Az a fránya melltartó!

Egy nagyon kedves hölgy került A Vongolákhoz, és Sawada döntött felkér egy tehetséges fiút Dino családjából, hogy vigyázzon rá. Az ok, az éves leltár miatt mindenki nagyon elfoglalt, a maradék emberek pedig egy küldetésben vannak, így rájuk sem támaszkodhat most, így azzal az indokkal kérte fel őt, hogy megszorítkoztak emberekből. De még ez sem a teljes igazság.
Van a lány múltjában valami titokzatos.
Kedves Hado: A légkör nagyon feszült, amikor beszél veled, személyesen, akkor is idegesen teszi, néha összekeveri a szavakat, látszik, hogy gondban vagy, ezért készségesen segítesz, a legnagyobb diszkrécióban.

- Köszönöm, hogy ráértél erre a kis feladatra! - mondom feszülten, megpróbálok mosolyogni, mert nem akarom belekeverni a problémába. - A család vendégjét kell elkísérned, egy kis sétára, figyelni rá, nehogy bajba keveredjen. Kicsit zajos volt az élete. A levélben, amit kaptál, minden egyéb utasítás megadtam. Még egyszer, nagyon hálás vagyok, hogy vállaltad ezt... - Úristen, remélem Byakuran nem fog felbukkanni, bajba fogom keverni. Annyira nem akarom, hogy ez legyen.

Synust téged egy gyorsétterembe küldelek, ott lesz a találkozó helyed, azzal aki kísérgetni fog, kérlek, rendelj egy kólát és egy hamburgert, amit később az egyik melletted állóra öntesz. Zavartan elnézést, kérsz, bemutatkoztok egymásnak, a srácról kiderül, hogy ő Hado, és azért jött, hogy elkísérjen.
Kedvelitek egymást, zavartalanul beszélgettek, ebéd közben, mintha már ezer éve ismernétek egymást.
A feladat: Barátkozzatok össze! Kiderül, hogy Synust bevásárló körútra küldtem, és nektek kell mindenben segítenetek neki. Posztotok két kör legyen, az utolsó állomásotokig, a fehérnemű szaküzletig tartson!

„A türelem, rózsát terem. Egy új nap, új lehetőségeket.” by Synus Wisteria.

Hatalmas pókok fonják körbe testemet. Szabadulni akarok mindenáron. A kezemben van még a gyűrű, amit anyámtól kaptam. A gyűrű lángolni kezd, majd a pókok lábukkal leperegnek rólam. Anyám gyűrűje megvéd apám ördögi lényétől. Sose maradok egyedül. Álmom viszont megszakad.

Kopogás ébreszt reggel, de nem foglalkozok vele. Kinyitom a szemem és bámulom a napsugár által megvilágított porszemeket, ahogyan szállnak a levegőbe. Nincs semmi kedvem felkelni, bárhova is menni.

-Synus San kérem keljen fel MR. Sawada hívatja önt. Azt mondja sürgős. - mondja egy idegen hang.
--Fáradt vagyok. Szerintem nincs olyan fontos dolog, mint hogy kipihenjem a karikákat a szemem alatt. – válaszolok vissza nyűgösen.
--De életbe vágóan fontos! Kérem! – kérlel.
--Jól van megyek, ha nem zargatsz kora reggel. Mindjárt ott vagyok. – egyezek bele.

Mivel álmos vagyok, nincs kedvem semmihez. Így hát kiszállok a jó puha, meleg ágyból és felhúzom a meleg mamuszt a lábamra. Kinyitom az ajtót, senki nincs kint. Na jó, úgy tudom Tsuna irodája eggyel lejjebb van. – szedem össze a gondolataimat. Lemegyek a lépcsőn egy emeletet. A látszatom, olyan mintha egy zombi betévedt volna egy kocsmába inni és részegre piálta volna magát. Nem áll jól nekem az álmosság. Lejutottam egyben, közben köszönök egy szobornak, hogy jó reggelt. A fene se ismeri fel ezekről, hogy kőből vannak vagy húsból. Az egyik ajtóra valami arany szöveg van írva. Nem tudom elolvasni normálisan, mert álmos vagyok, így hát közelebb megyek az ajtóhoz. Végül olyan közel megyek hozzá, hogy a fejem neki dől, majd elalszok állva. Egy nagy zuhanásra ébredek. Azt hiszem bejutottam az irodába. Csak éppen nem úgy, ahogy kellett volna. Tsunayoshi nyitott ajtót nekem biztosan. Én már csak a padlót érezem, ahogyan rázuhanok.

