Hibari Youshi

A titokzatos fegyver
I. rész

Egy átlagos napon kezdődött az egész. Éppen vásárolni voltam, de mire kiértem a boltból egy CEDEF küldött várt rám.
- Iemitsu küldött, egy küldetése van számodra.
~ Végre. Jó ideje, hogy volt egy küldetésem.
Így hát azonnal el is mentem a CEDEF Japán kirendeltségére.
- Mielött belevágok a küldetésbe, szeretném, ha titokba maradna ez a küldetés, ezért szeretném, hogy ha lehetséges akkor ne említsd senkinek.
- Tartom a szám, bízhatsz bennem.
- Nos akkor vágjunk is bele. Fel kell venned egy emberrel a kapcsolatot és minden lehető információt kiszedned belőle erőszak nélkül. Azonban van egy probléma.
- Mi lenne az?
- Nem igazán működik velünk együtt, mivel korábban már próbálkoztunk, hogy megszerezzük az információt, de egyáltalán nem bízik a maffiákban. Sőt igazában senkiben se. Ezért a küldetésed az lessz, hogy nyerd el a becsületét ennek az embernek és megszerezni minden információt tőle amit csak lehet. Tessék itt egy jegy, egy leírás róla és egy térkép, hogy megtaláld, ha netalántán szükséged lenne rá.
- Róma? Biztos vagy ebben Iemitsu? Sose jártam még Olaszországban.
- Jelenleg te vagy az egyetlen emberünk, akire bármit rá is lehet bízni.
- Értem. De mégis milyen információ után kell kutatnom?
- Azt sajnos nem árulhatom el. De ha sikerrel jársz elmondom. Mindenesetre tudni fogja milyen információ után kutatsz, ha elárulod, hogy a CEDEF-hez tartozol. Azonban ez nem minden. Az információ után nem csak mi kutatunk, hanem mások is, ezért legyél óvatos és tegyél meg mindent annak érdekében, hogy ne az ellenfél szerezze meg az információt.
- Igenis értettem, de akkor indulok is Olaszországba.
A legközelebbi repülőjárattal el is utaztam. Repülés közben tanulmányoztam a róla összegyűjtött adatokat amit Iemitsu adott. A neve Ando Bunzai, egy jól kereső, átlagos ügyvéd. Nem igazán értettem, hogy mégis milyen információkat tudhat egy ilyen ember, akinek semmilyen kapcsolata nincs a maffiákkal, se más szervezetekkel. Hosszú repülőút után végre megérkeztem Olaszországba.
Hála az égnek, nem kellett sokat utaznom mivel a repülő Rómába hozott, ezért csak a városon belül kellett utazgatnom. Elutaztam egy taxival az irodahelyéhez és megvártam míg vége a munkájának.
- Jó napot, Ando Bunzai-hoz van szerencsém?
- Üdvözletem, igen, de sajnos végeztem a munkámmal mára, jöjjön vissza holnap.
- Nem a munkájával kapcsolatba jöttem magához. Információkra lenne szükségem.
- Haggyjanak végre békén, nem tudok semmiről, de ezt már számtalanszor elmondtam.
- Sajnálom, de a CEDEF, nem azért küldött, hogy ilyen egyszerűen békénhagyjam. Úgy hallottam, hogy más szervezetek is arra törekednek, hogy megtudják ezt az információt méghozzá illegális eszközökkel. Ezért kérem csak azt engedje meg, hogy legalább magával tartsak mindenhova és ha meguntam a várakozást, akkor békén hagyom magát.
- Ez igaz így van, de nem fogják megkapni tőlem, amit akarnak, de ha egy kicsit is elijesztené őket, azt talán nem bánnám.
Így hazakisértem és megismerkedtem a lányával, Elen-nel.
- Drágám mutasd meg az úriembernek, hogy hol töltheti az éjszakát.
- Ez a szoba a tied lehet, amíg itt maradsz.
- Rendben, köszönöm.
Nagyon kedves és aranyos lány volt Elen. Az éjszaka után, amikor csak időm volt rá kérdéseimmel mindig zaklattam Ando-t.
- Tud valamit mesélni, arról a bandáról, akik szintén a titokra hajkurásznak?
- Nem mondhatok semmit már megmondtam.
- Ha segítene nekünk és elárulná nekünk hogy kik ők, talán sokkal könnyebben megvédhetnénk önt.
- Nem lehet. Csak háborúznának egymással és sokkal erőteljesebben törekednének arra, hogy megszerezzék tőlem az információt.
- Talán nem bízik bennünk?
