Iemitsu levele

Sikerült pihenés közbe elaludnom, aztán egy lövés hangra felébredtem.
~ Mi a … ? – baloldalt a fejem mellett egy golyó landolt a falba, jobb oldalt meg egy penge. Nagyon úgy látszott, hogy Cross megmentett Kyara lövésétől.
- Kezd mostmár elegem lenni belőletek, én nem azért vagyok itt Youshi, hogy a te alvásodat nézzem. Kyara neked pedig le kéne nyugodnod, nem azért hívtak ide téged, hogy megöld őt.
- Rohadtul nem érdekel. Akkor is kinyom ezt a Vongolás kis senkiházit! – közben jön felém.
-De nem most és nem itt! - miközben elé ugrik.
- Miért? Csak azért mert te mondod - mosolyodik el gúnyosan.
Közben a pengéimet feléjük tartottam.
- Igazán abbahagyhatnátok már.
- Én befejezném, de ez itt engedi! - mutat Cross felé, aki közbe kezdi el tolni magától a pengémet.
- Mert nem ezért jöttél. És Byakuran se örülne neki. – mondja miközbe arrébb tolja Kyara karját magától és szemeibe néz.
- Ne vedd a szádra Byakuran-sama nevét. Még, hogy örülne! - fúj egyet. - És amúgy se tudom, minek kellek ide. – mondja ölbe tett kézzel.
- Felőlem összeverhetitek egymást, úgyse látom, hogy nagyon a hasznomra lennétek. – mondtam, miközbe elindultam a terem közepe felé
- Előbb verlek téged agyon, mint Crosst! – közben lassan elindult felém.
- Haza mehetsz, ha akarsz. Viszont, ha meg akarod őt ölni, engem is meg kell. De kétlem, hogy élve elengednek, ha megölsz minket. Azt hiszem számodra most több is forog kockán, mint, hogy életben hagysz-e egy Vongolást vagy sem. Ha a múltadra gondolsz… - a szavak hatására Kyara megállt és elgondolkozott.
- Igazad van Cross és ezt be is ismerem. Egyébként tényleg csak azért jöttem el, h majd később megtudjak valamit arról az éjszakáról. – közben nagyot sóhajtott és lassan odalépkedett a bőröndjéhez.
- Ezek Airsoft golyók, úgyhogy készülj fel Youshi.
- Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. Hol is tartottunk? Ja, igen..... – és Cross felém rontott
Amikor a fegyvereink kereszték egymást Cross-sal mosolyogva ezt mondtam :
- Sajnálom, ha mérgessé tettelek benneteket, de ha csak így nyugodtok meg, akkor kénytelen vagyok így tenni. – ezután hátrébbugrok.
- Nem vagyok mérges. - mondja miközben ő is hátra ugrott. Ezután mindketten nekem rontottak.
~ Hmm két oldalról jönnek, mindketten pengékkel. Ez érdekes lessz. - De miután észrevettem, hogy egymásról még csak tudomást sem vesznek gyorsan hátrafele elrepítem magam a Luciferrel, aminek következtében Cross és Kyara pengéi egymásét találják el
- Fenébe már. Mér vagy mindig előttem.
- Minek ugrálsz itt a pengékkel?! A közelharcot bízd rám, és maradj hátul.
- Csak, hogy te folyton elém állsz és nem tudok tőled rendesen célozni.
- Rosszabbak vagytok, mint egy öreg házaspár. Mi lenne, ha békén hagynátok egymást?
- Te csak ne szólj bele!
- Vagy mi lessz? Azokkal a nyámnyila Airsoft golyóiddal megtalálsz ölni?
- Ha ennyire keménykedsz, ki is cserélem igaziakra! – aztán rám támadott, Cross-ot hidegen hagyva. De közben Cross megragadta a lehetőséget, hogy míg Kyara-ra koncentrálok, addig ő megtámad frontálisan. Sikerült meglepni, de még idejében hárítani tudtam. A következő támadásnál azonban már nem volt ilyen szerencsém, mivel Kyara oldalról meglőtt egy golyóval, ami az oldalamat találta el.
- Ahh. Elegem van. - Eső lángot fecskendeztem a pengéimbe és eltoltam Cross pengéit az enyéimtől. Azután a gyorsan, mielött Kyara lőtt mégegy-et felrepültem a levegőbe.
