bob

Lost in Hongkong part 1

Életem első kalandja nem egészen úgy sikerült, mint ahogy akartam. Nagyon nem. Nem terveztem, hogy részegen kocsmában verekszem, ahogy azt sem, hogy vaksötétben húsz ember ellen harcolok, és végül húsz métert zuhanok egy vízesésben. Utálom Kínát. Most már végképp.
Az egész akkor kezdődött, amikor a Decimo magához hivatott, hogy küldetést kapjak. Nyár volt, odakint kabócák zúgtak. A hőság elviselhetetlen volt, hiába szerelt be Giovanni 20 méterenként egy légkondit. Hál isten jóban voltunk a vongolával, szal egyszer átruccant ezért. Jégkrémet szopogattam, amikor szólt a csipogóm. Azonnal indultam Tsuna irodájába.
Az irodában volt az egyetlen hely a bázison, ahol hűs idő volt. Bár gondolom még az őrzők szobájában is, de oda nem mentem be. Szóval bementem Enma irodájába, és közben még mindig fagyit nyaltam.
-Cső Bro’! Mi a stájgsz? –huppantam le a székre.
-Szia Bob. Kapsz egy megbízást.
-Zsír, fuckyeah.
-Reméltem, hogy így reagálsz.
-Még szép Bro’, elvileg már régóta kiakarom tolni a nigger bőrömet a kéróból. Nem mondom, hogy nem szép a vityiló, de már unom. Szal hova kell mennem?
-Hong-kongba.
-A sárgákhoz? Kirááály.
-Ja, a sárgákhoz. Nem zavar, hogy én is az vagyok?
-Jajj hagyjuk már, te olasz sárga vagy. Egy elbaszott Ferrari.
-Kössz. –mondta, láthatólag nem értette rendesen a beszédemet. Na igen, elég vicces amikor egy nigger olaszul beszél. De az amerikait még kevésbé értette. Mármint azt túl gyorsan beszéltem neki.
-Mit kel vinnem?
[color=orange]-Magadat, és a fegyveredet. Ja, és vidd el ezt is. –vágott hozzám egy adag sárga pénzt.- A repülő csak rád vár. Magángép.
-Fuck yeah. Then i've gone!
-Hé! Olaszul.
-Boccs. Szóval léptem.
Visszatoltam a belem a szobámba, és összepakoltam a cuccomat. A naginatámat összecsuktam, és betettem a sporttáskába. Még egy-két cuccot bedobtam, majd léptem. Kimentem a bázisról, egy taxi már várt rám. Beültem, és elindultunk. Másfél óra alatt voltunk a reptéren. Na ja, durvább volt a hőség mint a gettóban. Ráadásul már eléggé elszoktam tőle. De azért jobban bírtam mint a többség. Vasszeg a véremben volt.
A reptéren alig kellett várnom, már vittek a géphez. A kis gépen csak én voltam, elterpeszkedtem egy bőrülésben, és pezsgőt szürcsöltem. Tizenegy órán át repültünk, a felét átaludtam.
Végül megérkeztünk hong-kong-ba. A város hatalmas volt, és az ég felé tört. Hihetetlenül modern volt, de ez nem is csoda, ha megtekintjük a múltját. Hong-kong-ot az angolok megvásárolták a kínai államtól a II. világháború után, és csak az utóbbi egy-két évben kapták vissza. Az angolok persze egy hatalmas gazdasági várost hoztak létre, óriási kikötőkkel és irodaházakkal. A város csúnyán gazdag lett. De mivel az angolok keze nem ért el idáig, a kínaiak meg nem tehettek semmit, ezért jó pár, kisebb-nagyobb yakuza megtelepedett itt.
Út közben jöttem rá egy dologra, ami egy picikét zavart. Zsenikénk elfelejtette közölni, hogy mi a retkes búbánat a feladatom. No problem, sir, im out fucked brilliant, so i can figure it out... legalábbis így gondoltam. De hamar rájöttem, hogy nem. Ez a kurva város túlságosan nagy ahhoz, hogy rájöjjek, mi a retkes búbánat a feladatom. Na, akkor irány az első civilizált hely, és kérünk egy kurva telefont.