- A CEDEF egy jó szervezetnek tűnik, de ettől függetlenül sem segíthetek önöknek.
Minden nap ehhez hasonló kérdésekkel "bombáztam" Ando-t, de makacsságát továbbra is fenn tartotta. Azonban ettől függetlenül én folytattam mindig a próbálkozást és úgy gondoltam, hogy ha bizonyítok neki, akkor megtörhetem. Ezért egy nap…
-Ando úr, szombaton mit kíván csinálni?
- Semmi programot nem terveztem szombatra. Valószínűleg otthon töltöm el az időt.
- Mondja csak szereti a harcokat? Mármint úgy értem, hogy nézni őket?
- Nem igazán vagyok oda az erőszakért, én egy ügyvéd vagyok. De ezt maga is tudja nagyon jól.
- Igen, de mit szólna hozzá, ha szombaton elmennénk egy harcművészeti tornára?
- Lerí magáról, hogy egy maffiózó, mivel mindig csak a harc és a harc. De azt hiszem elmehetünk.
Ez tökéletes alkalom volt arra, hogy megmutassam neki, hogy a CEDEF emberei mekkora erővel rendelkeznek. Így hát jelentkeztem a versenyre. Így szombaton…
- Azt hiszem támadt egy kis dolgom, amit elkell intéznem Ando úr. De maga nyugottan menjen csak el a versenyre majd csatlakozom magához. Ó és egyébként mi lenne, ha a lányát elvinné magával?
- Ó Youshi sose láttam még egy harcművészeti tornát se, de szívesen elmegyek.
- Ha így akarod aranyom akkor gyere.
Persze, hogy dolgom volt, az egy hazugság volt, hogy eltudjak időben menni a versenyre, mint versenyző. Hamarosan elkezdődött a torna. Az első küzdelemben, már részt is vettem. Hamar észre is vettem Elen-éket.
- Ki gondolta volna, hogy versenyző lessz ? – nevetett Ando gúnyosan, mintha tudta volna, hogy jelentkezem
A torna egy vicc volt számomra, mivel mindegyik ellenfelem egytől egyig stílustalan, lassú és gyenge volt. Legalábbis ezt hittem, mivel a döntőben meglepődtem.
- Tudom mit akarsz maffia. De nem kapod meg.
~ Ki ez a fazon? Honnan tudja, hogy maffia vagyok? Na mindegy, legalább lehet végre lesz egy jó ellenfelem is.
A képességeink teljesen azonosak voltak, egyedül a fegyverünk volt más, mivel neki kardja volt.
- Hmm. Nem is rossz. Úgy látszik bekell keményítenem. Úgyhogy készülj fel a halálra!
Ezután előkapott egy pisztolyt és rám is lőtt. Azonban csalódnia kellett, mivel én is váltottam fegyvert: Összeillesztettem a két pengémet, ezzel megkapva Lucifer hosszú formáját. Így nem is volt esélyes, hogy a pisztolyaival bármit is csináljon, mivel elkezdtem pörgetni a Lucifer-t, így egy pajzsot csinálva. Aztán, így nyugottan közeledhettem felé, azonban…
- Állj! Vagy lelövöm Ando-t! Tedd el azt a hosszú fegyvert!
~ A francba.. – és visszaállítottam a Lucifert az eredeti állapotába.
- Jó, jó! Most szépen tedd le őket a földre és csúsztasd őket ide vagy ő bánja! – és ránézett Ando-ra.
~ Itt a lehetőségem. – és gyorsan lángokkal feltöltöttem a Lucifert és gyorsan odarepültem az ellenfelemhez és szétvágtam az egyik pengével a pisztolyát, a másik pengét meg a torkához tartottam.
- Ki vagy te?
- Majd pont elárulom egy olyat senkiházinak, mint neked!
~ Az egy levél a zsebében? Hmm.. talán hasznomra válik majd.
- Te meg mi csinálsz? – Mi a fene?! – és szétvágtam a ruháit darabokra.
- Ne merészkedjetek Ando közelébe többet. – és felmentem Ando-ékhoz.
- Induljunk Ando úr.
Miután beszálltunk a kocsiba rögtön kérdőre is vontam Ando-t.
- Még mindig hallgatni kívánsz?
- Nem először fordul már elő az ilyesmi. De mivel kellek nekik, ezért nem valószínű, hogy meg fognak ölni engem.
- De apa, én már nem bírom így, hogy mindig ez történik. Elég erősnek tűnik Youshi szervezete, hogy végre véget vessenek ennek az egésznek.
- Szó sem lehet róla. A végén még csatatér lenne Rómából.