-Úristen! Jól vagy? – kérdezi ijedten, majd felsegít.
-Jah, a lényeg itt vagyok. Viszont az ajtók kényelmetlenek, szóval máskor puhábbat vegyél.- mondom neki még mindig tök kómásan.
-Általában én nem ajtón szoktam aludni, de majd beszerzünk akkor egyet neked. – mondja nevetve.
-Megtisztelsz. – mondom vakargatva a kócos fejem.
-Amúgy mért hívattál, ilyen kora reggel? – nézek rá kábán.
-Hát mivel vendég vagy és mivel kB ez az egy szakadt hálóinged van, amit úgy látok kinőttél.Elmész ma vásárolni. – mondja széles mosollyal az arcán.
-Én vásárolni? – kérdezem, majd elnevetem magam.
-Minden ruhámat varratom. Azon kívül én tervezem meg. Minek menjek olcsó butikokba, tömeg cikkeket venni? Az olyan nem hozzám való. – magyarázom neki, majd legyintek egyet.
-Aranyos vagy, de nem fogadhatom el. Szerintem elég lesz kifizetned az Armani öltönyöd, ahogy látom. – mondom mosolyogva.
-De nem lehetsz végig ebben a ruhában. – mondja nekem értetlenkedve.
-Nem is leszek, visszamegyek a holmimért az őrsre. – válaszolom.
-Dehogy is. Új ruhát kapsz. Ha nem mész vásárolni, magam veszek neked színes ruhákat XXL-es méretben. – fenyegetőzik.
-Micsoda?! Te férfi vagy, neked nincsen szép érzéked és még kegyetlen is vagy, hogy ilyenekkel zsarolsz. – mondom neki szemrehányóan.
-Ha ruhát kell vennem. Akkor az drága mulatság lesz, csak úgy mondom. Ha kevés pénzt adsz ruhára. Nem veszek ruhát, ellopom az Armani zakód. – fenyegetem vissza.
-Egy száll öltönybe nem mászkálhatsz Synus! - akad ki jól láthatóan.
-Mért nem? – nézek rá kérdően.
-Hát … mert ez nem egy … – elpirul, és nem tudja befejezni a mondatot.
-Jól van kapsz elegendő pénzt, hogy vehess magadnak megfelelő ruhát. – egyezik bele.
-Meggyőző tudok lenni. Nem igaz? – mosolyodok el.
-Na jól van, itt a pénz. De valami viselhető ruhát vegyél. Ne olyat, ami 2X kisebb nálad és ne olyat, ami átlátszó. – oktat ki.
-Ezt a hálóinget, az egyik emberedtől kaptam attól a sebhelyes ürgétől. Szóval szólj rá, hogy ne eressze rám a perverz fantáziáját. – morgom.
-Na mindegy, én megyek! És köszönöm a pénzt!
-Csáó! – integetek neki, majd kimegyek az ajtón.
-Synus vigyázz magadra, és ne kerülj bajba! – figyelmeztet.
-Meglesz Tsuna! Te is vigyázz magadra az asztal mögött. És le ne idd az új zakód! – mondtam neki szarkasztikusan, majd becsuktam az ajtót.

Felmentem a szobámba és rendbe hoztam magam. Nem kell nekem más ruhája. – morgolódok magamba. Majd útnak indulok egy taxival. Kicsit furcsán néz rám a taxis, hogy egy hálóingben és egy bakancsban ülök be a taxiba. De hát mit tegyek a magassarkúmat, a börtönbe hagytam.
-Ide legyen szíves. – mutatom neki a kis térképet.
-Rendben. Kösse be magát! – mondja a taxi sofőr.
Elindulok. A boríték amiben a pénzt kaptam tartalmazz egy levelet is.

Kedves Synus!

Szeretnélek megkérni, hogy menj el a térképem megjelölt kávéházba. Ott fog várni téged az egyik emberem, aki vigy … mármint segíteni fog neked a ruhák cipelésében. Remélem jól érzed magad. Adok egy fényképet az illetőről, hogy felismerd. Jó vásárlást!

Aláírás: Tsuna

Szóval kísérgetni fognak, de minek? Én tudok vigyázni magamra. Nem kellenek izom agyú chubakkák, hogy elmenjek vásárolni. Túlzásba viszi az aggódást, pedig nem is ismer. Tökös csaj vagyok én, nem kell pasi, aki megvédjen. Majd megnézem a képet. Őt már láttam valahol. Csak nem tudom, hogy éppen hol. Na mindegy, éljük túl ezt a napot. Amikor megáll a taxi, kifizetem a fuvart, majd kiszállok. Rohadt hűvös van, ezért berohanok a kávézóba és beállok a pulthoz.

-Hello, egy karamellás cappuchinot szeretnék.
-Rendben, 100yen lesz.

Kifizetem a chappuchinom, és leülök egy üres asztalhoz. Hmmm…. milyen ruhát is vegyek? Remélem találok olyat, amilyen nekem is volt. A nagy gondolkodás közben meglátom az emberem, aki cipekedni fog helyettem. Mit csináljak, hogy észre vegyen. Ha bokán rúgom biztos észre vesz, vagy ha ráborítom a chappuchinom, úgyis már rég ki hűlt. Szinte már jég hideg. Mivel ezt jónak láttam, megfogtam a poharat és ploccs.

-Upsz, bocsi megcsúszott a kezem. - mondom mosolyogva, nehéz nem halálra röhögnöm magam. Mivel nagyon vicces arcot vág.
-Semmi baj, mindenkivel megesik. – mondta mosolyogva.
-Nem láttál egy Synus nevű lányt? – kérdi.
-De, én vagyok. És te ki vagy? – kérdezem úgy, mintha nem tudnám.
-Hado, a Chiavarone családból. Sawada küldött, hogy kísérjelek el. Örülök a találkozásnak.
Leülhetek?
-Persze. – mutatom neki a helyet.

Elmondtam neki, hogy mi lesz a feladata, hogy ki vagyok igazából, majd elkezdtünk beszélgetni….