Név: Hiroyaki Naizen
Nem: Fiú
Életkor: 23
Lángja: Felhő
Egyéni fegyverek: Egyéni különleges képességű kesztyűk és egy átlagos japán hosszúkard
Kinézete: - Piros haj
- Barna szem
- 192 cm magas
- Súlya 80 kg
Jelleme: - Büszkesége szinte határtalan, soha nem hallgat senkire
- Harci szelleme hatalmas, nem nyugszik bele a vereségbe
- Nem túl beszédes és sose barátkozik senkivel, csak magával törődik
- Született harcművész, aki mindig fejleszti a kardstílusát
- Nagy fizikummal és állóképességgel rendelkezik
- Reflexei nagyon gyorsak
Család: -
Felszerelés : - Resshuken kesztyű
-Hosszú japán kard
- D gyűrű ( felhő )
Előtörténet:
Egy harcművészekkel teli helyen, a Skjor völgyben lévő kis városba, Redo-ban születtem, a Hiroyaki családban (Japánban). Már kiskorom óta érdekeltek a kardok, ezért már 6 éves koromban elkezdtem kendo-zni. Nem sokkal miután betöltöttem a 18. évemet egy nap a városba egy furcsa csomag érkezett.A csomag feliratán a következő állt:
- Ezt a csomagot, az ifjú generációnak szánom, azok közül is a listán lévő embereknek.
Rajta volt az én nevem is. A csomag úgy 20 darab kesztyűt tartalmazott amiken volt egy gyűrű. Plusz volt a csomagba egy könyv is. Redo lakosai először gyanakodtak, ezért felolvasták a helyibelieknek a könyv tartalmát. Lényegében valami az alábbi mondatok voltak benne:
- Ezek a kesztyűk azért készültek, hogy tesztelhessem a legújabb találmányomat, de aggodalomra semmi ok, a kesztyűk ugyan különlegesek, de nem ártalmasak.
- A kesztyűknek különleges hatalmuk van, ezért kérem bánjanak tisztelettel velük.
- Én úgy hívom őket, hogy Láng Kesztyűk, de a névvel ne törődjenek. A kesztyűnek az a különleges képessége, hogyha a viselője elég akaraterővel jelentkezik, akkor a kesztyű egy ajándékkal látja el a viselőjét, ami tulajdonképp egy fegyver.
-A fegyver fajtája a viselőjétől függ : a kesztyű eggyé válik a hordozója lelkével és olyan fegyvert vagy kiegészítést ad, ami tökéletesítheti a viselő harcstílusát és így a világ legjobb harcosai válhatnak belőlük.
- Azért választottam a Redo falut, mert, ha egy harcművészt vértezünk fel egy ilyen kesztyűvel, a kesztyű hatásai sokkalta nagyobbak.
- És, hogy miért a gyerekek kapják? A válasz egy egyszerű: a fiatalabbaknak sokkal nagyobb az elhatározásuk sokszor, mint a felnőtteknek és mivel a kesztyűben rejtőző erőt csak elhatározottsággal hívhatjuk elő, ezért a fiatalabbaknak könnyebben fog menni.
- Továbbá, hogy lássam, hogy a kesztyűk tökéletesen működnek 5 év múlva szeretném, ha összegyűlnének a kesztyűk viselői és megmutatnák, hogy sikerült e előhívniuk a kesztyűk erejét.
-A feladat egyszerű lenne, összegyűlnétek az erdőben egy helyen és megmutatnátok egymásnak, hogy jutottatok e valamire és én meg majd a távolból figyelem az eseményeket.
Kicsit vélekedtek a városlakók, de eszükbe jutott, hogy régebben valóban hallottak már misztikus harcosokról, ezért úgy gondolták ezekkel a kesztyűkkel se lehet gond. Azonban sok becstelen harcművész volt Redo-ban, éppen ezért rögtön el is kezdtek tiltakozni.
- Mi az, hogy ilyen tapasztalatlan ifjoncok kapnak különleges fegyvereket?
- Majd persze hagyni fogjuk!
~ Tapasztalatlan mi? Adok én mindjárt nekik!
Rajtuk kívül még sokan tiltakoztak, azonban megjelent egy csecsemő bokszruhában.
- Redo lakói! Mindenki nyugodjon meg! Nyomós ok van arra, hogy miért a fiatalabbak kapták a kesztyűket! Úgyhogy mindenki törődjön bele!
- Igenis Pao Pao mester! – kiáltották a városlakók.