- Még a lányodat sem hagyják békén? És te még mindig hallgatsz?
- Őt még sose bántották, de tud róla hogy engem vertek is már meg. De bármi történjék, nem fogom senkinek se megadni az információt.
~ Úgy legyen, hogy semmi baja se essék.
Ezután csönd volt egész nap. Azonban, másnak mikor hazaértünk Ando-val és kinyitottam az ajtót, arra lettünk figyelmesek, hogy fel van dúlva az egész lakás.
- Ez meg mi .. ? Elen! Elen !
Nem találtuk meg Elen-t. Azonban figyelmes lettem arra, hogy mintha szét lenne nyitva a fal egy helyen.
- Hát ez meg….?
- A széfem!
- Mi volt a széfben?
- A titok amire mindannyiótok vágyik! Biztos ráerőszakolták Elen-t, hogy nyissa ki!
~ A fenébe. Hogy fogom ezt a Iemitsu-nak elmagyarázni?!
- Ando! Ne aggódj, visszahozom a lányod épségben!
- De hogy fogod megtudni, hol a rejtekhelyük?
- Ne aggódj! A tegnapi embernél, volt egy levél, amit elolvastam, amiben ott van a cím is, ahová szánták.
Ezután rögtön el is indultam. Taxival gyorsan el is értem a célomhoz, ami egy közönséges háznak látszott. Meglepő módon, a bejárati ajtó nyitva volt, de különös volt, hogy az egész ház üres. Aztán hirtelen egy furcsa hang csapta meg a fülem. Egy csapóajtó alól jött ki egy ugyanolyan sötét alak, mint a tegnap ellenfelem. Nem vett észre hála az égnek, ezért nem is hívtam fel magamra a figyelmet. Így mögé mentem és nyakon vágtam, amitől rögtön el is ájult. Aztán lementem a csapóajtón. Egy rövid járat volt benne, aminek a végére érvén 3 embert pillantottam meg.
Az egyikük a Elen volt. Aztán hirtelen megfordult, a másik két fickó.
- Ez ő! Aki tegnap ellopta tőlem a levelet és megvert!
- Megállj idegen! Vagy megölöm a lányt! Dobd ide a fegyvered.
~ Fenébe, most tuti nem fognak másra figyelni. Nincs más választásom. – és eldobtam a fegyvereim
- Most gyere ide! – és oda mentem
- Fogd a tekercset és vidd a bázisra! – és a másik fickó el is indult.
~ Fenébe, ez így nem lesz jó.
- Na és veled meg mit csináljak? – és elkezdett gondolkodni
Egy kis idő múlva egy cipő eltalálta a fejét és a lány felé fordult.
- Te ri… - ekkor jól gyomron rúgtam , aztán könyökkel megütöttem a hátát, amitől kiterült.
- Köszönöm, hogy segítettél, nélküled nem ment volna Elen. – közbe eloldoztam őt.
- Én köszönöm, hogy megmentettél Youshi.
Ezután visszamentünk a Elen-ék lakásához.
- Elen ! Hála a jó égnek! Nem tudom, hogy háláljam meg Youshi!
- Talán elmagyarázhatnád végre, mi a fene folyik itt és kik voltak azok a fickók.
- Az úgy van, hogy …

- Az egész hajcihő egy fegyver miatt van.
- Egy fegyver? Miféle fegyver?
- Nem tudok róla igazából semmit, csak annyit, hogy egy különleges fegyver.
- De, te, hogy keveredtél ilyesmibe? Azt hittem utálod az erőszakot.
- Egy barátom által. Egy maffia családba tartozott. Szert tett erre a fegyverre, aminek az ereje olyan hatalmas volt, hogy nem tudta azt senki irányítani. Úgy gondolta, hogy a fegyvert elrejti egy helyre, hogy a titokzatos fegyvert soha senki se tudja felhasználni, ha valaki mégis képes lenne a használatára.
- Értem. És mi volt az a tekercs amit elloptak tőled?
- Az a tekercs a kulcs, hogy meglehessen találni a fegyver rejtekhelyét.
- Szóval egy térkép?
- Nem igazán. Egy leírás, amit egy ősi nyelv alapján írt meg annak idején a barátom.
- És kik voltak azok a maffiák akik elvitték?
- A Byorn maffia családba tartoznak.
- Valami információd van még róluk?
- Semmi egyébbel nem tudok szolgálni sajnálom.
- Azt nem értem még, hogy a barátod miért pont rád bízta a tekercset?
- Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Mindent együtt csináltunk. Ugyanabba az iskolákba jártunk, a céljaink is hasonlóak voltak és annak ellenére, hogy ő maffia lett én meg ügyvéd még így is fennmaradt a barátságunk.
- Szóval ha jól értem, akkor a tekercstől azért nem szabadultál meg, mert tisztelted a barátodat?
- Pontosan.
- Örülök, hogy végül mégis együtt működtél velünk. – és Ando vállára raktam a kezem
- Köszönöm szépen a vendéglátást és az együttműködést.
- Én köszönöm, hogy megvédted a lányomat. – erre elmosolyodtam egy kicsit, aztán elköszöntem és elmentem
~ Mostantól minden másodperc számít, sietnem kell.
Aztán gyorsan elindultam hogy elérjem a repülőt, amit sikeresen el is értem. Egész végig a titokzatos fegyveren járt a fejem, hogy milyen fegyver lehet az olyan, amit uralni kell.
~ Talán egy Doboz? Az talán megmagyarázná, miért kell annyira egy Maffia családnak.
Mikor megérkeztem Japánba, mindenhova futottam, egyszerűen sietnem kellett az információval Iemitsu-hoz. Iemitsu már várt rám, azonban nem egyedül. Ott volt Lal Mirch is aki megnőtt egy kicsit az évek folyamán.
- Nagyszerű, már vártunk rád.
- Sajnálom, de elbuktam a küldetésemen. A Byorn egyik tagja az orrom elött vitte el a tekercset, ami ellen tehetetlen voltam. – mondtam lesütött fejjel
- Hát így tanítottalak én? Hogy elbukj egy küldetésen?
- Nagyon sajnálom.
- Ahhoz képest, nekem úgy tünik, hogy az imént egy családnak a nevét hoztad fel, amiről mi nem tudunk.
- A Byorn család az a szervezet, amelyik megakarta szerezni a titkot, de mostmár náluk van.
- Csak nem adod fel ilyen könnyen? Van még mit tanítanom neked.
- Nem buktál el Youshi. A küldetésed az volt, hogy információt szerezz. Amit meg is tettél, de nem teljesen. Ezáltal a küldetésed egyelőre nem bukott még el.
- Köszönöm Főnök. Viszont egy kis örömhírem is van ezzel kapcsolatban.
- Akkor ne titkolózz, hanem áruld el!
- A tekercs valójában nem egy térkép, amit valójában gondolom hittetek.
- Hanem?
- Egy leírás, hogy hol található. Azonban az írás nyelve ősi és ha szerencsénk van, még van egy kis időnk míg lefordítják, hogy mit is jelent.
- Nagyszerű, ez tényleg örömhír, de ettől még ne bízd el magad.
- Viszont akad még itt egy kis probléma.
- Mi lenne az?
- Ettől függetlenül, hogy tudjuk kinél van, attól pontosan még nem tudjuk hogy hol lehet.
- Ez viszont tényleg probléma lehet. Azonban a Vongola elött nincsenek titkok, mivel rengeteg szövetségesünk van, akiktől megtudhatjuk az információt.
- Viszont Youshi, figyelmeztetlek, hogyha egy maffia család tud a fegyverről, akkor az nem lehet akármilyen, úgyhogy ez a küldetés a képességeidet lehetséges, hogy meghaladja.
- Az én hibám ez az egész. Vállalom a kockázatot.
- Helyes. De addig is míg megszerzem a megfelelő információkat, azt szeretném Lal, hogy megfelelő kiképzésben részesítenéd Youshit. Továbbá szeretném, ha vele tartanál majd a küldetés folyamán.
- Igenis Iemitsu.
- Na kölyök úgy látszik újra én leszek a mestered és nagyon remélem fejlődtél valamit azóta, mert most sokkal kíméletlenebb leszek.
- Nem fogsz bennem csalódni.
Rögtön el is indultunk edzeni.
- Na mi az, ne mond, hogy ilyen gyenge vagy?
~ Nem csoda.. Hiszen ő is erősödött.
- Az nem valami fer, ha a mester is erősödik időközben, tudod e Lal?
- Talán azt hiszed, legyőznél, ha a régi énem lenne még itt?
- Ki tudja.
- Nem tanultál semmi újat, de azt látom az önbizalmad az jócskán nőtt.
- Igen? Úgy gondolod? Akkor ezt figyeld! – és ezzel egy időben, megmutattam neki a fegyverem hosszabbik alakját.
- Hosszabb fegyver? Remélem tudod, hogy ez nem változtat semmin. Mert így az erőd és a támadásod hossza lehet, hogy drasztikusan nő, de ezzel egyidőben, sokkal lassabb lesz a támadásod is.