Kyara ezután gyors sorozatokkal próbált leszedni a pisztolyaival, egy idő után már villám lángot is adott a golyóknak, amik már gyorsabbak voltak a rendes golyóknál, annyira, hogy egy idő után folyamatosan súroltak a golyók, amik a villám láng miatt zsibbadást, gyengülést éreztem, míg egyszer a combomba be nem kaptam egy teli találatot, aminek fájdalma miatt lezuhantam a földre. Ezután Cross odajön hozzám.
- Hé kölyök, élsz még? Ha igen akkor talpra, még nincs vége.
- Ne becsülj alá - közben a bal karomon lévő penge turbinájába lángot bocsájtottam, hogy gyorsan elérje Cross-t a penge, aki ugyan időben reagált, de sikerült a bokáját ettől függetlenül rendesen megvágnom
- Kössz! És én még rendes akartam lenni veled.... - mondta miközben a sérült bokáját fogta.
- Kyara, ezért jól seggbe lőhetnéd - Közben összeállítottam a Lucifer hosszabbik formáját.
- Szívesen! – mondta miközbe ropogtatta az ujait és a nyakát egy gúnyos mosollyal, miután nekem rontott a pisztolyra szerelt pengéivel. Míg az egyikkel próbálta visszatartani a lándzsámat, a másik pisztoly csövét a seggem felé fordította.
- Nem gondolod komolyan hogy egy lánzsát egy kis pengével blokkolsz ugye? - teljes erőmből és lángomból eltoltam Kyara felé a pengéjét, majd mikor láttam meg húzná a ravaszt, nekivetődtem a lándzsámnak, aminek segítségével már elég erő volt benne, hogy feltudjam lökni Kyara-t. Azonban én is elestem, de én nem a földre, hanem Kyara fölé kutyapózba.
- Mi a...? - ragadott meg az ingemnél fogva, amiután a földre nyomott, úgy h én kerültem alulra - Mégis mi a fenét képzelsz? Ha?
- Hát nem is tudom Kyara. Szerintem félreérthetőbb, ha te vagy felül. Mindenesetre leszállhatnál rólam, elég nehéz vagy. Bár a kilátás egész jó... – mondtam, miközbe Kyara melleit néztem, amire nagyon be is pipult.
- Te kis perverz dög! Nah jó! Most már tényleg megdöglesz! – mondta, miközbe felvette a földről az egyik pisztolyát és a fejemhez tartotta - Utolsó kívánság te kis szégyentelen, anyaszomorító, perverz.....
Közben Cross odajött hozzánk és látszólag nagyon mérges volt mivel a kardját nagy villám lángok vették körbe. Mielött Kyara lőtt volna megragadta Kyara karját és elvitte a fejem elől. Utána meg majdnem leszúrt a kardjával, amit a fejem mellé döfött.
- Elég legyen. Szállj le róla.
-Nem érdemli meg az életet ez a kis perverz dög! Amúgy is...eggyel kevesebb Vongola tag mit számít? Annyian vannak, mint a hangyák.
- Még mindig nem azért vagy itt, hogy megöld. Engedd el a ravaszt és szállj le róla. Úgyse nagyon fog ugrálni.
- Meg tudjuk, ha lelövöm! Ha tényleg nem azért kellek, hogy kicsináljam, akkor majd azt mondják, hogy " Nem ez lett volna a rád bízott feledat". Vagy valami hasonló! – modja miközbe még mindig azzal próbálkozik, hogy Cross szorításából kijöjjön.
- Vagy csak simán megölnek téged is. – mondja, miközbe felrántja Kyara-t rólam.
- Az ellenségem akarsz lenni, Cross? Ha meg akarsz halni, nyugodtan segítek neked ! - Gyúnyolódott
- Ha azzal, hogy megmentem az életed, az ellenséged leszek akkor igen. De így te se húzod sokáig.
- Közbe hozzájuk sétáltam és megragadtam Kyara kezét amivel Crosst fogta - Engedd el és légyszív – Kyara mérgében szavamat közbevágva a pisztolya pengéjével az oldalamtól kezdve megvágott engem, míg a melkhasamnál megakadt a pengéje.
