X'iao Lan Difo

Név: X'iao Lan Difo
Nem: nő
Kor: 17 év
Láng: villám
Család: Difo
Jellem: Megfontolt, általában csendes lány, remek megérzésekkel. Nagyon kedves, bár kicsit tartózkodó, de ezt nem szokták rajta észrevenni. A tökéletes pokerface.
Imád olvasni, elég művelt valamint beszél angolul és olaszul. Imádja a hazai ízeket az ételek és italok terén. Nem bírja az alkoholt, így nem tanácsos leitatni. Szereti a tradicionális viseletet.
Kinézet: Meseszép fehér haja a háta közepéig ér. Kék szeme, akár az ég, ragyog tőle a tekintete. Hófehér bőrén minden ruha jól mutat. Egy kis smink meg senkinek sem árt.
Nagyjából 170 cm magas, karcsú lány. Általában hagyományos, világos színű ruhákban jár.
Felszerelés: Két ezüst pisztoly, és egy kard.

Előtörténet:

A Difo család múltja mélyre nyúlik vissza a maffia történelmében. Régen, hatalmas és erős család volt, de mára a tagok létszáma megfogyatkozott, ám ez mit sem változtat a család összetartásán. Jó magam is a család tagja vagyok, egészen születésem óta. A Difo család jelenlegi vezetőjének húgaként első kézből tapasztaltam mindent, amit a maffiáról tudni érdemes. Bár csak féltestvérek vagyunk (apai ágon), kapcsolatunk elég szoros. Rong Lee édesanyjának halála után, apánk újraházasodott. Ebből a házasságból születtem én, kereken 17 éve. Az első gyűrűmet tíz évesen kaptam, és ekkor kezdődött meg a kiképzésem is. Édesapánk nem szerette volna, ha én is bekerülök az "alvilágba", de mint a legtöbb apa, nem tudott nekem nemet mondani. Először valami hagyományossal, kardforgatással kezdtük. Egészen addig tökéletesítettük tudásom, míg nem elkezdtem az országos versenyekről érméket, és kupákat hazahozni. Sokat kérdezgettem, miért nem kezdhetek el gyakorolni a lángokkal. Erre apám mindig csak azt felelte, hogy még nem vagyok elég nagy hozzá. Nagyjából két éve bátyám gondjaira bízta további edzésemet. Nagyon szerettem ezeket az időket. Rong Lee megtanította nekem hogy kell bánni a lőfegyverekkel. A tizenhatodik születésnapomra egy pár ezüst pisztollyal lepett meg. Nagyon boldog voltam.
Egy nap bejelentette, hogy végre eljött az ideje annak, hogy a lángokra koncentráljak.
- Ha elég elszántság van benned, elő tudod hívni a lángot a gyűrűből. Próbáld meg! - buzdított. A gyűrűt szugeráltam, de nem történt semmi.
- Nem megy. -közöltem szomorúan.
- Menni fog az. Mik a céljaid? Mit akarsz elérni? - igaz... Mik is a céljaim ezzel az egésszel? Azt szeretném ha a család ismét az egekben szárnyalna. Ha megint egyike lenne a legnagyobb és legjobb családoknak. Az ujjam amin a gyűrű volt elkezdett bizseregni és az ékszerből meseszép zöld lángok csaptak fel.
- Sikerült! Látod ez? Sikerült!! - ujjongtam. Ő csak rám mosolygott és gratulált.
- Most, hogy már tudjuk milyen lángjaid vannak, el is kezdhetjük az edzést.
- Mikor kezdjük?
- Amikor szeretnéd.
- Lehetne még ma? - kérdeztem a legnagyobb lelkesedéssel.
- Hát ennyire szeretnéd? Rendben, akkor ebéd után hozzá is láthatunk. - válaszolt mosolyogva. Úgy is volt, ahogy megígérte. Az edzés elején elmondta, hogy a villám az egyik legtisztább láng mind közül, és irdatlan nagy ereje van. Épp ezért nagyon óvatosan kell vele bánni. Az első héten még csak az előhívását gyakoroltam. Hogy bárhol, bármilyen helyzetben elő tudjam hívni. Utána rátértünk a fegyverrel való kombinálásra. Először csak a karddal gyakorolhattam. Rong Lee azt mondta a lőfegyverekkel még veszélyes lenne.
- Van ötleted hogy tudnád kombinálni? - kérdezte.
- Hát... a fém vezeti az elektromosságot. Tehát gondolom bele kell vezetni. - mondtam ki legértelmesebb gondolatomat.
- Nem egészen - kuncogott - Igazság szerint csak körbe kell venned vele a pengét. Így a kard sokkal élesebb, és erősebb lesz.
- Értem. Megpróbálom. - hála a sok gyakorlásnak, és a rászánt időnek ez elsőre sikerült.
- Szép! De vajon akkor is megtudod tartani ezt az állapotot ha közben harcolnod is kell? - kérdezte vigyorogva, és ő is felkapott egy kardot.
- Mi? De várj még nem készültem fel! - próbáltam mentegetőzni.
- Az ellenfél nem fog neked időt adni arra, hogy felkészülj! - a harc kezdetét vette. Persze nem igazi harc volt, de bátyám nem kímélt. Már sötét volt odakint mikor befejeztük az edzést.
- Készülj fel X'iao Lan, mától elég sok ilyen éjszakád lesz. - hagyott az edzőteremben vigyorogva. Igazat mondott. Két hétig alig tudtam kipihenni magam. Ahhoz hogy abbahagyhassam elég jól kellett teljesítenem. Az edzések utolsó szakaszában már ő is ég lángokkal bevont karddal harcolt ellenem. Aztán egyszer végre sikerült eltörnöm azt a kardot. Meglepetten néz rám, de későn vette észre hogy én még nem álltam meg. Felé repülve felemeltem a kardot és készültem lecsapni, mikor hirtelen észbe kapott, és félreugrott.
- Na mi az? - kérdeztem mosolyogva - Meglepődtél? - eléggé elfáradtam. Kapkodtam a levegőt de ő még csak meg sem izzadt.
- Hát ha azt mondanám hogy nem, akkor hazudnék. De mit is várok a saját húgomtól?
- Ez a minimum nem igaz?
- De. Pont ahogy mondod. Holnapra már a pisztolyokat hozd. - az edzés első része lezárult. Már csak a lőfegyverek maradtak hátra. Maga az edzés nem volt túl bonyolult. Az elv ugyan az volt mint a kardnál.
- Na, akkor bekapcsolom a gépet. Készen állsz?
- Igen. Jöhet. - vettem fel a kezdőpózt. A gép elindult. Sok száz teniszlabda nagyságú fémgolyó repült felém. A feladat: lődd ki mind! Már tökéletesen tudtam ránézésből, hogy a golyó milyen sebességgel halad, és milyen irányba fog menni. Tíz lövés, mind célba talál. Gyors újratöltés, újabb tíz golyó repül a levegőben. Így megy tíz percen keresztül. Az utóbbi két hétben csak ezzel a géppel gyakoroltam. Az apró fémreszelék ami szétrepült csak úgy szikrázott a rácsillanó fényektől. tökéletes. Ezt a feladatot is teljesítettem.
- Van két jó hírem X'iao Lan. Mától fogva te is a család tiszteletre méltó tagja vagy, és ez volt az utolsó edzésed. Gratulálok!
- Köszönöm hogy annyit segítettél. - nos igen. Egy kicsit kikupálódtam, és már nem pattogtam ujjongva, ahogy azt az elején tettem.
Végre elmondhatom magamról, hogy készen állok a családot követni, tűzön, vízen.

The End