- Akkor teszteljük a terióriádat, hogy igaz e.
- Rendben, de ne várd, hogy visszafogjam magam. – és rámlőtt egy lövedéket.
- Ez semmi! – Elkezdtem pörgetni, magam elött a Lucifert míg eső lángot bocsájtok ki rá, így sikeresen és könnyedén hárítva Lal támadását.
- Chö. – és rámlött egy erősebb lövedékekből álló sorozatot, amelyekből az utolsót nem tudtam hárítani, ezért gyorsan félreugrottam.
Azonban Lal nem hagyta abba a tüzelést, ami elől nekem folyamatosan rohannom kellett.
- Na hova lett az a fene nagy önbizalmad?
~A fenébe ki kell találnom valamit, amivel egy időben hárítom a támadásait és meg is támadom. – közben folyamatosan lőtt rám – A fenéért ilyen gyorsak ezek a lövedékek. Várjunk csak gyorsaság?
Mi lenne, ha kombinálnám a Lucifer alakjainak az erejét?
Így visszaalakítottam karpenge formájába a Lucifert és lángokat adtam a turbinába, s így nagy sebességre és repülésre tettem szert, aminek a segítségével már simán kikerültem a Lal lövedékeit. Mikor a közelébe értem, visszalakítottam a hosszú formájába a Lucifer-t. Mivel még bennem volt a lendület, ezért még volt bennem lendület. A szúrásom elől sajnos még ígyis el tudott ugrani.
Viszont a következő lépésem már nem látta előre, mivel a szúrás után rögtön, adagoltam egy kis lángot az így lévő Lucifer-be és eldobtam. Lal védelmi mozdulata, dicséretre méltó volt: A lábaival megragta a penge elejét és előre rugaszkodva, elugrott a Lucifer elől.
- Huh, ez nem sokon múlt. Azt hiszem még is csak tanultál valamit.
~ Hihetetlen, hogy milyen ügyes…
- Azt hiszem meg is van a tervem, hogy hogyan edzelek meg téged.
- Hmm?
- Ez, hogy váltogatod a fegyvereid alakjait, egész hatásos. Ezt fogjuk tökéletesíteni.
Elég extrém edzés volt, de voltaképp egy hét múlva, mire Iemitsu magához hivatott bennünket, már egész könnyen bírtam Lal edzéseit, szóval mindenképp hasznos volt.
- Sikerült megtalálnunk a Byorn maffia család rejtekhelyét és szeretném ha azonnali hatállyal elindulnátok, miután kipihentétek magatokat, mivel biztos kemény edzésed volt Youshi.
- Nos igen egy kis pihe…
- Köszönjük Iemitsu, hogy adsz időt a pihenésre, de nincs szükségünk rá, mert már most is tele vagyunk energiával, ugye Youshi?
- Nos volta… - és Lal ezzel egyidőben meg is ütött.
- Akkor engedelmeddel Iemitsu el is indulnánk.
El is indultunk, bár teljesen kivoltam fáradva, ami Lal-t természetesen kicsit sem zavarta. A rejtekhely Rómától egy nem messze lévő kis városban volt. Azonban pontos információnk nem volt arról, hogy mégis hol lehet. Szerencsénkre találtunk is egy Byorn tagot, aki éppen sétált az egyik utcán. Egy utca saroknyi távolságot tartva, feltűnésmentesen követtük. Az ürge, bement egy telefonfülkébe, majd egy számkombináció után a padló alatta megmozdult és levitte őt.
- Most mégis mit fogunk csinálni? Kipróbáljuk az összes kombinációt?
- Dehogy is. Hála a különleges távcsövemnek, jól láttam a kombinációt. De egyelőre várjunk egy keveset. Nem lenne helyes rögtön utána lemenni.
Pár múlva.
- Előre megyek. Biztos ami biztos.
- Okés.
~ A kombináció tényleg jó volt, ahogy mondta.
Rögtön lementem utána. Jó mélyen volt a bázis. Azonban volt egy bökkenő.
- Ez meg mi a fene ? Két ajtó, amire nyilak mutatnak?
- Biztos jó kódot ütöttünk be?
- Teljesen biztos vagyok benne, hogy igen. Viszont most mi tévők legyünk?
- Vagy ketté válunk és vagy együtt megyünk.
- Ha együtt megyünk, oda a meglepetés ereje. Ha együtt megyünk, lehet megszöknek előlünk.
- Válljunk ketté.
- Nem is lehetne jó másképp.
Így kettéváltunk. Voltaképp csak folyosók voltak az ajtó túloldalán. Azonban egyszer csak.