- Ez meg mi?
- Egy ez páncéldarab, amit az edzés idejére kaptam, hogy növelje a testúlyomat, ezzel is edzve a testemet. De azt hiszem, most jobb célt is szolgált.
- Hogy mi? E-egy páncél darab? - ezután ordított eggyet, mintha reménykedett volna benne, hogy megtudott volna egyébként ölni.
Ekkor belépett a terembe a 10.
- Üdvözletem!
- Tize-dik.
- Látom jól szórakoztok, de sajnos most abbakell hagynotok az egészet. Youshi gyere ide. – aztán halkan suttogva beszélt hozzám tovább : Köszönök szépen mindent és kérlek bocsásd meg, hogy egy ilyen teszt alá vetettelek téged. - ezután átadott egy levelet,amit azonnal el is olvastam
Gratulálok. A küldetésetek ezennel véget ért! A jutalmatokat a Kilencediknél vehetitek át, a .Kétszázezer yent. Fáradjatok az irodába.
Miután elolvastam, azt hittem örömkönnyeket ejtek. 200.000 yen ? De legfőképp annak örültem, hogy végre vége a küldetésnek, de azért mérges is voltam, hogy az egész csak egy teszt volt, bár jó móka volt.
Ezután el is indultam a Kilencedik irodája felé. Azonban elég nehéz dolog volt ezt kivitelezni. A sebesülésektől, a páncél nehézsége miatt és a sok vérveszteség miatt párszor majdnem el is estem. Miközbe egy folyosón sétáltam, megláttam Seyen-t.
- Helló Youshi. Veled meg mi történt?
- Szia Seyen. Hát tudod.. Az edzőtársaim nem voltak valami kíméletesek.
- Miért mi történt, hogy így elbántak veled? Azt hittem ennél keményebb vagy. – mondta viccelődve.
- Nos igen.. Az egyikük nagyon komolyan vette az egészet. Ami azt illeti meg is próbált ölni, mikor elaludtam: De jól van ez így, mivel a jó edzéshez sérülések is járulnak.
- Az kemény lehetett, de engem sem kímélt az a tüskés hajú őrült nézd mit tett. – közbe félre húzta az ingét és megmutatta az égési sérülést a hasán - Egyébként képzeld itt volt a Boss, mármint a Tízedik és adott egy újabb levelet…
- Én is találkoztam vele és én is kaptam egy levelet. – majd megmutatom neki a levelet..
- Ugyanezt írja az én levelem is. Szóval a kilencedikhez tartasz?
- Igen. De még mindig alig hiszem el, hogy az egész csak egy teszt volt. Örülök, hogy végre vége van.
- Igen, de azért egy kicsit morcos vagyok most hogy átestünk ezeken a kemény edzéseken és lecserélnek minket. (sóhajt) Mindegy innen már nem a mi gondunk jobb, ha elfelejtjük.
- Szerintem jó móka volt az egész, bár nem bánom, hogy végre vége van.
- Igaz. Na nem is tartalak fel menj beszélj a Kilencedikkel. én keresek valakit aki útba igazit hogy jutok haza mert jelenleg fogalmam sincs hogy merre vagyunk. Jó lenne már otthon leni. Meg várjalak?
- Eh.. Reméltem te tudod, hogy hol lehetünk, ha már igazi Vongolás vagy, na mindegy. Akkor azonnal jövök és indulhatunk.
- Oké akkor itt megvárlak. – mondtam majd Youshi bement a Kilencedikhez. pár perc múlva kijött és indultunk is haza.
Egy kis idő mulva meg is találtam a Kilencedik irodáját és bementem.
- Ó Youshi, hát itt vagy. Hmm. Látom jó kis edzésbe részesültél.
- Igen Kilencedik, de valószínűleg nem élnék már, ha nem adtad volna oda ezt a testpáncélt. Ugy, hogy ezt most vissza is adom. Azta! De könnyű a testem! Sokkal könnyebb, mint korábban. Egyébként Kilencedik, e levél miatt jöttem hozzád.
- Akkor még fejlődtél is valamennyit na látod! Ó, adom is a jutalmad.
- Köszönöm szépen Kilencedik! – ezután elmentem és megkerestem a kijáratot, ahol Seyen már várt.