tőlem? –Kérdeztem, mivel most már tényleg érdekel, hogy miért keresett fel ismét.
-Nos, elmeséltem a főnökömnek, hogy milyen bátor voltál mikor azt a lányt védted, még ha sikertelenül is. Így hát úgy döntöttünk, hogy edzeni fogunk téged, de cserébe be kell lépned a maffiák világába! Mit szólsz? –Kérdezte egy szemrebbenés nélkül. Én legelőször felnevettem.
-Maffia? De jó, na most komolyan. Miért keresett fel? –Kérdeztem nevetve. A férfi még mindig komoly arccal nézett engem, és ebből arra következtettem, hogy amit mondott az igaz. Én nem tudtam, és nem akartam maffia tag lenni, így visszautasítottam. A férfi persze még adott egy névjegykártyát, hogyha mégis meggondolnám magam, akkor keressem fel. Pár héttel később már szinte el is felejtettem az egészet, mikor hirtelen megpillantottam azt a lányt, akit pár évvel ezelőtt meg akartam menteni. Azóta még szebb lett, és nem tagadom belészerettem. Bár nem mertem a közelébe menni, hiszen nagyon leégtem aznap, és még miattam mégannyira megverték. Abban a pillanatban a zsebembe nyúltam és kivettem a férfi kártyáját. Lassan elkezdtem gondolkozni, hogy ha a férfi edzene, elég erőm lenne ahhoz, hogy megvédhessem a lányt. Pár perccel később eldöntöttem, belépek a maffiák közé. Estefelé el is mentem a kijelölt helyre. Az a hely egy nagy kúria volt, tele szép kapukkal, kerítéssel. Gondoltam biztos a maffia főnök lakik itt. Becsöngettem, és vártam a választ.
-Jó napot! Örülök, hogy eljött már épp kezdtem azt hinni, hogy mégsem jön el! –Nyitotta ki nekem az ajtót az a férfi, aki az ajánlatot adta. Köszönés után beinvitált, majd elvezetett egy edzőterem féleségbe, majd leült egy székbe és kérdéseket tett fel.
-Van jártasságod valamiféle harcmodorban? Ököl, kard, esetleg pisztoly?
-Nem, nincs. Sajnos én nem jártam ilyenekre. Egyrészt azért mert féltem, másrészt azért mert az édesanyám nem engedte! Most is csak titokban vagyok itt. –Mondtam egy kicsit szégyellve. A férfi a válaszom után felállt, körbe mérte a testemet, megtapogatta az izmaimat, majd felcsillant a szeme.
-Azt hiszem, hogy ökölvívást fogsz tanulni! Az alkatod éppen megfelel hozzá. Nos, akkor egyeztessük össze a napirendünket! Innentől kezdve naponta edzeni fogsz!
És így is lett. Mind ezt két éven át csináltuk addig, amíg már az izmaim is rendesen kiedződtek. A hosszú edzés végén, a mester elém állított, és elmondta nekem, hogy végeztem az edzéssel, most már beléphetek a maffia családba. A mester mindent alaposan elmagyarázott a maffiák világáról, majd a magyarázás végén a kezembe nyomott egy gyűrűt, amin egy nap szimbólum van, és ezen kívül egy boxert, amin szintén ugyan az a szimbólum volt.
-Ezek azok a tárgyak, amikről annyit meséltél? És tényleg kiérdemeltem? Nagyon köszönöm mester! –Hajlongtam előtte nagy örömmel, hiszen már tényleg erősnek éreztem magam, és végre visszaadhatom azoknak a fiúknak azt, amit aznap csináltak velem. De már az se biztos, hogy akarom. Ők már jelentéktelenek. Most már csak az lesz a célom, hogy én legyek a világ legerősebb maffia tagja! Bár azt hittem, hogy végeztünk az edzéssel, tévedtem. A mesternek márcsak egy dolgot kellett megtanítania, ez pedig nem volt más mint a lángom előhívása. Legelőször csak egy tablettát adott a mester, ami késztette a sejtjeimet, hogy engedje ki a lángjaimat. Ez egy nagyon fájdalmas, és szörnyen gyengítő technika volt. Viszont sok gyakorlás után már végül sikerült előhívnom a lángjaimat. Ez a "gyakorlás" valójában véletlenül történt, de akkor végre sikerült. Éppen futottam az iskolába, mivel már késésben voltam, és véletlenül megbotlottam. Nagy bajom nem lett, csak a térdemet horzsoltam le annyira, hogy folyamatossan ömlött belőle a vér. (XD) Ezek után annyira megakartam gyógyulni, hogy a lángom hirtelen fellobbant, és ennek segítségével megtudtam magamat gyógyítani.