~ Omlik a padlóó.
~ Huh a fenébe. Még jó hogy tudok repülni.
A következő folyosón már elővigyázatosabb voltam, de hiába mivel.
~ Ez meg mi? Tele van lyukakkal a fal mindkét oldala. Még fent is.
~ Csak nem? A fenébe tuti nyilak, vagy valami lövedék jön ki a lyukakból, ha rossz helyre lépek. Na de mégis hova lépjek ha teljesen ugyanúgy néz ki a padló?
- De bolond vagyok. Egyszerűen átrepülök.
Azonban, amint elindultam előrefele már láttam a közelgő veszélyt. A lyukakból csakugyan nyilak jöttek ki, így villámgyorsan keresztülrepültem a folyosón.
~ Huh, Ez nem sokon múlt.
Tényleg nem, mivel észrevettem, hogy hátul több helyen is elvágódott ruhám. Ezután továbbhaladtam az ajtón, ami mögött már egy tágas szoba volt. Mint valami főnöki szoba úgy nézett ki. Valószínűleg igazam is volt, mivel az asztalon ott volt a tekercs, amiért jöttünk. Gyorsan fel is kaptam.
- Lal, megtaláltam.
- Tessék ? Nem hallak jól. Rossz az adás ismételd meg!
- Lal, hallassz?
~ A fenébe, semmit se értek abból amit mond, valami blokkolhatja a kommunikációt.
Ezután kinyílt a szobába vezető másik ajtó. Nem tudtam elrejtőzni.
- Egy behatoló? Nocsak, nocsak.

Szinezés alatt.

- Egy behatoló? Nocsak, nocsak. Mit akarsz te itt?
~ Nem tudom ki ez a tag, de rossz előérzetem van vele kapcsolatban. – ezután nem is habozva ki engedtem a pengéim és megtámadtam. Miután kikerülte az első csapásokat az asztalához rohant és elővett valamilyen karra csatolható fegyvert.
- Szóval azért jöttél, hogy megölj engem. Úgyis kezdtem már kijönni a gyakorlatból. Gyere csak. – aztán elővett egy hosszú egy kezes kardot, amire válaszolva rögtön meg is támadtam. Hihetetlenül jó reflexei voltak, ráadásul akármilyen erővel is támadtam, simán kivédte a pengéim. Aztán egy idő után meguntam és eső lángokat eresztettem a pengékbe. Ezután egyértelműen látszott, hogy erőfölénybe kerültem és amikor azt hittem, hogy kiüthetem a kardot a kezéből, a kardja vörös lángokba búrkolózott és simán megállította a támadásom. Sőt még az eső lángok a pengémről is lassan kezdtek eltűnni.
~ Erősebbek a lángjai ez nem vitás. De neki csak egy fegyvere van, ha nem számolom azokat amtt a csuklójára rakott szóval még így is fölénybe kell lennem. – de nem így volt, mivel a támadási és a védekezési sebessége messze felülmúlta az enyémet. Ennek köszönhetően, fokozatosan sikerült áttörnie a védelmemen, de csak játszott velem, mivel sose okozott mély sebeket, pedig megtehette volna. Az értelmetlen csata addig zajlott, addig míg egy teljes nyitás nem volt a védelmem és megtámadott aminek következtében csak egy pengével tudtam hárítani, de úgy se sikeresen, mivel hárítás után még sokat nyomtuk egymás felé az összeakadt fegyvereinket, aminek a vége az lett, hogy a penge amivel hárítottam elkezdett elég erősen repedezni. Így óvva a pengét inkább hátra ugrottam és testemmel próbáltam hárítani. Mély sebet is kaptam tőle.
~ Ez nem lehet. Hogy repedhetett meg a pengém? Annyival nem erősebb, hogy ilyet tudjon csinálni. Biztos a Vihar lángjának lebontó hatása csinálta. Ebben az esetben elkellene menekülnöm, úgyis megvan amiért jöttem, ráadásul a repülési sebességemmel úgyse tud majd lépést tartani. – de aztán megtorpantam
~Miket beszélek. Ez a tag tönkretette a fegyverem és ezt nem hagyhatom annyiba. – ezután újra vívásba kezdtem vele, azonban csak az ép pengével támadtam és védekeztem. Aztán eljött a pillanat amire vártam. Összetűzésbe kerültek fegyvereink egy hosszabb időre és ekkora megfordítottam a másik pengémet, úgy, hogy a turbina az ellenfelem felé nézzen. Így amikor mindkét penge turbinájába adtam lángot, amivel támadtam, az előre fele tolt és még tolta el fele az ellenfél kardját, addig a másik amit az ellenfél felé fordítottam, annak a lángja telibe kapta az ellenfelet, mint egy lángszóró. Így az ellenfél addig gyengült a lángtól, míg átjutottam a pengéjén és sikerült megvágnom, amiután gyorsan hátrébb is ugrott.