Gőzöm nem volt róla,hogy ki lehet ez a Pao Pao mester, de igazán nem is érdekelt. Meg is kaptam a kesztyűmet, de igazából nem tudtam, hogy mégis mitévő legyek. Míg letelt az 5 év minden nap gyakoroltam, kardforgatói tudásomat, mivel volt egy álmom, hogy egyszer én leszek a Kard Császár. Az önbizalmam nagy volt ezzel kapcsolatban, mivel minden kendo versenyt megnyertem az életem során. És pont erre az elhatározásomra építettem, hogy megidézzem majd a kesztyű erejét. Azonban közeledett az 5. év és nem sikerült semmire se jutnom, akárhányszor próbáltam a különleges meditálás formát ami előhozza a kesztyű erejét, ami igazából csak annyiból állt, hogy összeteszed a két kezed és az elhatározottságodra koncentrálva, elkezd energiát sugározni a kesztyűd, ha tökéletes az elhatározottságod.
Aztán végül eljött az a nap. Ahogy kiértem a város szélére, útmutató nyilakat láttam. A többiek követték őket, én meg tisztes távolságból mentem mögöttük. Az erdő mélyébe vezettek bennünket a nyilak, míg meg nem láttunk céltáblákat és egy üzenetet:
- Pusztítsátok el őket.
Mindenki kiváncsi volt a másikra éppen ezért, sorban romboltak le egy táblát. Nem voltam az a fajta ember, akin kitör a düh, de mégis kezdett, mert már azzal, hogy egyenként akarják elpusztítani, az azt jelenti, hogy nekik sikerült előhozni a kesztyűk erejét.
És igazam is lett : Mindenkinek sikerült. És úgyis lett, ahogy a könyv írta : Az adott emberhez igazodik a kesztyű. Aki kardot használt a harcokhoz, az kapott egy különleges kardot, aki a íjat, az meg egy különleges íjat és stb.
~ A fenébe, én vagyok a legtehetségesebb harcművész mindközött és csak nekem nem sikerül.
Meg se fordult a fejembe, hogy feladjam, ezért felvettem a pózt és elkezdtem azon gondolkodni, hogy, hogy fogom legyőzni a mostani Kard Császárt és válok én majd azzá. És ekkor hirtelen elkezdett lila lánggal égni a kesztyűm
~ Ideje volt már.
Mindenki engem nézett. Aztán jött a várva várt pillanat: hogy meglássam milyen fegyvert tartogat számomra a kesztyű, így széthúztam a kezem, hogy végre láthassam.
~ Ez meg mi a fene?
- Azta! Egy energiagömb!
- De tök jó bárcsak nekem is ilyen lenne!
Én nem örültem ennyire neki.
~Mégis mit kezdjek egy energiagömbbel, ha kardhasználó vagyok? Ráadásul azt se tudom mi csináljak ezzel?
De ez volt a legkevesebb gondom, hogy azzal törődjek, mit kaptam, mivel semennyire nem tudtam írányitani a gömböt. Ha meg megpróbáltam elengedni, biztos, hogy lezuhant volna és ki tudja mi történt volna akkor.
~ A fenébe, bár mi is ez, nagyon erős.
~ Mégis mi a fenéhez kezdjek?
- Dobd már el!
- Csinálj már valamit!
Éreztem, hogy egy ütéssel nem tudtam volna arréb lökni a gömböt és semmire se fogok menni, viszont amíg meg kihúznám a kardom addigra leesne a gömb volna. Így ját egy lehetőségem maradt.
~ Talán a jobb lábamba van annyi erő, hogy eltudjam rúgni. – így nagy erőt vettem a lábamba.
És elengedtem a gömböt és egy hatalmasat belerúgtam. Simán elrúgtam, viszont éreztem, hogy a rúgás pillanatában, még több erő szivárgott el belőlem. Azonban mikor megrúgtam, nem várt esemény következett : Megkétszereződött az energiagömbök száma, amik nem csak eltalálták a céltáblát, hanem úgy 100 méteren keresztül repült tovább fákon áttörve.
~ Azt hiszem talán mégis hasznos lesz ez.
A többiek teljesen ledöbbentek a gömb erejétől. Ezután kicsit nekidőltem a fának, hogy pihenhessek, mivel rengeteg energiámba került az energiagömb. Pár perc múlva miután elmentek a többiek, megjelent elöttem, az a csecsemő, aki lenyugtatta a tömeget 5 éve.
- Ciaossu, a nevem Reborn.
- Nem tudom, hogy miért jöttél ide és hogy egyáltalán mi vagy te, de hagyj békén, nem szeretem, ha zavarnak pihenés közben.
- Na, na, nem kell ilyen hidegnek lenned mindenkivel.
- Törődj a saját dolgoddal.