-Ez az! - Kiáltottam boldogan. Na ilyen pechem még nem volt.
Pár héttel később...
Az iskola ma is unalmas volt mint mindig, és persze nem is nagyon figyeltem oda, mivel egész nap az edzésre gondoltam. "Vajon ma mit fogunk tanulni?" Iskola után összefutottam Kyoko-val, aki az a lány volt akit régebben megakartam menteni. Ő nem ismert fel, de én felismertem.
-Őőő szia! Tudnál segíteni? Az édesanyámat szeretném meglátogatni a kórházban, de segítenem is kellene a könyvtárban. Beugranál helyettem kérlek?-Kérdezte mosolyogva. Én ennek a két szép csillogó szempárnak nem tudtam ellen álni, így segítettem neki. Lemondtam telefonon az edzést, és elindultam a könyvtárba pakolni. Estére már végeztünk is. Ismerős volt a helyzet, hiszen aznap is úgyanúgy este kellett hazamennem mint most. Annyi külömbség volt, hogy Kyoko most már biztosan otthon van, így nem kerülhet bajba. Legalábbis azt hittem. Pár perccel később, miután hazaértem csörgött a telefonom.
-Max, te vagy az? Eltudnál gyorsan jönni értem a kórházba? Miközben az anyámnak próbáltam beadni a gyógyszerét, letört a körmöm, és most nem tudok hazamenni!-Mondta kedvesen. Én persze most is, mint mindig megtettem azt amit mond, bár már sejtettem ,hogy csak kihasznál. Bár én ezt élveztem. Hamarossan meg is érkeztem a kórház elé. Kyoko már ott várt engem az ajtó előtt könnyes szemekkel, kezében a törött köröm darabbal.
-Hoztál ragasztót? -Kérdezte reménykedve.
-Igen, igen! Anyának is folyton letörik a körme, így mindig tartunk otthon pillanat ragasztót!-Nevettem fel, majd odamentem hozzá, és elkezdtem bajlódni a körmével. Valahogy mindig félrecsusszant a körme, és sose volt jó neki. Már a végén annyit erőlködtem, hogy megjelentek a lángjaim a fejemen, és végre sikerült megcsinálni a körmét. A lángjaim segítségével meggyógyítottam a körmét, és végre minden jó ha vége jó...sikerült. Persze ezután magyarázkodhattam is neki, hogy miért lángolt a fejem...
A hozzászólást Max összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 24, 2011 4:15 am-kor. | |
|
Colonello
Admin
Hozzászólások száma : 121
Join date : 2011. Jul. 29.
Age : 29
Tartózkodási hely : Vongola főhadiszállás
| | Tárgy: Re: Max Szer. Aug. 24, 2011 2:28 am | |
| LOLOLOLOL =D Beszarás, hogy komolyan vetted a körömtörős ötletemet, de végre volt min kacagni...Nah szóval, történet jó, nincs semmi amibe bele tudnák kötni. Kiváncsi vagyok, hogyha egy köröm helyrehozás miatt előjött a láng, akkor mi lesz egy élet-halál harcban xD
Nyelvtanilag nem igazán láttam semmit, ami nem lett volna jó. Jah azt megjegyezném, hogy felszerelésnél nem Sun of Boxer hanem Boxer of Sun. =D
Node várjunk csak. Körömtörés körömtörés de ez így nem lesz jó. Tanított a mestered, gyűrűt is kaptál. No de ha kaptál gyűrűt, azért azt el kellett volna mondja, hogy miért is van az. Meg hát a lángokról is beszélnie kellett volna, sőt még meg is kellett volna tanítson, hogy előhívd. Szóval örülnék neki ha úgy írnád, hogy a mester megtanított a lángot előhívni, elmondta, hogy nap láng és hogy az mit is tud, és ha már ennyire használni is akarod, akkor azzal gyógyítod meg a csajszi kezét.
+ Remélem, hogy ez nem a történetbeli Kyoko, mert ő már 25 körüli a mi játékunkban xD | |
|