- Hmpf. Ügyes, nagyon ügyes. Szóval lángszóróz – nem tudta befejezni, mivel látta, hogy felé török hatalmas sebességgel, hála a turbináknak, amire ő gyorsan úgy válaszolt, hogy felém tartotta a kezét, amelyiken volt az a különleges fegyver és lőtt vele, miközbe elugrott a szúrásom elől. A fegyver egy lángszóró, aminek lángjai elől egy kisebb tétovázás és védekezés után elugrottam és felrepültem jó magasba.
~ Ez meleg helyzet volt szó szerint. Azt hiszem azt a taktikát használom, akkor amit a Maffia Landen. Így gyorsan összeállítottam a Lucifer hosszú alakját és leszálltam a földre.
- Szóval vannak még trükkjeid. Nagyszerű. Úgy látszik, most elég komolyan gondoljátok, hogyha ilyen erős embert küldtök rám. De nehogy, azt hidd győzhetsz.
- Nem hiszem, hanem tudom.
- Majd meglátjuk. – mondta miután elkezdett rám lőni a lángszórójával, amire én válaszképpen elkezdtem forgatni a Lucifert, amit eső lángba borítottam. Simán kivédtem a tűzét, nem volt valami nagy kunszt.
- Chh. Ne bízd magad el kölyök! – ezután a lángszóró lángjai sokkal vörösebbek lettek, így a korábbiakra gondolván, el kellett kerülnöm a fegyverét. De nem tudtam, mert üldözött folyamatosan én meg csak pörgettem, pörgettem amíg…
~ Elkezdett olvadni a Lucifer? Ez nem lehet! – ezután a megszokott irány helyett másfele hátráltam, ezzel is egy kis időt nyerve és visszaállítottam a Lucifer eredeti alakját. Halványan, de tényleg lehetett látni, hogy elkezdett olvadni a Lucifer pengéje a lángszórótól. Ez teljesen megőrjített és annyira elvesztettem a nyugalmam, hogy teljes frontális támadást inditottam, repülve. Az ellenfelem azt hitte megállíthat a lángszórójával, de én önfejű módón nem kikerültem, hanem egyik pengémet magam elé tartottam védelemként. Azonban az agresszív támadásom elől simán elugrott, hiába tartottam a másik pengémet is magam elé mikor átjutottam a tűzön. Azonban nem ez volt a probléma, hogy kikerülte.
- Teljesen megolvadt, a bal oldali penge ~Csak a turbina maradt meg. – Ezért megfizetsz! – azonban nem tudtam megmozdulni, mivel a másik penge amivel támadni akartam a falba fúródott és nem tudtam kihúzni. Ezután az ellenfelem felugrott a levegőbe és a nem engem hanem a pengét vette célpontnak. Mivel ez a penge volt az ami már meg volt repedve, így sikerült ketté törnie azt a pengét. Ennek látványa, hogy az óhajtott fegyver, amire mindig is vágytam használhatatlanná vált, teljesen lesokkolt. Így az ellenfelemnek könnyű dolga volt és simán levágott.
A következő, amire emlékeztem, az volt hogy, megvagyok láncolva, valami börtönszerűségben.
- Azt hittük már sose ébredsz fel kölyök. De nyugodj meg, amit a főnöknél tapasztaltál az csak a kezdet. Mivel ez egy kinzó terem. De ne aggódj, azt a parancsot kaptuk, hogy ne öljünk meg, mert a főnök beszélni akar veled majd később, de addig is azt mondta, hogy a gondjainkra bíz téged, így gyorsan meg is gyógyítottunk, hogy további fájdalmakat okozhassunk neked, mivel tönkretetted, a főnök irodáját a kis hancúrozásoddal. A főnök azt mondta kemény vagy, szóval azt hiszem jól fogunk mulatni.
- Kegyetlen vagy, mint mindig Buyon.
~Egy kinzó terem? Hát persze.. Egy vesztes nem is érdemel jobbat. Ráadásul elvesztettem a hidegvéremet, mint egy eső lángos és emiatt a fegyverem járta meg. Ráadásul elbuktam a küldetésemen is.
Ezután el is kezdték a kínzást. Állandóan valamilyen anyagot adtak be nekem, hogy alig tudjak mozogni. Azután hoztak egy láncot, amin volt egy pár penge amit a húsomba akasztottak.