- Legalább végighallgathatnál.
~Legszívesebben felszeletelném, ha lenne még erőm.
- Rendben beszélj, de aztán eredj a dolgodra.
- Jöttem megnézni, a Láng Kesztyűk hordozóit és bekell vallanom, te vagy az egyetlen, akit egyedül tanítványként elvállalnék.
- Miért kellene, nekem a tanítványodnak lennem? Tudok egyedül is edzeni, úgyhogy nyugottan leléphetsz.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem akarod a Kard Császár nevet magadévá tenni?
Ezzel a kérdéssel teljesen megfogott és habár utálok másokkal együtt tölteni az időt, az edzést nem utasíthattam vissza.
- És mégis miben tudsz nekem segíteni?
- Megtanítalak irányítani a kesztyűd és a lángod erejét.
- Rendben, de áruld el mi vagy te valójában?
- 3 hónap.
Tessék.. ?
- Ha 3 hónapon belül képes leszel tökéletesíteni az elöbbi technikádat, majd elmondom.
Ezután, hazaküldött, hogy pihenjek és majd következő nap kezdjük az edzést. Hazaérkezésemkor apám nagyon büszke volt rám, mert halotta, hogy sikerült a kesztyűt irányítani. Ezután kaptam tőle egy hosszú átlagos japán kardot.
- Ez a kard már nemzedékek óta szolgálja a családot és én most neked adom.
~ Nem nagyon érdekelnek a hagyományok, de végre legalább van egy kardom, amivel a Kardok útját járhatom.
A következő napon Reborn elmagyarázott mindent, amit csak lehetett a lángokról és azok tulajdonságairól. Megtudtam, hogy az én lángom az a Felhő, aminek az a ereje, hogy megtudja sokszorosítani a tárgyakat. Ezután Reborn adott egy gyűrűt.
- Tessék vedd fel ezt a gyűrűt a másik helyébe, mivel azok nem biztos, hogy tartósak maradnak. Persze holnap hozol érte 20.000 yen t vagy visszaveszem.
Az edzés első részében az volt a cél, hogy a Felhő lángjaimat tudjam rendesen használni.
Pár napon belül, már úgy sokszoroztam, amit eldobtam vagy rúgtam ahogy én akartam, persze volt egy határ a mennyiségben. Az edzés következő szakaszában az energiagömb erejét kellett megtanulnom kontrollálni. Ez sem tartott sokáig, csak pár napig. Az edzés 3. szakaszában viszont kellemesen megizzadtam. Az volt a feladat, hogy egy technikát kifejlesszek az energiagömbbel. Ezzel az volt a gond, hogy túl sok lángomba került egy energiagömb. És éppen ezért a technikának az volt a lényege, hogy az támadás, ne nagy energiagömbökben nyilvánuljon meg, hanem inkább sok kicsiben. Reborn megkért rá, hogy próbáljam ki mindkét módszert. Azt, hogy kézből dobok két kisebb gömböt és sokszorosítom őket és úgy támadok vagy idézzek két kisebb energia gömböt, azokat egyesítsem és abba rúgjak bele és úgy sokszorosítsam.
- Miért csak két energiagömböt idézel, mielött sokszorosítasz?
- Nem tudom miért, de egyszerűen nem megy. Mintha lenne egy határa a kesztyű erejének.
- Szerintem meg egyszerűen béna vagy.
~ Csak jöjjön el az idő, mikor megküzdhetek vele, aztán majd tudja kivel beszélhet így.
- Na mindegy, így is jó ha tudod tökéletesíteni.
Aztán mikor már csak fél hónap maradt az edzésből, Reborn azt mondta, hogy most magamra hagy, mivel felhő tipusú vagyok és hátha úgy gyorsabban erősödöm.
~ Nagyon lebecsül engem, bár igaza van, mert sokkal jobban szeretek egyedül lenni, de ettől függetlenül nem tartanék ott ahol most, ha ő nincs. - aztán folytattam az edzést.
A napokban míg edzettem utána néztem, olyan harcosoknak, akik hasonló technikát használtak mint én. Ennek köszönhetően, találtam egy jó nevet a kesztyűimnek: Resshuken Eljött hát a nap, hogy felmér engem. Elég volt az idő míg elment, hogy tökéletesítsem a technikám. Rájöttem, hogy a lábbal rugott energiagömbös támadás, sokkal hatékonyabb, mivel a gömbök sebessége és ereje nagyobb mint a kézzel dobott, annak ellenére, hogy több időbe telik a technika megcsinálása. De mivel ezt távolsági támadásként akarom használni, ezért az előkészítési idő nem probléma. Meg egyébként is stílusosabbnak tartottam, ezért el is neveztem a támadást Ressu Shiendan-nak.