Kimentem a reptééről, és fogtam egy taxit. A sofőr egy-két szót tudott angolul, szerencsére a city center-ig eljutott. Két órát mentünk a reptérről a városig. Az út kellemesen rázott, elaludtam. Vicces egy kínai zargatására ébredni. Szó nélkül perkáltam neki, és kiszálltam a taxiból. Akkor keressünk valami civilizált helyet.
Na, meg is láttam egy szállodát, meg egy kocsmát. Rövid gondolkodás után a kocsma mellett döntöttem. Kellemesebb. Menet közben elővettem egy cigit, és rágyújtottam. Arany marlboro. Imádom. Letüdőztem, majd pöffentettem egyet. Beléptem a kocsmába. Na igen, le se tagadhatta volna az európai vonásokat. Dohány és sör szag keveredve a levegővel. Valami olcsó kínai zene szól a rádióból. A pult mögött egy törékeny, sárga hölgy. Fiatalabb éveiben vasszeg bitch volt egy sarkon. Most már idáig futotta. Az asztaloknál néhány munkásruhás sárga ült. A középréteg aljába tartozhattak. Lerítt róluk, hogy nincs sok pénzük.
A söntéshez léptem, egy sört akartam rendelni, és a telefonról érdeklődni. Na, itt kezdődtek a problémák. A nő nem igazán tudott angolul, se olaszul.
-One beer please. -köptem oda.
-]ä]{>{íđ<äł<} <#&Đ[íä|<{ @#&]@äÄ] ]><Đ[{ -hangzott a felelet.
-Sorry, i don't speek chinese. Do you speak english? -(a bitch-et lenyeltem)
-[@]\ä&í€}&€Đ[{&@>[Đ{ [Đ]>[&{. -egy egyszerű nemmel is beértem volna. De nem, a kurvájának szép hosszan kellett beszélnie.
-]<#] <>&{ <>&]äÄ} -szólalt meg mellettem egy kínai.- I'm sorry sir. I ordered your order. She doesn't speak english. -tényleg? Nem mondod? Ha nem mondod hülyén halok meg.
-Yeah, i've figured it out. Thanks. -megkaptam a sört.- Can you ask for me that if she has got a telephone, where i can make a call from?
-Đ]Đ[{&đ[ -a pultos megrázta a fejét.- I'm sorry, she hasn't got.
-Thanks. -na, megpróbáltuk. Akkor keresünk valami hotelt, és onnan hívunk.
Na ja, csak ezt könnyebb mondani mint megtenni. Mármint, oké, van mellettünk egy hotel, de akkor rögtön szobát is kéne bérelnem. Nem mintha ez akkora gond lenne, úgyis kell valahol aludni... de akkor is. Pénz. Jó, kaptam egy csomót, de azért... a faszom akar rögtön ekkora kiadásokat csinálni. Na mindegy, nincs mit tenni.
Bementem a hotelba, és egy szobát kértem. A portás hál' isten úgy-ahogy tudott angolul, úgyhogy megkaptam a szobámat. Bementem, mit ne mondjak fasza egy szoba volt. Szép nagy ágy, fürdőszoba, minden szar ami csak kellhet. LCD tévé, hűtő. Elővettem egy doboz cigit, kivettem egy szálat, rágyújtottam, és lassan szippantottam egyet. Oké, szállás megoldva. De még mindig nem tom mit kéne csinálnom. Kifújtam a füstöt, és kibámultam az ablakon. A hatodikon volt a szobám, egy főút mellett. Nem az az európai főút, hanem a négysávos főút. Odalent kocsik rohangáltak mindenfele. Tipikus nagyváros. Rendezetlen. Az előkelő (már amennyire, négy csillagos) hotel a kocsma mellett.
