Liselotte

Njk pályázat
név: Liselotte
nem: nő
életkor: 19
szint: 1?
láng: nap
család: nincs, Hado-nak dolgozik
kinézet: 165 cm magas, karcsú, nagy mellű, gyönyörű, kékszemű. Általában farmert és pólót visel.
Jellem: nem öl, ha el lehet kerülni, ezt Hadora hagyja. Ha nagyon muszáj akkor persze megteszi, de inkább csak társát healeli.
Felszerelés: elsősegély készlet, gyógyszerek. Vészesetre van két pisztolya és egy szikéje.
Előtörténet:
Ausztriában születtem, egy Bruck nevű kisvárosban. Nem volt testvérem, szüleimmel eleinte igen szoros viszonyom volt. Imádtam olvasni, és ezt a mai napig szeretem. Gyakran kirándultunk a hegyekbe, amiket nagyon élveztem. Később, ahogy nőttem fel, egyre fontosabbak lettek a barátaim. Gyakran lógtam velük, kevesebb időm maradt a szüleimre. De hát ez természetes volt abban a korban. 15 évesen egy csávó megpróbált megerőszakolni, ekkor iratkoztam be karatézni. Két év alatt megszereztem a fekete övet. Ekkor azt hittem hű de profi vagyok, most tudok karatézni, egy szinten vagyok a többi karatéssal. Abba is hagytam az edzést. Ez a véleményem persze megváltozott az első közös edzésen Hadoval. De ne rohanjunk előre.
Egy idő után persze megjelentek nálam is a tini hülyeségek, szintén 15 éves lehettem. Pasik, pia, plázázás. Egyszer részegen mentem haza. A szüleim nagyon kiborultak, hetekig szobafogságban voltam. Egyszer csak kiengedtek, és a család fontosságáról kezdtek dumálni. Nem igazán értettem mi ez a hirtelen változás, de nem is érdekelt. Köszönöm szépen jól elvoltam. Továbbra is ittam meg minden, csak figyeltem hogy ne jöjjenek rá.
Két év múlva esett le a tantusz, amikor kórházba kerültek. Épp osztálytáborban voltam, amikor hazajöttem tudtam meg a hírt. Berohantam a kórházba de már késő volt. Meghaltak. Rákban. A sors iróniája, hogy a Balszerencse Áradása-t olvastam. Összeroppantam. Hónapokig alig ettem, alig ittam. Miért nem szóltak? Miért titkolták el? És ezek után hogy várták el, hogy őszinte legyek?
Amikor érettségire kellett jelentkezni ért meg bennem az elhatározás az orvosi iránt. Japánba akartam menni. Tökéletesen beszéltem japánul, kiskorom óta szerettem az animéket, és emiatt megtanultam.
Itt ismerkedtem meg Hadoval. A szomszéd lakásba költözte be, gyakran találkoztam vele reggelente. Eleinte kicsit úgy éreztem, mintha lenézne, de a szemében valamiféle vonzalom volt. Rejtélyes srác, és ez megfogott benne. Egy este áthívtam magamhoz, és iszogattunk, majd végül az ágyban kötöttünk ki. Ezek után felpörögtek az események. Megtámadták a Millefiorésok, akikről persze semmit sem tudtam. Menekülés közben átráncigált a fél városon, majd végül elmondta a történteket. Hogy maffiózó. Hogy gyilkos. Egy darabig megrendültem, de hamar rájöttem, hogy nem érdekel. Akkor is szeretem. Vele akarok maradni.
Ezt neki is elmondtam, de csak úgy volt hajlandó belemenni, ha megtanulom az önvédelmet. Mondtam hogy tudok karatézni, mire elmosolyodott.
-Igen? Akkor tegyünk egy próbát. -mondta. Felvettük a küzdőállást, és 5 másodperc alatt szarrá vert. Persze vigyázott rám. Ezek után megtanította a láng használatot. Nap lángom van, ami tökéletes az orvosoknak. Megtanított pisztollyal lőni, de ezt lehetőleg kerülöm. Sőt, igazából a harcot is. Inkább őt gyógyítom, erősítem. Na persze rengeteget harcoltunk pusztakézzel is.
Szeretem őt. És ezért csatlakoztam az alvilághoz. Nem vagyok egy famiglia tagja sem. Az ő embere vagyok.