- Gyerünk ordíts! Sikolts a fájdalomtól te semmirekellő!
- Leköpöm – Azt hiszed ilyesmi semmi kis fájdalom árt nekem?
- Ezt még nagyon megbánod te kis senki! – aztán körbetekertek a lánc maradék részével.
- Na induljon a móka. – aztán egy pengéhez odaillesztette a gyűrűjét, amit nem szúrtak belém és lángot adott neki. Ennek hatására a láncon pengét jelentek mindenhol egy adott szakaszon. Azonban szerencsém volt, mert nagyon lazán vették körbe a testemet a láncokkal, így szinte még csak súroltak a pengék.
- Jó kis fegyver mi? De elég a játszadozásból. Kössük rá jó erősen a láncot. – Így is tettek. Aztán úgy eresztették ki a pengéket a láncból.
- Nyögés – Ahhhh.
- Ez az ezt szeretem én hallani! Hé Takayogi gyógyítsd meg ! – és alig pár perc alatt a súlyos sérüléseket nap lángjai segítségével begyógyította. Azonban nem volt vége a szenvedésnek. Addig csinálták ezt míg akarták: A láncokkal lesebesítettek aztán meggyógyítottak.
- Hé te Buyon! Nem akarunk egy nagy bulit csapni, miután a főnök most nincs itt a bázison?
- De jó ötlet. De most egyelőre menjünk enni mivel már kezdek éhes lenni. Te nem Takayogi?
- De én is. De biztos jó ez így, hogy itt hagyjuk?
- Kifogja bírni gyógyítás nélkül míg megebédelünk szerintem. De ezt a pengét bele rakom a karjába.
- Ahh.
- Na mit szólsz te hitvány, így már olyan mintha a Te fegyvered lenne. Élvezd ki míg visszajövünk. – aztán elmentek és otthagytak súlyos sérülésekkel a teremben. Azonban már nem voltam leláncolva és egy kis idő múlva már volt erőm járni. Megpróbált a pengéket kihúzni a karomból, de túl nagy fájdalmam volt így is szóval hagytam. Megpillantottam a rácson kívül a gyűrűmet és a Luciferből megmaradt részét.
~ Valahogy ki kell jutnom innen mire visszaérnek. De a kulcs túl messzi van a ketrectől.
~ Várjunk csak talán ezzel a fegyverrel sikerül elérnem, mivel ha jól emlékszem, azt mondta aza Buyon fazon, hogy ezt a láncot lehet irányítani, ha eléggé koncentrál az eső lángjaira. Mekkora szerencse, hogy én is esőláng használó vagyok!
~ Rendben! De ahhoz kelleni fog a gyűrűm, hogy lángot bocsájthassak ki. Talán eltudom dobni az asztalig a láncot és idehúzni lassan a gyűrűt! – így próbálkoztam, de nagyon sikertelenül mivel rettentően fájtak a sebeim, de nem adtam fel. Így végül nagy nehezen lehúztam az asztalról a gyűrűm, ami utána odagurult hozzám.
- Nyögök – Ahh! Nem adhatom most fel! – aztán próbálkoztam, hogy vajon, hogy lehet irányítani a láncot. Kis idő után ráéreztem, hogy kell, azonban nagyon nehéz volt írányítani. Éreztem, ha több erőm lenne akkor se menne jobban. De pár percnyi szarakodás után sikerült eljutnia láncnak oda. Azonban a fogas ról nem tudom levenni.
~ Mi lenne ha a pengéket kiengedném és azzal ragadnám meg? – így meg is próbáltam és sikerült. Aztán kinyitottam a ketrec ajtaját.
~ Hmm. Nem is rossz fegyver ez. Azt hiszem megtartom, mivel a Lucifer már használhatatlan. – aztán felszereltem magamra a Lucifer megmaradt részét, mivel úgy látszott a turbinák sértetlenek és megfelelően működnek. Aztán felvettem a ruháimat.
~ Ez meg mi? A tekercs a zsebembe van még? Ezek szerint nem is tudnak róla, hogy elvettem? Ez az! Így mégsem buktam el a küldetésemmel. Várjunk csak ez mi? Még az adóvevő is megvan?
- Lal ! Lal jelentkezz!
- Y-o-u-s-h-i. V-é-g-r-e.
- Nagyon rossz a vonal Lal ! Én .. Ahh, de fáj.
- M-e-r-r-e …

- A fenébe megszakadt a vonal. Most mihez kezdjek? Járni is alig tudok.