- Támadj.
- Ressu Shiendan.
~ Nem is rossz, de ezzel nem fog megfogni. – ezzel egyidőben, elugrott jóval a gömbök becsapódása elött.
~ Örülök, hogy nem volt itt az utolsó fél hónapban, mert így azt hiszi most megúszta.
~ Hmph. – és a gömbök irányt váltottak Reborn felé, de neki ütköztette az összeset a fáknak.
Persze időközbe, ahelyett, hogy arra pazaroltam volna az erőm, hogy feléirányítsam a gömbjeimet, inkább újakat idéztem. De hasztalan volt. Túl sok akadály volt az erdőben, amibe beleszaladhattak a gömbök, és mivel kicsi gömböket lőttem végig, sok gömb kellett ahhoz hogy akár 1 darab fát is kidönthessenek. Úgyhogy meginditottam az utolsó Ressu Shiendan-t és előkaptam a kardom és nekirontottam Rebornak, mikor teljesen a gömbökre figyelt. De valahonnan előszedett egy kis botot és azzal hárította a vágásom.
- Elég.
~ A fenébe is, beleadtam minden erőmet, és még megkarcolni se tudtam egy csecsemőt.
De legközelebb legyőzöm.
- Az erőd mit sem ér, ha ennyi akadály van körülöttünk. De legalább sikerült végre megtanulnod irányítani a gömböket.
- Szóval akkor .. ?
- Ó igen, átmentél és akkor tartozok neked egy történettel.
Egy csomó mindent elmesélt, még olyat is amire semennyire sem voltam kiváncsi, a maffiákról és a családokról. Megtudtam, hogy a világ első számú bérgyilkosa edzett engem, és hogy ő egy Arcobaleno.
- Mond csak nem akarsz csatlakozni a Vongolához?
- Sajnálom. De nekem nincs szükségem se családra, se másra. – erre elmosolyodott, mintha tudta volna ezt fogom mondani
- De ha ennyire nem szereted a többi embert, akkor hogy fogsz a Kard Császárává válni?
- Annak semmi köze ehez. Legyőzöm akit kell és kész.
- Jelenleg, nincs Kard Császár a világon, de úgy hallottam, hogy Squalo, aki legyőzte az előzőt, azzá fog válni hamarosan és te még nem igazán állsz a szintjén.
- Szeretem a kihívásokat.
- No, de mostmár mennem kell. – és el is ment.
~ Legközelebb legyőzlek, Reborn.
Ezekután, elutaztam és kiköltöztem Namimori nevezetű városba. Az indok egyszerű miért mentem Japánba: megtalálni Verdét és rávenni, hogy fejlessze tovább a kesztyűimet, amit ő alkotott. Egy nap a vidámparkban voltam, mikor egy érdekes látvány csapta meg a szemem. Egy hatalmas harcoló robotot láttam. De a következő pillanatban, megláttam Reborn-t is egy csoport társaságában. Nem sokra rá egy villámcsapásszerűség legyőzte a robotot és megjelent egy Arcobaleno. Reborn leírása szerint ő Verde. Meg is ragadtam az alkalmat miután a csoport elment, hogy beszélhessek Verdével.
- Héj! Verde!
- Hmm? Ki vagy te? Ó te vagy az egyik akinek küldtem a kesztyűket. Hogy tetszenek, mennyire hatalmas az erejük?
- A kesztyűk ereje kiábrándító, de azt szeretném, ha továbbfejlesztenéd nekem őket!
- Miért, talán valami baj van velük?
- Nem, de sokkal jobban kihasználhatnám az erejét, ha nem csak két gömböt tudnék idézni vele
- Az technikailag lehetetlen, mivel nincsen határa a kesztyű erejének. Egyszerűen arról van szó, hogy még amatőr vagy a kesztyű erejének irányításában. De ha esetleg, mégis adódna valami értelmes kérdésed, ezen a számon elérsz majd. - majd felszívódott
~ Ezek az Arcobaleno-k szórakoznak velem.. De majd megmutatom nekik, kivel szórakozzanak.
Ezután a célom egyszerű volt, megkeresni Squalo-t a legerősebb kardforgatót, aztán a Kard Császárrá válni. Így amint tellett rá elutaztam Olaszországba, hogy legyőzzem Squalo-t. Nem volt nehéz dolgom, hogy megtaláljam, mivel Reborn leírása, hogy hol van a Varia főhadiszállása, ahová Squalo tartozik, pontos volt. Távolból, már látni lehetett, hogy harcol valakivel, de mire odaértem, már vége lett a küzdelemnek.