Estig tévét néztem, és cigiztem, hátha látok valami értelmeset. Ez nyilván a tévére vonatkozott, a cigizés csak megszokásból volt. Végül úgy döntöttem lemegyek vacsizni. A csomagomban nyilván volt előkelő öltözet, mindig kell lennie. Felvettem, mégse mehetek izompólóban ilyen étterembe. Az étterem gyakorlatilag üres volt. Mármint csak egy csoport volt bent. Az viszont elég nagy csoport volt. Negyven-ötven öltönyös, merev úriember. Valami kínai kaját ettek, és csendben beszélgettek. Ráadásul mindegyikük ujján gyűrű volt! És ahogy elnéztem nem egyszerű gyűrűk voltak, hanem olyanok amiket mi maffiózók használunk. Enma nem mondta hogy lenni itt másik maffia. Akkor vagy egy nagyon tápos yakuza /triász /egyéb bűnszervezet, vagy egy nyaraló maffia. Nem is tudom melyik a valószínűbb... igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy nem ártana megfigyelnem őket. Pláne úgy, hogy a feladatomat sem tudom. Lehet, hogy pont beléjük botlottam. Mármint mi van ha őket kéne likvidálnom? Mondjuk nem tűnnek egyszerű falatnak. De attól még nem ártana megfigyelnem őket.
A pincér odavezetett egy asztalhoz, és adott egy étlapot. Hál istennek amerikaiul is fel voltak tüntetve a nevek és összetevők. Rendeltem egy pizzát, nem igazán bírom a kínai konyhát, és nekiláttam. Húsimádó pizza volt, a kedvencem. Nagy adag ketchuppal. Odakint elkezdett zuhogni. Ez van, a monszun időszak hátránya. Legalább kellemes lehetett odakint a levegő. De ezt bentről nehéz volt megállapítani. Negyed óra se kellett hogy betoljam. Kólával öblítettem le. Már csak cigi kellett volna, és megvan a szentháromság. De azt az étteremben nem lehetett. Szal a szentháromság elúszott. Szopás. Nem baj, azért így is kellemes.
A banda felállt, és elindult. Követtem őket a tekintetemmel, és hál isten felfelé mentek. Tehát itt szálltak meg. Végre egy jó hír. Mondjuk azt hiszem hosszú éjszakám lesz... nem szeretek esetleges rivális gyilkosokkal egy helyen aludni. De hát ez van. Végül is semmit sem tudhatnak rólam.
Befaltam a kajám maradékát, és kimentem a hallba. Felmentem a netre, és írtam egy emailt Enmának. A telefont nem vette fel, szal itt próbálkoztam. Utána kicsit ügyeskedtem, és sikerült megnéznem, hányas szobák foglaltak. Az egész negyedik emelet. Mit ne mondjak van pénzük, ha az egészet kibérelték.
Felmentem a szobámba, gondosan kulcsra zártam, és eltorlaszoltam. Ősi trükk, szék a kilincs alá, és arra egy váza. A váza egyéni kiegészítés, de hangosan törik el, és észreveszem emiatt mindenképp ha valaki bejön.
Gyorsan lezuhanyoztam, nyitott ajtónál. Nem kellett félnem, hogy valaki meglát, meg az amúgy se zavart volna nagyon, viszont jobban hallottam a dolgokat. Három perc alatt letusoltam, kijöttem a zuhany alól. Úgy-ahogy megtöröltem magamat, majd kimentem a szobámba. Meztelenül végigdőltem az ágyon, és cigizni kezdtem. Szép kis karikákat fújtam. Elnézegettem őket... szeretek cigi közben gondolkodni. Jobban átlátom a dolgokat. A helyzetemen gondolkodtam. Illegálisan vagy hamis iratokon jöttem ide. Senki sem tudja hol vagyok. Nincs kapcsolatom Enmával. Nem tom mit kéne csinálnom. Nem a legjobb kilátás.
Nem néztem az időt, így nem tom mikor, de égető problémával kellett szembesülnöm. Elfogyott a cigim. És az nagyon nem jó hír. Felkeltem, és a táskámhoz mentem. Mindig tartok néhány tartalék dobozt... de azok is elfogytak. Shit. Na akkor irány az első hely ahol tudok venni. Gyorsan felkaptam a ruhámat és a tárcámat, majd kiléptem a nyirkos éjszakába. Az eső még esett, de a kocsma már bezárt. Jézusom... milyen késő lehet már? Ekkor vettem észre egy fehér limuzint, ami az út túloldalán állt meg. Egy ismerős, fehér hajú, mosolygós fickó szállt ki belőle. Fehér ruhában, fekete köpenyben. Szemei rettentő hidegek voltak, és marsmallow-t evett. Ujján egy mare ring csillogott...