- Héj, te vagy Squalo?
- Vooooi! Én lennék az! És te kivagy?
- Az nem fontos, én azért jöttem, hogy legyőzzelek, hogy aztán a Kard Császárává válhassak.
- Lussuria! Nézd itt egy újabb próbálkozó, aki lerövidíti az időt, hogy a Kard Császár legyek.
- Ez nagyszerű! Csak várj míg bekapcsolom a kamerát!
- Kezdhetitek!
- Na gyere, tiéd lehet az első támadás!
És nem is haboztam, kardot rántottam és szemből neki is rontottam, szúrásokkal támadva. Gyorsabb volt mint én, ezért elkerülte az összes csapásom.
- Voi! Nem is rossz! De had mutassam meg, hogy kell ezt jól csinálni!
- Zanna di Squalo!
Gyors szúrásokkal támadott rám, amikkel ugyan nem talált el, de valami oknál fogva...
~ Ez meg mi? Mintha a levegő szúrna engem.
- Na, hogy tetszett?
- Nem elég jó, hogy legyőzzél vele. – és rögtön megtámadtam.
De hiába volna minden támadásom, mintha tudná, hogy fogok támadni.
-Voi! Túl átláthatóak a támadásaid, öcsi!
- Ez nem lesz valami szép, a leendő Kard Császártól, de nesze : Ressu Shiendan!
Nagyon meglepődött, de sikerült elkerülnie és kivédeni a gömböket.
~ Úgy van, ahogy Reborn mondta, 10 darab gömb összesen nem valami hatékony, de akkor sem adom fel.
Mire Squalo kivédte az utolsó gömböt is, én egy határozott szúrással közeledtem felé, de még időben elugrott. Azonban..
~ Mi a fene meghosszabbik a kardja? – és a meghosszabított kardom elérte őt.
- Voooi! Ezt meg, hogy csináltad?
- A lángom segítségével, meghosszabbítottam a lángom. És most add fel!
- Nagyon öntelt vagy, kölyök! Azt hiszed egy kis szúrással már le is győztél engem? Voi! Végzek veled!
- Sconto di Squalo!
- Ressu Shiendan!
~ Szétvágta az összeset! – közbe áttört a kardomon is és sikeresen megvágott.
- Voi! Na ez, hogy tetszett? A legközelebbi csapásom megöl!
~ A francba mély, a seb, még egy ilyet nem fogok túlélni. - rögtön meg is támadtam egy széles vágással.
~ Mi a franc? Kivédte?
~ A fene nem tudom mozgatni a karomat.
- Attacco di Squalo! Jópofa bénító támadás mi? De elég a csevegésből , végzek veled.
- Nem hagyom.
Előidéztem egy energia gömböt a másik kezemmel amekkorát csak tudtam és felédobtam és mivel nagyon közel volt hozzám, még hárítani sem tudott.
- Voi! Még csak meg sem éreztem.
- Rosszul blöffölsz! Egy olyan lövedék egy fát is kidönt, lehetetlen, hogy nem érezted meg.
- Túl sokat beszélsz! – és megtámadott
Időközben pedig nem sikerült a bénításból kiszednem a karomat, amelyik kezembe a kardom volt igy még hárítani sem tudtam, csak ugrani és igy célba talált a vágása. Majdnem megölt a támadásával, de ilyenkorra már állni sem tudtam.
- Héj kölyök! Tetszik a stílusod, de ez minden amit tudsz?
- …..
- És most mihez fogsz kezdeni, hogy legyőztelek?
- Keresek egy következő alkalmat, amikor legyőzhetlek.
- Voi! Már alig várom! De mit szólnál hozzá, ha mutatnék egy két trükköt amivel még jobb lehetsz?
- Squalo-nak egy tanítvány? Micsoda ritka alkalom!
- Halgass Lussuria! Na mit szólsz hozzá?
- Miért segítenél nekem?
- Mert ritka az olyan ember, mint te aki ilyen erős!
- Azt hiszem nincs más választásom.
Így 1 hónapon át Squalo edzett és megmutatta, hogy hogyan kell mégis használni egy kardot. Kemény edzések voltak, sokszor olyan érzésem volt, hogy megakar ölni. De remek tapasztalatokat szereztem nála.
- Voi! Már egész jó! De csak ennyit taníthatok!
- Legközelebb legyőzlek Squalo.
- Már várom, amikor megpróbálod!
Ezután visszautaztam Japánba és minden napomat edzéssel töltöttem, hogy majd a jövőben legyőzhessem Squalot.
Tárgy: Hiroyaki Naizen 
